A külföldi civil szervezetek küszködnek azzal, hogy segítsenek Észak-Korea lakóinak megúszni a koronavírus-járványt, mivel a posztsztálinista diktatúrával szembeni nemzetközi szankciók akadályozzák az egészségügyi eszközök szállítását, illetve a pénzellátásukat - írja a Financial Times. Szakértők szerint egyfajta nem szándékos mellékhatásról van szó, mint a gyógyszereknél: az USA kőkemény gazdasági szankciói, amelyeket a rezsim atomfegyverprogramja miatt vezettek be, egyben lezárta a banki kapcsolatokat is, ami lehetetlenné teszi a segélyszervezetek finanszírozását.

Egy olyan országról beszélünk, amely a jobb időkben sem működik normálisan, nemhogy egészségügyi és gazdasági válság idején - mondja Richard Blewitt, a Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold Mozgalom képviselője. A lakosság 40 százaléka valamilyen humanitárius támogatásra szorul - tette hozzá. Ez az egyik olyan civil szervezet, amelynek tevékenysége akadozik a kiszáradt ellátási csatornák miatt. Ráadásul a helyzet romlott, mióta a phenjani rezsim megszakította kapcsolatát a dél-koreai együttműködéssel üzemeltetett keszongi ipari övezettel, amivel elvágta az utolsó külföldi összeköttetését is.

Hitelt ad a rezsim

A nemzetközi szankciók nem vonatkoznak a humanitárius támogatásokat finanszírozó pénzátutalásokra, illetve az ilyen célú szállításokra. Miután azonban 2017-ben, a rezsim egymást követő fenyegető rakétakísérletei miatt az USA megszigorította a korlátozásokat, a pénzügyi szolgáltatók vonakodnak üzletelni phenjani partnerekkel. Ez arra kényszerítette a civil szervezeteket, hogy a programjaik működéséhez szükséges pénzt fizikailag vigyék be az országba.

Hiába lennének legálisak a pénzátutalások az országba, a bankok óvakodnak attól, hogy a diktatúrát érintő üzleteik árnyékot vessenek rájuk. Emellett kerülik, hogy valahogy fennakadjanak az USA pénzügyminisztériumának ellenőrző tevékenységén, amely a rezsim globális illegális üzleti tevékenységét monitorozza. Blewitt elmondása szerint két éve nincsenek banki kapcsolataik, a repülőgépek esetlegesen érkeznek, a külföldi munkatársak nem cserélődnek rendszeresen, így a segélyszervezetek rászorultak arra, hogy a phenjani kormánytól kérjenek kölcsönt költségeik kifizetésére. A civil szervezeteken túl ebbe a helyzetbe került az ENSZ helyi missziója is.

További gondja a segélyszervezeteknek, hogy a szankciók miatt a segélyszállítmányoknak nagy egységekben kell érkezniük, ami megnehezíti, hogy kisebb csomagokban, rugalmasan osszák szét azokat.

Pandémia

A phenjani rezsim ragaszkodik ahhoz a propagandaszlogenhez, hogy a koronavírus nem jutott át Észak-Korea határain, és meglepő módon Nagi Shafik, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi ottani menedzsere úgy véli, lehet ebben valami. A korai és kemény kínai karanténintézkedések januárban, illetve a zárva lévő határok segíthettek a rezsimnek útját állni a járvány terjedésének. A szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a hatóságok késlekedtek a járványgócok felderítésében, továbbá, hogy a lerobbant egészségügyi rendszernek a legkisebb járvány kezelése is gigantikus feladatot adna.

A diktatúra beengedi az orosz és a kínai segélyszállítmányok, aminek azonban köze lehet az Egyesült Államokhoz, annak nincs esélye bejutni az országba. Szakértők azt találgatják, hogy Kim Dzsongun diktátor nem akarja, hogy mintegy lekötelezettje legyen az amerikaiaknak, mert az gyengítené alkupozícióját a jövőbeni tárgyalásokon az USA elnökével az ország atomleszereléséről. Kim az elmúlt években több csúcstalálkozót is tartott Donald Trump elnökkel.