Két dologra nem gondolt Duncan Weldon, a brit Guardian újságírója, amikor 2015-ben azzal bízta meg lapja, hogy helyszíni tudósításokat küldjön a görög válság legújabb fordulójáról Athénből. Azt, hogy a görög kormány akkori politikája hasonlítani fog a londoni kabinet jelenlegi taktikájára, illetve hogy talál két olyan személyt az akkori és a jelenlegi politikai játszma játékosai között, akik viselkedése, szerepe feltűnően hasonlít egymásra.

A 2015 februárjában megválasztott baloldali görög kormány négy hónapon át azzal fenyegette az eurótagállamok vezetőit, hogy kilépteti Görögországot az eurózónából, ha nem engedik el a görög adósság nagy részét, míg a jelenlegi brit kormány azzal revolverezi az EU-tagállamok vezetőit, hogy az október végi kilépési határidő lejártakor válási megállapodás nélkül is kilépteti országát az unióból, ha nem kap engedményt a válás feltételiben.

Kapcsolódó

A fenyegetés lényege akkor is, és most az, hogy Görögország, illetve az Egyesült Királyság kilépése súlyos gazdasági károkat okozna az eurózónának, illetve az Európai Uniónak is, ezért ha ezt el akarják kerülni, akkor engedniük kell. Akkor négy hónapon át nem volt világos, hogy Alekszisz Ciprasz miniszterelnök csak blöfföl-e, míg most nem világos, hogy Boris Johnson, az egy hónapja megválasztott kormányfő csak blöfföl-e.

Háttéremberek

Csak egy valamit tart világosnak a Guardian szakírója: mindkét esetben volt egy-egy fontos szereplője a történetnek, aki nem blöffölt, hanem komolyan gondolta a fenyegetést, és elszánt törekvése célja elérésére - legalábbis egy ideig - összhangban volt a regnáló kormányfő próbálkozásával. Görögország esetén ez a személy a jóképű Jánusz Varifakisz pénzügyminiszter volt, míg jelenleg a Brexit című film főhőse, Dominic Cummings, Johnson főtanácsadója ez a szereplő. Utóbbi közelengedése a hatalomhoz fontosabb döntése volt az új kormányfőnek, mint hogy új miniszterekre cserélte az elődjétől, Theresa Maytől megörökölt kormány tagjait - véli a Guardian újságírója.

A keményvonalas politikus, illetve tanácsadó - bár bizonyára nem örülnek az összehasonlításnak - sok mindenben hasonlít egymásra. Mindketten kívülről érkeznek a politikába: Varufakisz az egyetemi katedrát cserélte le rövid időre a miniszteri bársonyszékkel, míg Cummings kommunikációs szakemberi munkáját hasznosítja politikai tanácsadóként. Mindkettejüknek van egy küldetése, amit, úgy tűnik, fontosabbnak tartanak, mint a kormánypárt, a kormány vagy akár a kormányfő szolgálatát.

Célok

Varufakisz bármi áron véget akart venni annak a megszorítópolitikának, amit a fizetésképtelen görög állam finanszírozásáért cserében az eurótagállamok és az IMF elvárt Görögország egymást követő három kormányától 2010 óta. Kész volt arra, hogy véget vessenek a görög eurónak azért, hogy megszabaduljanak a donorok gyámkodásától, akár azon az áron is, ha a drachma visszahozatala gazdasági katasztrófával hoz Görögországra.

Cummings éppen ilyen elszántsággal hajszolja a brexitet, úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak akkor is szakítani kell az EU-val, ha ezt gazdasági hanyatlás és ki tudja meddig tartó bizonytalanság követi, illetve Skócia és Észak-Írország kiszakadhat az Egyesült királyságból. Ez a válási megállapodás nélküli (kemény) brexit esetén várható forgatókönyv. Közös még a görög és a brit mellékszereplő játékában, hogy főnökük szövetségesei ugyan, de nincsenek vele összeláncolva.

Északír tragédia

Több mint 20 évvel a nagypénteki egyezmény aláírása után, amely véget vetett az Észak-Írországban fele-fele arányban élő katolikus és protestáns közösségek három évtizeden át dúló, véres belháborújának, továbbra is érezhető a feszültség az országban - írta a Financial Timeson megjelent cikkében Bronwen Maddox társadalomkutató. Nem fizikai egymásnak feszülésről van szó, csak érezni valamit a levegőben - idézett egy politikai elemzőt. A napokban bombát találtak Derryben, amit a magát New IRA-nak nevezett szervezet helyezett el. A republikánus Sinn Féin és a brit unionista Democratic Unionist Party fél éve nem tud megegyezni a hatalmat megosztó helyi kormány felállításáról.

