Emmanuel Macron francia államfő elkezdte ötéves kormányzati periódusának második felét, és újraválasztásának esélyei enyhén szólva nem látszanak rózsásnak. A nemzetközi porondon látványosan szerepel, ám a hazai politika színpadán már nem kap tapsot fellépése. Népszerűségi indexe a harmincszázalékos sáv alján tanyázik, és egy új napkirályéhoz illő uralkodói stílusa, arroganciája alapján, amivel sokakat elriaszt, nem látszik, hogyan javíthatna megítélésén. A 2022 májusában esedékes választásokat simán elvesztheti Marine Le Pennel, a nacionalista Nemzeti Gyűlés vezetőjével szemen - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

Földrengés lenne

Ha ez megtörténne, az politikai földrengés lenne, amelynek hatását bőven megéreznék Franciaország határain túl is. Berlinben sokat panaszkodnak arra, hogy Macron túl rámenősen, egyeztetés nélkül igyekszik meghatározni az EU politikáját, ám ha elbukna, az a németeknek is kárt okozna, mivel éppen akkor gyengítené meg a két ország kapcsolatait, amikor ezeken múlik, hogy Európa képessé válik-e felvenni a versenyt két olyan gigásszal, mint az USA és Kína.

A francia nagyvárosi elit hangulaga annak ellenére vészterhes, hogy a sárga mellényesek tiltakozóhulláma lecsengett, így megszűnt az a mozgalom, amely reflektorfénybe helyezte a városi és vidéki Franciaország közötti szakadékot, azt hogy a társadalom előbbi része az út szélén hagyja az utóbbit. Az ebből fakadó neheztelés és harag azonban nem szűnt meg, egyebek mellett megjelenik a szakszervezetek küzdelmében Macron államszervezési reformjai ellen.

Furcsa nyugdíjreform

A drága és túlburjánzó nyugdíjrendszer megváltoztatásának szándéka sztrájkokat provokált, amelyek immáron három hónapja tartanak. Macron megpróbálhatja leszerelni ezeket némi engedményekkel, de a munkabeszüntetések éppen akkor kapták derékba a francia gazdaságot, amikor egy évtized vergődése után megindult volna a növekedés és a munkanélküliség csökkenése.

A legérdekesebb ellentmondás az, hogy míg a közvélemény-kutatásokban megkérdezettek több mint háromnegyede úgy véli, hogy éppen itt az ideje a nyugdíjrendszer átalakításának, addig több mint 50 százalékuk egyben támogatja az ez ellen indult sztrájkokat. Hamarosan eljöhet az igazság egyik pillanata: Macron pártja a La République en Marche rosszul szerepelhet a március helyhatósági választásokon, és a rossz polgármesterjelölt-választás miatt akár Párizs is eleshet, ahol Macron a 2017-es elnökválasztáson 90 százalékos támogatottsággal győzött.

Rossz stílus

A Macronnal szemben bírálatok többsége nem a szándékait vagy a politikáját bírálja, hanem a stílusát. A munkaerőpiac, az adórendszer, az oktatás és a nyugdíjrendszer reformját jobb- és baloldali elődei hagyták rá, akik nem végezték el ezzel kapcsolatos házi feladatukat. A gond az, hogy az együttérzés hiányával, zsarnoki stílusban próbálja ezeket elfogadtatni, ami aláássa erőfeszítéseit.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy 2017-es választási stratégiájával hosszabb távon Le Pen malmára hajtja a vizet. Centrista mozgalma a hagyományos bal és jobboldalt lemorzsolva, az Európa-párti elkötelezettséget a zászlajára tűzve masírozott a győzelemig. Sem a szocialisták, sem a republikánusok nem tértek azóta magukhoz vereségükből, így a Nemzeti Gyűlés vezére átfordíthatja az ellentétpárt a globalizáció és a nacionalizmus ellentétére, amelyben ellenfelére sütheti rá a utált globalista jelzőt.

Puha nemzeti szocializmus

Le Pen immáron a tradíció és a stabilitás képviselőjeként tálalhatja magát. Hátra hagyta pártalapító apja szélsőséges radikalizmusát, egyfajta puha nemzeti szocializmust képviselve megszerezheti a vergődő kék galléros munkásosztály tagjainak támogatását is. Erre Boris Johnson brit miniszterelnök adott példát az Egyesült Királyságban tartott decemberi választáson, miután elcsábította a Munkáspárt hagyományos szavazóinak egy részét. Csak annyit ígért, hogy a brexittel jobban járnak, mint ha országuk EU-tagja maradna, amit nem támasztanak alá észérvek.

Talán korai még Macront temetni - ismeri el az FT publicistája. Akik úgy vélik, hogy borítékolni lehet bukását, elfelejtik, hogy 2017 elején még a futottak még között szerepelt a májusi elnökválasztás előtt. Meg fogja próbálni megszerezni a hagyományos jobboldaliak és a mérsékelt baloldaliak támogatását is. Egy valamivel érvelhet: a francia társadalom és gazdaság bajaira felírt receptje jó volt, a hiba a kúrába csúszott be.