Ami 2016 júniusában az Egyesült Királyságban történt, az most van kialakulóban Németországban. Egy referendum teljesen felforgathatja a politikai rendszert - véli Wolgang Münchau, a Financial Times (FT) publicistája. Másfél éve az ország uniós tagságáról döntöttek az emberek, most a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 464 ezer tagja voksol a nagykoalíciós kormányzás folytatásáról.

Ha a többség elutasító döntést hoz, akkor Angela Merkel kancellár befolyása hirtelen elillanhat. Néhány hónapig, egy előrehozott parlamenti választásig megőrizheti hatalmát, ám a CDU/CSU konzervatív pártszövetség vélhetően már nélküle indulna neki az újabb szavazásnak. Az SPD tagjai február utolsó és március első napjaiban járulnak az urnákhoz, az eredményt március 4-én - az olaszországi parlamenti választások napján - hozzák nyilvánosságra.

Alábecslik

A CDU, a CSU és az SPD vezetői február elején megállapodtak az újabb nagykoalíció feltételeiről, ám az utóbbi stratégiái és a független politikai kommentátorok alaposan alábecslik a szociáldemokraták köreiben kibontakozó lázadást az egymást követő nagykoalíciókkal szemben. Azzal érvelnek ellene, amivel egyébként sokan egyetértenek: ha a politikai centrum mindkét pártja kormányoz, az űrt hagy az ellenzékben, amit a radikális, euroszkeptikus Alternatíva Németországért párt tölthet be.

Az SPD látszólag jól jöhet ki a megállapodásból, hiszen a külügyi és a munkaügyi tárca mellé megkapná a kiemelkedően fontos pénzügyminisztériumot is (amelyet Olaf Scholz, Hamburg szociáldemokrata polgármestere tölthetne be). Ugyanakkor ez a körülmény megerősíti a lázadók kifogását, miszerint a koalíció a miniszteri bársonyszékekről szól, nem a politika tartalmáról. Ezt teszi szóvá Kevin Kühnert, az SPD ifjúsági szervezetének vezetője, a koalíciót elutasítók szószólója.

Káosz a csúcson

Martin Schulz, a párt napokban lemondott elnöke kimanőverezte magát a játékból. Előbb elutasította, hogy belépjen Angela Merkel következő kormányába, majd félretolva Sigmar Gabrielt, az SPD őt megelőző elnökét, beült volna a külügyminiszteri székbe a helyére. Ők ketten állítólag barátok. Erre palotaforradalom tört ki a párt vezetői köreiben és Schulz kénytelen volt visszalépni szándékától.

A nagy kérdés az, hogy ez az áldozat elég-e ahhoz, hogy a pártszavazás a nagykoalíció folytatása mellett döntsön vagy már késő. Nincsenek nyilvános közvélemény-kutatások az SPD-tagság hangulatáról, de a pártvezetés biztosan rendelt ilyen felméréseket. A Schulz visszalépését megelőző zűrzavar arra utal, hogy ezek a párttagság lázongó hangulatát mutathatják.

Bármi lehetséges

Ha van valamilyen nagy tapasztalta a brit függetlenségi népszavazásnak, az az, hogy egy referendum kimenetele, soha sem borítékolható. A szakértők akkor is úgy gondolták, úgyis az EU-ban maradás mellett dönt a többség, ám nem így lett. Látva a fejetlenséget a vezetőségben, sok SPD-tag gondolhatja úgy: meg kéne válni ettől a csapattól és egy új társasággal újra kéne építeni a pártot.

A nagykoalíció ellenzői Kühner vezetésével egy hónap alatt több mint 24 ezerrel növelték a párt létszámát. Az újak többsége várhatóan elutasítja a nagykoalíciót, s bár csak öt százalékát adják a teljes létszámnak, egy szoros eredmény esetén a mérleg nyelvének szerepét játszhatják.

Az FT publicistája szerint a többség végül megszavazhatja a nagykoalíciót, ám ez nem jelenti azt, hogy a pártvezetés bírná a tagság többségének támogatását. Ha kis többséggel össze is jön a szükséges jóváhagyás a kormányzás folytatásához, kérdés, hogy ebben a hangulatban meddig tarthat ki az új nagykoalíció, azaz megadatik-e Angela Merkelnek még egy teljes kormányzási ciklus.

A fotó forrása: Reuters