A tagállami hatóságok által finanszírozásra kiválasztott, támogatandó energiahatékonysági projektek nem rendelkeztek költséghatékonysági szempontból ésszerű célokkal, például nem határozták meg az egységnyi energiamegtakarítás eléréséhez szükséges költséget - állapította meg az Európai Számvevőszék. A célok az energiamegtakarítás és a kényelem javítása voltak, de a projekteket nem az energiamegtakarítás által eredményezett pénzügyi előnyök és ezáltal a felmerülő költségek ellentételezésének mértéke alapján választották ki, hanem az épületeket jellemzően akkor tekintették finanszírozásra "alkalmasnak", ha felújításra volt szükségük és a dokumentációjuk megfelelt a követelményeknek - fogalmaztak.
Az Európai Unió a kohéziós forrásokon keresztül 2000 óta közel 5 milliárd euró összegben társfinanszírozta a tagállamok energiahatékonysági intézkedéseit.
Az általunk ellenőrzött projektek egyikénél sem mérték fel a szükségleteket, sőt a beruházási összegekre vonatkoztatott energiamegtakarítási lehetőségek elemzése sem történt meg" - nyilatkozta Harald Wögerbauer, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. A tagállamok főleg középületek felújítására használták ezeket a forrásokat, míg az energiahatékonyság legfeljebb másodlagos szempont volt - tette hozzá. A beruházások tervezett megtérülési ideje átlagosan 50, egyes esetekben akár 150 év is volt. Ez azt jelenti, hogy ezeket a forrásokat nem ésszerű módon használták fel, mert a felújított épületek vagy épületrészek élettartama ennél rövidebb, így az energiahatékonyság szempontjából ezek nagymértékben veszteségnek tekinthetők - mondta.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a költséghatékonyság elve, azaz az igénybe vett források és az elért eredmények közötti legkedvezőbb arány nem játszott meghatározó szerepet, amikor a tagállamok forrásokat különítettek el az energiahatékonysági intézkedésekre és konkrét projektekre. Ráadásul ez az Európai Bizottság által végzett, az operatív programok jóváhagyását megelőző értékelésnek sem képezte részét. Bár minden ellenőrzött projekt megvalósította a tervezett tárgyi eredményeket (például ablakok és ajtók cseréje, falak és tetőfelületek szigetelése), ezek költségei a potenciális energiamegtakarításhoz képest magasak voltak. Az energetikai auditok elvégzése vagy nem volt kötelező, vagy ahol kötelező volt, ott az energetikai auditok által javasolt beruházási megoldások túl költségesek voltak. A 24 ellenőrzött projekt közül 18 esetében nem lehetett ellenőrizni a tényleges energiamegtakarítást, mivel nem valósult meg annak megbízható módon történő mérése.
Az Európai Bizottság és a tagállamok közösen felelnek az alapok hatékony és eredményes pénzgazdálkodásáért.
Az energiahatékonysági beruházások jobbítása érdekében az Európai Számvevőszék javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az energiahatékonysági intézkedéseknek a kohéziós forrásokból történő finanszírozásakor végezzen megfelelő igényfelmérést, a támogatásokat rendszeresen kövesse nyomon és használjon összehasonlítható teljesítménymutatókat, valamint alkalmazzon átlátható projekt-kiválasztási kritériumokat és az egységnyi energiamegtakarítás költségére vonatkozó előírásokat, továbbá határozza meg az elfogadható leghosszabb egyszerű megtérülési időt.