Aki éves előrejelzéseket akar adni, az kockázatos vállalkozásba kezd és könnyen nevetség tárgyává válhat, ha nagyot téved. Ez különösen igaz a világ energiaszaktorával kapcsolatban, ezért Nick Butler, a Financial Times (FT) veterán energiapiaci szakírója inkább csak arra vállalkozott, hogy felsorolja: mi befolyásolhatja a leginkább az energia árának alakuláság az új évben. Négy tényezőt talált.

Az első és legfontosabb az USA és Irán viszonya. Donald Trump amerikai elnök választási ígéretéhez híven felrúgta a perzsa állam és hat nagyhatalom korábbi alkuját, amelynek értelmében Teherán korlátozta atomprogramját, cserébe feloldották az Iránnal szembeni gazdasági embargót. Az új helyzetben az USA megteheti, hogy kőkeményen akadályozza az iráni olajexportot abban bízva, hogy újra a tárgyalóasztalhoz kényszerítheti a teheráni vezetést, vagy nyitva hagyhat kapukat a kivitel előtt, hogy ne korlátozza túlságosan az olaj világpiaci kínálatát, ami túl magasra tolhatja fel a fekete arany árát.

Kapcsolódó

Irán 2018 elején napi 2,1 millió hordó olajat exportált, ami novemberre 1,1 millióra esett - emlékeztet Butler. Ha Washington keménykedik, akkor nullára csökkenhet kivitel, amit a többi olajtermelő ország nem tudna teljesen pótolni. Ha az USA puhán lép fel, akkor enyhülni fog a piaci nyomás. Összességében hordónként plusz-mínusz 20 dollárral is megrángathatja az olajárat a két ország konfliktusának alakulása.

Hosszabb távú hatások

A második tényező, amire figyelnünk kell, az olaj- és gázipari beruházások hosszabb távú alakulása. Az International Energy Agency tanácsadó cég szerint 2025-ig évente 2,2 ezer milliárd dollár, majd azután 2,8 ezer milliárd dollár befektetésnek kell érkeznie az ágazatba ahhoz, hogy kiszolgálhassa a világ energiaigényét. A nagy magánkézben lévő multik, például a BP vagy az Exxon Mobil az elmúlt években javították hatékonyságukat, így a jelenlegi viszonylag alacsony olajár mellett is képesek osztalékot fizetni a részvényeseiknek.

Kérdés azonban, hogy készek-e nagy pénzeket fektetni a földgáz vagy az elektromos energia drága háttérinfrastruktúrájának fejlesztésébe, az új kitermelési, illetve termelési kapacitások kiépítésébe, amelyek leváltják a kiöregedőket. A pénz meglenne ehhez - véli a szakíró -, ám a magántőke kerüli az olyan politikailag kockázatos helyeket, mint Venezuela, Oroszország vagy Irán. Eközben a nemzeti olajtársaságok nem képesek pótolni az így keletkező befektetési hiányt, mert az alacsony árak mellett állami támogatásra szorulnak. Ez az energiaellátási infrastruktúra romlásához vezethet.

Konszolidáció kellene

A harmadik bizonytalan terület a megújuló energiaforrások felhasználása. Az ilyenfajta áramtermelés költsége csökken és mindenki egyetért abban, hogy a világ elindult az átmenet a fosszilis energiahordozók uralmától a megújulók elterjedése felé. Ki fogja azonban ezt finanszírozni? - kérdezi az FT cikkírója.

A megújuló forrásokkal foglalkozó ágazat széttöredezett. Sok száz vállalat állít elő a szélre vagy a napsütésre alapozva elektromos energiát, ám a pénzügyi finanszírozásuk kifeszített, nincsenek forrásaik a hosszú távú, globális szintű beruházásokhoz. Nincsenek abban a helyzetben, hogy vállalják a technológiai fejlődést megalapozó k+f finanszírozását.

A szektor konszolidációért kiállt. A kisebb cégeket a szektoron belül is felvásárolhatják a nagyobbak, vagy jöhetnek kívülről olyan óriások, mint az alternatív energia mellett elkötelezett Apple vagy Google, vagy jöhetnek pénzügyi befektetők, amelyek célja, hogy világszinten domináns vállalkozást építsenek ebben az energiaipai ágazatban.

Klímaváltozás

A negyedik bizonytalansági tényező az energiaiparban a klímaváltozás elleni fellépés alakulása. Az ENSZ ezzel kapcsolatos próbálkozásai szerény eredményeket hoztak, a decemberi katowicei tanácskozás nagyon halvány eredménnyel járt, miközben a tudósok szerint az emberiség kifut az időből, hogy elkerülje a katasztrófát. Butler úgy véli, hogy ezért a környezetvédők a pereskedés felpörgetésével fognak próbálkozni.

Eddig ugyan nem értek el eredményeket ezen a téren - a cél az lenne, hogy bírósági úton kényszerítsék ki a nagy légszennyezők megadóztatását -, de például az USA legutóbbi szövetségi jelentése a klímaváltozással kapcsolatban újabb alapot adhat a perek indításához. A történet végén a felperesek sikerrel járhatnak, az alperes cégek költségei nőhetnek, ami befolyásolja tőzsdei megítélésüket.

Összefoglalva az energiaszektor kitett a politikai kockázatoknak és több változás befolyásolhatja az ágazat vállalatainak értékét a felvásárlásoktól, beruházásoktól és a klímaváltozás egyre szorítóbb problémájának alakulásától függően. Ezért ha mást nem is, egy biztos jóslatot megfogalmazhatunk 2019-re: nem lesz unalmas év az energiaiparban.