A digitális átalakulás láthatóan jelentősen feladja a leckét Európának, a helyzet pedig nem igazán nevezhető rózsásnak. Az már szinte közhely, hogy a következő 10 évben a digitális átalakulás miatt a munkák 10-15 százaléka el fog tűnni, ezzel szemben 10 százalék új munkahely jön létre és minden második munka radikálisan át fog alakulni.

Eközben már kezd körvonalazódni az is, hogy az oktatást teljesen újra kellene értelmezni, hiszen a legkevésbé sem készíti fel az iskolapadból kierülő fiatalokat a jövő munka világára, pláne, hogy az is radikális átalakuláson megy keresztül. Azt például már el is lehet felejteni, hogy egy karrier során 6-7 munkahelyváltással meg lehessen úszni egy életpályát - ez ugyanis a most nyugdíj közelébe kerülő korosztály pályaívének átlaga. Az Y generáció esetében kutatások már 20 munkahelyváltást prognosztizálnak és akár három négy karriert is menedzselni kellene egy életpálya során. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a technológiai változások következtében a munkák is kezdenek individualizálódni, egyre gyakoribbak az atipusos foglalkoztatási formák a jelenleg általánosnak és megszokottnak mondott teljes munkaidős szerződéses állásokkal szemben, ami a munkavállalókat is kiszolgáltatottabbaká teszi.

A végbemenő változás azonban nagyon gyors és relatíve gyors válaszokat igényelne, csakhogy ha belegondolunk, például egy oktatási rendszert érintő reformtól sokmindent el lehet várni, de egy valamit biztosan nem: hogy gyors eredményeket hozzon. Erre már csak hab lehet a tortán az EU tagállamainak többségében az idősödő társadalmak kérdése.

A téma által feszegetett kérdések tehát igen akut problémaként jelennek meg uniós szinten, de mit mondanak erről szakértők? Az Európai Bizottság egy közelmúltban rendezett brüsszeli, a Munka jövője című magas szintű konferenciáján például kiderült, hogy az automatizáció miatti aggodalmakban van néhány tévhit - ám kijelenthetjük, hogy ezek tisztázása után sem valami megnyugtató a helyzet.

Új munkahelyek is lesznek, de hol?

A konferenciára készült szakértői háttértanulmány rámutat: igaz ugyan, hogy az automatizációval sok munkahely meg fog szűnni, de helyettük lesznek újak is. A dokumentum készítői továbbá arra is rámutatnak, hogy az automatizálás nem feltétlenül vezet nettó foglalkoztatáscsökkenéshez. Az viszont továbbra is tartja magát, hogy a digitalizáció leginkább az automatizációval leginkább érintett, középszintű készségeket igénylő szakmákat fogja érinteni, vagyis a nem automatizálható munkák leginkább a magas és a leglacsonyabb képzettségű munkákat nem fogja elérni. Ez viszont a munkaerőpiac polarizálását is eredményezi, ami hozzájárul az egyenlőtlenségek növekedéséhez is.

Stijn Broecke, az OECD senior közgazdásza a konferencán arra hívta fel a figyelmet, hogy általában véve az automatizáció miatti masszív munkanélküliségtől a közeljövőben nem tart az OECD, de helyi szinten nézve ezek a kockázatok már széles skálán, 4-39 százalék között mozognak. A nemzetközi szervezet tanulmányai is arra jutottak, hogy valóban sok munkahely fog létrejönni, de az eddigi adtok azt mutatják, hogy ezek nagy többsége városok közelében lesz. Broecke finn és dán példát említve rámutatott, hogy az elmúlt 10 évben az új munkahelyek több mint 90 százaléka nagyvárosokban jött létre, ami felgyorsítja ez egyenlőtlenségek kialakulását.

Az OECD leginkább az alacsony képzettségűek miatt aggódik, mert szerintük nekik van legkevésbé esélyük új munkát találni, vagy ha találnak is, akkor az alacsony minőségű, alacsony bérű munka lesz, ami tovább növeli a polarizációt. Tehát az OECD szerint a közeljövő legnagyobb kockázata a jeletős technológiai egyenlőtlenség lesz.

Jön a hordozható tb?

