Az Európai Unió döntéshozóinak tele van a hócipőjük a brexittel, és azt szeretnék, hogy az Egyesült Királyság minél előbb húzzon már el végre az unióból - állapította meg Simon Kuper, a Financial Times (FT) publicistája a napokban Brüsszelben folytatott beszélgetései alapján. Az üzleti lap újságírója, politikusokkal, diplomatákkal, üzleti csoportok képviselőivel találkozott, és meglepve tapasztalta, milyen egységes állásponton vannak a szigetország három éve húzódó kilépési folyamatával kapcsolatban.

Nem fogják megadni Boris Johnson brit miniszterelnöknek, amit akar, azaz nem fogják újratárgyalni az elődjével, Theresa Mayjel tető alá hozott válási megállapodást, de azt sem szeretnék, hogy az Európa-párti brit politikusok tovább halogassák a végtelenségig a kilépést. Nagyon kevés olyan döntéshozóval vagy döntés-előkészítővel találkozni manapság Brüsszelben, aki nyitott lenne a britek EU-ban maradására, és rettegnek egy újabb függetlenségi népszavazástól, ami tovább fokozná a zűrzavart.

Kapcsolódó

Elfogyott a cérna

Az FT publicistája, úgy látja, hogy az unió türelme elfogyott Nagy-Britanniával szemben és ajtót mutatnak a távozóban lévő tagállamnak. Azt hittük, hogy a britek pragmatikus nemzeti politikát folytatnak, de kiderült, hogy nem - fogalmazott meg tipikusnak mondható véleményt Anne Mulder, a holland parlament brexitügyi megbízottja. Ez fordulat ahhoz képest, Hogy Angela Merkel német kancellár és a többi befolyásos európai vezető éveken át abban bízott, hogy a szigetország végül lemond a brexitről.

A politikusok szintjén, ha lehet, még rosszabb a helyzet. Az európaiak soha sem bíztak Johnsonban, akiről úgy gondolják, az EU szapulására építette fel karrierjét. Elegük van azonban Jeremy Corbynból, az ellenzéki Munkáspárt vezetőjéből is, aki a brexit észszerű levezénylése elé helyezi miniszterelnöki ambícióit. Emellett közel állnak ahhoz is, hogy szakítsanak az egymás között civakodó Európa-párti brit politikusokkal. Úgy vélik, hogy ha esetleges egy második referendum nyomán az Egyesült Királyság az EU-ban maradna, a brexiterek akkor is trójai falóként viselkednének, azaz behoznák a szakítás politikáját az unióba.

Legyünk barátok!

Ugyanakkor az európaiak barátként szeretnék megtartani a házasságból kilépő briteket - folytatja benyomásai sorolását az FT cikkírója. Nem akarják megalázni a büszke Nagy-Britanniát és nem akarják, hogy a szigetország lakói még inkább az EU-t okolják a bajaikért, amelyek a brexit után gyarapodni fognak. Abban bíznak, hogy a biztonság terén például szoros marad a felek kapcsolata. Eközben azonban a gyakorlatban már folyik a szakítás.

A piacbarát észak-európai kormányok a piac nagy védelmezőjének távozására készülve új szövetséget kötöttek Hanza Liga néven. Sok cég átalakította beszállítói láncát, nevezetesen európai partnerekkel helyettesítette brit üzletfeleit. A szigetországhoz erősen kapcsolódó Észak-Rajna-Vesztfália német tartományban ezt látva már-már arról beszélnek, hogy a brexit a múlt egy megoldott problémája.

Hol rontották el?

Az EU és a brit kormány ugyanazt a hibát követte el eddig a brexit előkészítése során. Mindketten arra számítottak, hogy a másik fél meg fog hátrálni az alkuban, mert mindenáron el akarja kerülni a brit kilépés káros gazdasági következményeit - idézi az FT cikkírója Douglas Webber megállapítását. Webber 2016-ban könyvet adott ki azzal a címmel, hogy European Disintegrantion.

Valójában a rövid távú gazdasági következmények másodlagosak nekik. Az EU alapvetően egy védelmi szövetség, főként kisebb országok biztonsági projektje. Tagállamainak kétharmadában legfeljebb 10 millióan élnek, nekik a nagyok, az USA, Oroszország és Kína ellen az összefogás kínál védelmet. Ezért ki fognak állni Írország mellett, amely az erőszak kiújulásától tartva nem akarja, hogy az ír-észak-ír határ valós választóvonallá váljon.

Az európai vállalatok nem lobbiznak a megállapodás nélküli brexit ellen, ahogy azt a szigetország brexiterei remélték. Három évük volt felkészülni a változásra és az utolsó dolog, amit akarnak, hogy a londoni kormány adóparadicsomot csináljon a szigetországból, ami alávágna az üzletüknek. Ha a brit cégek nem követik az uniós szabályokat, akkor menjenek isten hírével az egységes európai piacról.

A Bertelsmann Stiftung független alapítvány szerint az EU 27 tagállama összesen évi 40 milliárd eurót bukna a kemény brexiten, ami egy főre vetítve 90 euró. Egyes dél- és kelet-közép-európai országok alig vennék észre a változást.

Szenvedjenek!

A legtöbb európai vezető, élükön Emmanuel Macron francia államfővel azt szeretné, ha a britek megszenvednék a szakítást. Nem azért, mert utálják az angolokat, hanem azért csak magukkal törődnek. Ha Johnson egy év múlva kijelenthetné, hogy a brexit sikert hozott nekik, akkor Európában megerősödnének az EU-ellenes politikai erők. Nincs olyan európai kormány - az FT publicistája külön kiemeli, hogy még Magyarországé sem -, amely az EU szétesését akarná. Akármit is kommunikálnak, objektíve uniópártiak és maradni akarnak.

Brüsszelben arra számítanak, hogy egy esetleges kemény brexit után a londoni vezetés heteken belül kezdeményezné az együttműködési tárgyalások elindítását. Az ír határt még egy ideig átjárhatónak hagynák, ám a kikötőkben a vámellenőrzések elindulása késésekhez és hiányhoz vezetne az áruszállításban a szigetországban. Brüsszel semmiről sem kezdene tárgyalni, amíg London nem vállalná, hogy kifizeti a korábbi uniós kötelezettségei miatt esedékes - az előző kormánnyal kialkudott - 39 milliárd fontot és nem garantálná a szigetországban élő EU-s állampolgárok jogait.

Johnson csak úgy tudná elkerülni ezt a forgatókönyvet, hogy gyorsan kereskedelmi egyezményt kötne az USA-val, amelynek nyomán az európainál hézagosabban szabályozott amerikai gazdasági övezetbe vinné országát. Ennyit a visszanyert brit függetlenségről!