Macron győzelme két déjà vu élményt is előhozhat

A cikk szerzője dr. Gazdag Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, professzor emeritus, az MTA doktora.

Sportnyelven szólva papírforma volt a francia elnökválasztás végkimenetele: a hivatalban lévő, s eleve esélyesebb Emmanuel Macron 58,5 százalékkal nyerte a 2022-es francia elnökválasztás második fordulóját, s további öt évig nem kell kiköltöznie az Elysée palotából. A második fordulóra állva maradt ellenfele, Marine Le Pen 41,46 százalékot ért el.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Az eredmények azt mutatják, hogy az elnökválasztáson induló tucatnyi jelölt elsőfordulós támogatói közül Macronra szavazott a szélsőbalos Jean-Luc Mélenchon táborának közel a fele; másrészt hasonló mértékben őt támogatta a jobboldali republikánus szavazók egy része, ahogy a zöldpártiak is. A baloldali pártok esélyeit minimalizálta, hogy alapvető kérdésekben (nyugdíjkorhatár, gazdasági tervezés, az atomenergia helye az energiamixben, a köztársasági intézményrendszer) egymás között sem értettek egyet, a polgári és konzervatív formációk pedig minden vitájuk mellett alapvetően támogatták Macron politikáját.

A média pedig – a köz- és a magánmédia egyaránt – készen állt felerősíteni ezt a képet. A győzelmet persze a politikában sem szükséges indokolni, de a folytatás lehetséges irányainak kitapogatásához a tanulságokat a 2017-22-es elnöki ciklus eredményei és kudarcai, valamint a kampányban kifejtett elképzelések felvillantásával lehet levonni. Továbbá érdemes megvizsgálni a szélsőjobboldal korábbi eredményeit.

Üvegplafon és déjà vu érzések

Franciaországban az Ötödik Köztársaság politikai rendszerének egyik specifikus vonása az ún. republikánus fegyelem. Leglátványosabb formában ez 2002-ben volt látható, amikor Jacques Chirac az első fordulóban 19,8 százalékot ért el, mögötte – általános megrökönyödésre – nem a szocialisták jelöltje, Lionel Jospin (16,1 százalék), hanem Jean-Marie Le Pen (16,8 százalék) futott be. A gaulleista tradíciókra támaszkodó Chiracnak így nem egy baloldali jelölttel, hanem a Front National (Nemzeti Front) vezetőjével kellett megküzdeni. A francia politikai elit számára sokkoló eredmény láttán még Jospin is az ellenfél, Chirac támogatására szólította fel szavazóit, ami eredményes volt: a második fordulóban a választók 87,8 százaléka Chiracot támogatta.

Két évtizeddel később, 2022-ben Macron és az apja nyomdokaiba lépő Marine Le Pen között a különbség már csak 17 százalék volt. A kérdés az, hogy az immár Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés) nevet viselő párt tudja-e folytatni a politikai közép (azaz a kormányzóképesség) felé tartó mozgását, a politikatudományban csak „üvegplafon” névvel illetett szimbolikus határ átlépését. Mindenesetre Éric Zemmour új formációja, a Reconquête (Visszahódítás) nagy segítséget nyújtott azáltal, hogy a szélsőjobboldali témák közül átvette a bevándorlás és iszlámellenes témákat.

Egy másik tényező is déjà vu élményt okozhatott: egy felettébb érdekes párhuzam látható a 2017-es és a 2022-es elnökválasztások között. Francois Holland elnöki mandátumának lejártával a szocialista politikus bejelentette, hogy nem kíván indulni a 2017-es választásokon, a katasztrofális népszerűségi mutatók alapján nem is volt nagyon más lehetősége.

A francia politikai váltógazdaság logikájával utódjának az ellenzékben lévő (L-UMP, Union pour un Movement Populaire) politikusa, Sarkozy korábbi minisztere, Francois Fillon tűnt a legesélyesebbnek. Közvetlenül az elnökválasztás első fordulója előtt robbant ki azonban a „Fillon, vagy más néven a Pénelopé ügy”. A pénzügyi visszaéléseket vizsgáló ügyészség azért indított vizsgálatot közpénzek elsikkasztásának a gyanújával a volt kormányfő ellen, mert az Mael Renouard írót 2013 és 2015 között parlamenti asszisztensként foglalkoztatta. Párhuzamosan eljárás indult a politikus felesége, Penelope Fillon fiktív foglalkoztatása miatt is. A vizsgálat körülményei azt mutatták, hogy a cél egyértelműen a politikus lejáratása volt.

Hasonló indokokkal ugyanis az Európa Parlament francia képviselőinek többségét vizsgálat alá lehetett volna vonni. A lejáratás végülis sikerült. Fillon a 2017-es első fordulóban csak a harmadik helyet szerezte meg. Az elnökválasztás nyertese így Macron lett.

A déjà vu érzés párhuzamos történése 2022 márciusában volt: az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) azzal vádolta meg Marine Le Pent és több párttársát, köztük egykori pártvezető apját, hogy 620 ezer eurót sikkasztottak az Európai Parlament képviselőiként. A jelentés szerint a Nemzeti Front politikusai a pártjuk támogatására fordították az uniós forrásokat, ami tilos. Az OLAF márciusban küldte el a jelentését a francia ügyészségnek, de a szivárogtatás pont az elnökválasztás második fordulója előtt történt, amikor is kiderült, hogy Macron elnöknek Le Pen lesz az ellenfele. Távolról sem azt szeretném állítani, hogy az EU csalás elleni hivatala kívánt beavatkozni a francia elnökválasztásba, de az több mint véletlennek tűnik, hogy a vizsgálat kiszivárogtatása pontosan akkor történt meg. 2017-ben a Pénelopé ügy után Fillon visszavonult a politikától. A mostani eljárás kimenetétől függhet, hogy Marine le Pennek is gondolkoznia kell valami hasonlón, vagy folytathatja politikai pályáját.