A digitalizáció az atipikus szerződéses foglalkoztatás növekedésével is jár, ami teljesen más mint a teljes munkaidőben való foglalkozatottság - amire a jelen munkaügyi szabályok is alapulnak. A részmunkaidős és a határozott időre szóló szerződéses foglalkoztatás 12,5-ről 15,8 százalékra emelkedett az EU-ban 2020 óta. Emellett az egyéni vállalkozók száma is jelentősen megugrott néhány tagállamban (főleg Hollandia, Egyesült Királyság), de az úgynevezett platformmunkások száma szintén emelkedik, már 14 tagállamban a lakosság 2 százalékának ez jelenti a fő jövedelmi forrást. Az EU-ban a dolgozó réteg több mint 40 százaléka dolgozik már egyéni vállalkozóként, vagy valamilyen atipikus foglalkoztatási formában.

Bár a konferenciára készült háttértanulmány szerint az európai cégeknél még nem jellemző, hogy platformokon keresztül foglalkoztassak embereket, ezek használata az ő körükben is a globális átlag felett emelkedik. A bizottság tanulmánya ugyanakkor megjegyzi, hogy eddig az atipikus foglalkoztatás előretörése nem ment a teljes munkaidőben foglalkoztatás kárára, inkább a munkanélküliség és az inaktivitás csökkentését szolgálta - igaz ebben azért jelentős kölünbségek vannak a tagállamok között.

A digitalizáció által megnyíló munkavállalás új formája azonban nyerteseket és veszteseket is fog generálni, ami még jobban elmélyíti a munkaerő-piaci polarizációt, hacsak nem születik erre megfelelő szabályozói válasz. A rugalmasság ugyanis teremt új munkahelyeket és gazdasági növekedést hoz, de ami rugalmasság egyeseknek, az bizonytalanság mások számára - mutatott rá a konferencián Marianne Thyssen foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztos.

Ezek a foglalkoztatási formák ugyanis csökkentik a munkaerő védettségét, aláássák a munkák minőségét és növelik a kiszámíthatatlanságot a társadalmi kockázatoknak kitett csoportokban. Ráadásul a sok különböző munka szaggatottá teszi az életpályát is, ami miatt a társadalombiztosítási jogviszony is szaggatottá válik. Ebből pedig újabb probléma következik: ha kevesebben fizetnek be a tb-rendszerbe, az a rendszer szociális és gazdasági fenntarthatóságát teszi kockára - hívta fel a figyelmet a biztos. Ezen helyzeten javíthat, hogy a tagállamok már elkötelezték magukat a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló ajánlások bevezetése mellett. Bár a tb-, a nyugdíj-, az egészségügyi rendszerek nagyon különböznek az EU-ban, de a tagállamok vezetői megígérték, minden munkavállalónak - beleértve az atipikus foglalkoztatottat vagy az egyéni vállalkozókat - biztosítják, hogy legyen valamilyen biztosítottsága az élethelyzetekből adódó kockázatokkal szemben.

Beindul a készségek iránti harc

Az EU lakosságának 35 százalékára tehető az a réteg, akiknek nincs megfelelő digitális készsége - még alap sem(!) -, miközben az európai készségek és munkahelyek felmérése (ESJS) alapján az EU munkahelyeinek mintegy 85 százaléka legalább alapfokú digitális készségeket követel meg. Ráadásul a digitális átalakulás a munkavállalókkal szemben támasztott nagyon gyrosan változó igények miatt egyre szélesíti a készségek kínálata és kereslete közötti különbséget (mismatch), ami egyrészt munkaerőhiányhoz, másrészt a munkaerőpiac polarizációjához vezet. Ez azt mutatja, hogy a készségek fejlesztésére igenis nagyobb hangsúlyt kellene fektetni.

Erre a konferencián elhangzottak szerint az egyik megoldás lehet a big data és a gépi tanulás technikájával jobban infromálni a munkavállalókat a specifikus készségeikről és segíteni nekik a számukra legmegfelelőbb munkát megtalálni - ez egy személyreszabott úgynevezett tanulási számla lenne, amelyhez társulna egy elektronikus útlevél is, melynek révén lehetővé válna, hogy a személyesen megszerzett digitális készségeket a határokon át lehessen vinni. Ugyanígy lehetne a munkáltatókat is segíteni, hogy rátaláljanak a számukra megfelelő munkaerőre. Ehhez azonban a készségek uniós szintű elismerésére is szükség lenne.

Az emberek maguk a termékek

Több konvergencia kellene a képzésekben is, jelenleg ugyanis annyiféle rendszer van ahány tagállam - mondta Michel Servoz az Európai Bizottság robotikáért, mesterséges intelligenciáért és az európai munkaügyi szabályozás jövőjéért felelős tanácsadója, aki szerint ez egy gyenge pontja Európának.

