Szokatlanul gyorsan zuhan az amerikai tőzsdei gázár, olyan mélységbe ért, ahol utoljára 2020-ban volt, amikor az energiaárak általában is összeomlottak az éppen induló járvány és az általa okozott lezárások miatt. Ez már valóságos összeomlás, amihez most hozzájárult, hogy átmenetileg kiesett egy, a gázt cseppfolyóssá alakító terminál.

Árkiegyenlítődés

Így az amerikai belföldi kínálat tovább nőtt, és ha már korlátlan lenne az LNG kapacitás, akkor szinte vég nélkül zúdulna a gáz Európába és Ázsiába, de a nagy beruházások még folyamatban vannak, nagyjából 2025 végére készülnek el. Ha általuk ki tudna egyenlítődni az árkülönbség, már most 10-15 euró lehetne az európai ár, mint a legolcsóbb időkben a járvány idején.

Kép: Economx

Ami érdekes, hogy még a csökkentett amerikai exportkapacitás mellett is csökken az európai ár, hisz egyrészt határidőre el tudnak adni többet is, miután az exportkapacitás vélhetően helyreáll, másrészt Európában ismét enyhe az időjárás, nem fogy sok gáz, a tárolók alig ürülnek, sőt, már lehet is őket a következő télre tölteni.

Akár lejjebb is mehet

Ebből adódik, hogy jó esetben tovább is csökken az ár, ami ugyan a háztartásokat közvetlenül nem befolyásolja (hacsak a kormány nem módosít az átlagfogyasztás fölötti áron, aminél már lényegesen alacsonyabb a piaci ár), a cégeket azonban nagyon is, nem beszélve a költségvetésről, ahol nagy könnyebbség, ha kevésbé kell támogatni a rezsicsökkentett árat.

Jó esetben a mostani helyzet már a hosszabb távot is mutatja: a világ gázexportőrei számára remek lehetőség a cseppfolyósított (LNG) gáz exportja, ezért szakadatlanul növelik kapacitásaik. Ebből adódóan 1-2 éven belül úgy megnőhet az összkapacitás, hogy a kontinensek közötti árkiegyenlítődés hatékonyabbá válik: megszűnik a mostani helyzet, amikor még 3-4-szeres különbség van például az európai és amerikai gázár között.

Középtávon stabil, jó esetben alacsony ár

Természetesen a kiegyenlítődés az exportőr belső piacán is emelheti az árat, de az eddigi tapasztalatok alapján ez nem jelentős, hisz USA az elmúlt két évben óriásit növelt exportján, az ár, mint látjuk, mégis rég nem látott mélypontra került. Katar exportja is nagyot nőtt, de miután ott nincs érdemi belső felhasználás, vagy legalábbi elenyésző az exporthoz képest, ez a probléma fel sem merül.

Így inkább az vélelmezhető, hogy az import oldalon lesz nagyobb az árcsökkenés, így nem zárható ki akár 20 euró alatti megawattóránkénti ár, ami már valóban az energiabőség 2015-2020 közötti szakaszát jellemezte. Ha azonban ez nem is feltétlenül következne be, de a mostanában kialakult tartósan 30 eurós vagy az alatti ár stabil marad, a magyar gazdaság már akkor is jól tud alkalmazkodni, az energiaár oldaláról már nincs érdemi fékező hatás a gazdasági növekedésre.