A kormányzás eredményei

Gazdaságpolitikai téren Emmanuel Macron az elmúlt több mint 50 év legnagyobb gazdasági növekedésével kampányolhatott, miután 2021-ben 7 százalékkal bővült a francia GDP, de az erősödő infláció mellett a vásárlóerő megőrzését, illetve az energia és fogyasztói árak növekedésével kapcsolatos aggodalmakat egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kampányban Marine Le Pen átlagban havi 200 euró mértékű jövedelemnövelést ígért, Macron pedig a nevét viselő bónusz (prime Macron) háromszorosára emelését. Eszerint a minimálbér háromszorosánál alacsonyabb fizetésű munkavállalók számára akár évi 6000 euró juttatást is adhatnának a munkaadók.

Szintén elnöki ígéret a literenként 18 euró-centes árkedvezmény meghosszabbítása, valamint a magyar megoldásokhoz hasonló energiaár-befagyasztásra (bouclier énergetique) is. Macron további évi 15 milliárd euró értékű adócsökkentést is beígért, mégpedig fele-fele arányban a vállalati szféra és a háztartások között.

Lényegében nem volt vita az elnökjelöltek között az energetika kérdésében: mindkét politikus a francia nukleáris erőműpark fejlesztését, új nukleáris létesítmények rendszerbe állítását ígérte. Macron ismét felvetette korábbi javaslatát, egy szén-dioxid-adó bevezetését az EU határainál.

A kampányában Macron ambíciózus ígéretként egy 50 milliárd eurós (18 745 milliárd forintos) költségvetési többletet irányzott elő 2027-ig, s az így keletkező forrásokat az oktatás, az ökológiai átalakulás, az egészségügy és az adócsökkentés céljaira fordítaná. Bár az EU-n belül a franciák nem épp a költségvetési fegyelmükről híresek, Macron bejelentette azt is, hogy 2027-re vissza fog térni a „költségvetési komolyság”: az államháztartási hiányt 3 százalékra fogják csökkenteni.

Az ígéretek érezhetően nem hatották meg a francia társadalom jelentős részét. A „gazdagok elnökeként” tekintett Macron politikájával szemben szinte folyamatosan heves társadalmi mozgalmak (sárga mellényesek) bontakoztak ki.

Az Európai Unió a kampányra kikerült Macron fókuszából

Macron már első mandátumának megkezdésekor is jelezte, hogy erősíteni akarja Franciaország pozícióit az EU-ban. Ebbéli ambícióját erőteljesen megnövelte a brexit és Angela Merkel német kancellár távozásával az integrációs hatalmi centrum elmozdulása is.

Elnöki kampányában azonban visszafogottan beszélt az integrációról, feltehetően a baloldali Mélenchon tábor szuverenista érzékenysége miatt. Szlogenje a „hatalommal bíró Európa” építése lett, amely a geopolitikában és a migrációval kapcsolatban „védelmező”, függetlensége révén pedig a világra nagyobb befolyással bíró szerepet játszik. A francia társadalomban meglévő, s például az Eric Zemmour által a nyilvánosságba feltörő migrációs félelmekre válaszul a határok megerősítését és azok hatékonyabb ellenőrzését szorgalmazza.

Ráadásul a 2022-es elnökválasztás időben egybeesett az EU-ban a francia elnökséggel is, tehát a franciák alanyi jogon is programokat javasolhattak az EU egészének. Itt az „európai politikák” megerősítését láthatjuk egyidejűleg három meghatározó irányba: energetika, technológia és stratégiai autonómia.

A francia uniós elnökség félidei mérlege azt mutatja, hogy erősödött az európai szuverenitás építésének folyamata. Párizsnak kétségtelenül sikerült az Európai Uniót egy irányba terelnie (szolidaritás, egységes fellépés) az ukrán háborúra adott válaszok kapcsán. Le Drian külügyminiszter a március végi kormányülésen arról beszélt, hogy az orosz agresszióra adott válaszok tovább erősítették a francia elnökség által kijelölt irányt. További eredményként sorolta fel az EU érdekeinek védelmét a kereskedelmi, klímavédelmi és digitális területeken.

A francia elnökség minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált a jogállamiság erősítése terén, s az eredménylistát fogja növelni, hogy május 9-én a franciák összegezhetik az EU jövőjéről szóló konferenciához készített állampolgári javaslatokat magában foglaló jelentést is.

Névjegy

Gazdag Ferenc egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte történelem-filozófia szakon. Fő érdeklődési köre a nemzetközi kapcsolatok és a történelem összekapcsolódása volt. 1981-től végzett oktató munkát az ELTE-n. 1991-től egy évtizedig a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet igazgatója volt, majd 2001 májusától a külügyminisztérium Fegyverzetellenőrzési és Biztonságpolitikai Főosztályát vezette. 2003 augusztusától a Kodolányi János Főiskola tanára volt. 2005-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.2005-ben a politikai tudományok doktora lett. 2007-től a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, illetve 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára. Professzor emeritus, az MTA doktora.Szakterülete a magyar kül- és biztonságpolitika.