Szerinte az oktatási rendszerben a hangsúlyon kellene változtatni. Az ugyanis túlságosan a lexikális tudásra fókuszál, miközben a szociális készségek (soft skills) - pl kommunikációs készségek, önbizalom, önismeret, kreativitás, problémamegoldás, a másokkal való közös munkavégzés képessége - fejlesztésére kellene áthelyezni a hangsúlyt. A szakember szerint ha valakinek egy élete során több karrierre kell számítania, akkor az ellenállóképességét kell fejleszteni, vagyis nem programozni kell megtanítani az embereket, hanem arra, hogy hogyan kell használni a számítógépet, illetve arra, hogy megértsék, mit jelent a robotika, a mesterséges intelligencia - csak így tudják ugyanis megvédeni magukat. Servoz szerint ennek legalább akkora területet kellene szentelni az oktatásban, mint a földrajznak. Ma ugyanis a digitális rendszerek áldozatai vagyunk, ezért lenne fontos, hogy megértsük a működésüket. A közösségi oldalakoról azt hisszük, hogy ingyenesek, de ez nem így van: az emberek maguk a termékek.

Az élethosszig tartó nem elég - hangsúlyozta Servoz. Szerinte az egyetemen töltött időt le kellene rövidíteni és alkalmat adni arra, hogy az emberek 5-10 évente visszatérhessenek tanulni, hogy több karriert tudjanak menedzselni.

Az állam mellett a munkaadóknak is sokkal nagyobb felelősséget kellene vállalniuk ebben - tette hozzá. Továbbá nem elbocsátani kellene azokat, akik már nem felelnek meg a munkáltató igényeinek, hanem azokkal kellene elsősorban foglalkozniuk, akik dolgoznak, nem pedig megvárni, hogy munkanélküliekké váljanak, mert az nagyobb költséget jelent az államnak is.

Mit javasolnak a szakértők?

A bizottság felkérésére készített szakértői háttéranyag a fent felvázolt problémákra ajánlásokat is tett.

  • A fő pontok között szerepel az úgynevezett egyéni tanulási számlák, amelyek lehetővé tennék, hogy a munkavállalók a karrierjük során megszerezzék a gyorsan változó világunk releváns készségeit. A számla a munkavállalóhoz kötődne és hordozható lenne munkahelyről munkahelyre. A dokumentum szerint egyéb részletek kidolgozása még folyamatban van.
  • Magasabb szintre emelnék a karriertanácsadást, ami jobb karrierválasztást, illetve minden európai számára aktív képzést tenne lehetővé.
  • Az állami vagy magán munkaerőközvetítőket támogani kellene abban, hogy csökkenteni lehessen a strukturális készségbeli hiányosságokat, például úgy, hogy a munkahelyi tréningek költségeit megtéríthetik a munkaadóknak, akik ezért cserébe képzett munkaerőt kaphatnának.
  • Új alapokra helyeznék a munkaügyi kapcsolatokat például az által, hogy a digitalizációból és az abból fakadó nagyobb bizonytalanságok által okozott egészségügyi kockázatok (mentális betegségek, stressz) megelőzése nagyobb hangsúlyt kapna.
  • Emellett egyenlőbbé tennék az atipikus és a standard foglalkoztatottak adminisztratív kezelését (például egyenlő hozzáférés az állami szolgáltatásokhoz, a foglalkoztatási státustól független szociális védelem).
  • A platform gazdaságban élénkítenék a társadalmi párbeszédet a munkavállalók és szociális partnerek között.
  • Semleges szociális védelmet biztosítanának a munkanélküliség, betegség és más, a foglalkoztatási helyzettől független élethelyzet esetén. A szakértők szerint az egyre nagyobb számú atipikus foglalkoztatott számára is szükséges szociális védelem, például a munkahely helyett a munkavállalóhoz kötött hordozható juttatásokkal vagy egy "alulfoglalkoztatottsági biztosítással", hogy a platform gazdaságban tapasztalható jövedelmi ingadozást ki lehessen simítani.
  • Az online platformokon dolgozó egyéni vállalkozók számára a foglalkoztatási hozzájárulások és adók befizetéséhez létre kellene hozni egy digitális egyablakos ügyintézési rendszert.
  • A digitális tulajdonlás értékének újraelosztását is meg kellene fontolni, például az adatok tőke, munka vagy szellemi tulajdonként való kezelésével. Amennyiben a munkavállalók vagy fogyasztók adatai a vállalat értékének növelését szolgálják, azt el kell ismerni és ennek megfelelően kompenzálni kellene érte az érintetteket.