A főváros, Belfast központja tele van frissen nyílt éttermekkel, köztük melegbárokkal, ami egy évtizede elképzelhetetlen lett volna. Új épületek nőttek ki a földből a Titanic-múzeum környékén, de a régi Belfast nem tűnt el: számos sok harcot látott utca úgy néz ki, mint régen. Senki sem kockáztatja, hogy átlépje a "békevonalakat" a protestáns és katolikus lakókörnyezetek között. Az iskolák szinte teljesen szegregáltak maradtak. Johnson kormányfő keménykedése nyomán először fordult elő a felmérések történetében, hogy egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint az ír újraegyesítés támogatói egy százalékponttal vezetnek Észak-Írországban. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy úgy tűnik, a Downing Streetben kezdik megérteni: nincs brexit az ír-északír viszony rendezése nélkül.

Kudarc

Varufakisz 2015 tavaszán (februártól június végéig) arra bazírozott, hogy az eurótagállamok meg fognak rettenni a görög euró végétől. Arra számított, hogy az a befektetők ennek kapcsán az fogják gondolni: eldőlhetnek a következő dominók, Portugália, Spanyolország és Olaszország, ezért euró összeomlásától tartó eurótagállamok végül megadják nekik, amit akarnak, azaz elengedik az államadósság nagy részét. Ez stratégia két ok miatt nem jött be: az egyik, hogy a befektetők úgy vélték kizárólag görög gondról van szó, azaz nem lesz dominóhatás, ha a görögök elhagyják az eurózónát.

A másik belpolitikai természetű. Amikor elérkezett az igazság pillanata, azaz Ciprasz kormányfőnek választania kellett az euró és a visszatérő drachma között, nem vállalta az utóbbival járó káoszt. Ehelyett kiegyezett az eurótagállamokkal, és megszabadult Varufakisztól.

Itt az idő?

A Guardian szakírója szerint Johnson és Cummings viszonyában is eljöhet ez a pont, amikor a közel lesz az igazság - azaz a brexit - pillanata. Egyelőre egy csónakban eveznek: úgy vélik, zsarolhatják az EU-t a kemény brexittel, ami Európát is megütné. Látva, hogy a brit gazdaság máris hanyatlik, tudva, hogy a kemény brexit után üzemanyag- és gyógyszerhiány jöhet a szigetországban és elveszhet Skócia, Johnson is megállíthatja a száguldó vonatot a pálya közepén, avagy félreránthatja a kormányt az ütközés előtt, vagyis ő pisloghat először, nem az EU. És akkor Cummings távozhat a környezetéből.

Ami azt illeti Niall Ferguson a Standford Egyetem Hoover Intézetének vezető kutatója úgy véli ez a pillanat elérkezett - derül ki a CNBC cikkéből. Johnsonnak le kell mondania, mert ő és tanácsadója elvesztette a pókerpartit, ami a londoni parlamenttel és az EU-val szemben kezdeményezett. Jelenleg "házi őrizetben" van a Downing Street 10.-ben, mivel a törvényhozás kezébe vette a kezdeményezést, a képviselők megakadályozhatják az október végi brexitet és tőlük függ, mi lesz azután. Johnson nem tud előrehozott választást kierőszakolni október 31-e előtt.

- Vélemény
Népakarat

Ne feledjünk még valamit. Görögországban 2015 júniusában népszavazás volt arról, hogy akarják-e az emberek a korábbi évek megszorító gazdaságpolitikájának folytatását vagy nem. Óriási többséggel győzött a "nem", miközben a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a görögök ragaszkodnak az euróhoz. Ciprasz fittyet hányva a referendum eredményére megállapodott a megszorításokkal teletűzdelt újabb görög segélycsomagról az eurótagállamokkal, de ezzel megmentette a görög eurót.

Az Egyesült Királyságban a kormányzó konzervatív párt tagságának túlnyomó többsége brexiter. Azért választották meg a nyári pártszavazáson a lemondott Theresa May utódjának Johnsont, mert megígérte nekik, hogy október végén ha törik, ha szakad kilépteti az országot az EU-ból. Csakhogy a brexiterek elhitették magukkal, hogy a szigetország viszonylag kicsi zökkenőkkel megúszhatja a függetlenné válást az uniótól. Vajon Johnson, aki pontosan tudja, hogy ez nem igaz, mit dönt, amikor eljön az ideje?