Mindenkinek a zsebében legalább egy, a rendszeresen használt hétköznapi eszközei között pedig legalább öt olyan dolog van, amely akkumulátorral működik. Kezdve a telefonok és a laptopok tápegységeivel, az elemes karórákon át egészen az autókig ma már mindenben megtalálhatók.

Az Európai Unió jogrendjében pedig ezek teljesen szétválasztva szabályozzák: más szabályozás vonatkozik a közlekedési eszközökben használt cellákra, más az okostelefonokra, megint teljesen más az erőművek tárolóegységeire. Bár elsőre logikusnak tűnik a differenciálás, valójában ez komoly akadálya annak, hogy az olyan uniós célkitűzések megvalósuljanak, mint a szénalapú áramtermelés hátrahagyása, vagy az e-mobilitás fejlesztése - derült ki az október végi SUSCO Budapest konferencián Francesco Gattiglio, az EUROBAT EU-ügyi összekötőjének előadásából.

Kapcsolódó

Egy dolgot akarnak, négy dologhoz alkalmazkodnak

Az európai járműgyártási és ipari akkumulátorgyártók érdekvédelmi szervezet éppen ezért próbálja elérni az Európai Uniónál és a Bizottságnál, hogy egységes törvényi rendszert alkosson meg. Gattiglio a Napi.hu-nak elmondta, a legnagyobb probléma épp a hollisztikus gondolkodásmód hiánya.

"Jó példa erre a Tiszta energia nevű program, amelyben legalább három különböző törvénynek kell megfelelni: a villamosenergia-, és a megújulóenergia-felhasználási irányelvnek, valamint az áramtermelési törvénynek. Ezeknek nehezebben felelnek meg a piaci szereplők" - magyarázta a szakértő.

Ugyanígy szerteágazó az a szabályozás, amely a közúti autókra vonatkozik. Olyan kérdések sincsenek tisztázva, hogy a már most is minden autóban megtalálható indítómotorok és az elektromos autók üzemanyagcelláiban mennyiben tekinthetők egy csoportnak. Ahogy a termék életpályájára sincs egységes törvényi rend, így egyelőre kérdés, hogy mi legyen az elhasznált e-autókkal. Ez pedig mind az innovációra hatással van, mind az eszközök teljesítményére, mind arra, hogyan fogjanak a gyártásba az európai termelők.

Értékes anyagok rohadnak a szemétdombon

Az elhasznált eszközök újrahasznosítása pedig fontos lenne, mert az akkumulátorok egy részében értékes és ritka nyersanyagok vannak - ilyen például a kobalt vagy a lítium. Gattiglio szerint ezek újrahasznosítására még nem épült ki egy olyan második iparág, mint ahogy az elmúlt 100 évben az ólomalapú akkumulátorokra. Utóbbiak 99 százalékát újra feldolgozzák, a benne lévő veszélyes anyagokat semlegesítik, amely egyrészt olcsóbbá teszi a nyersanyagot és a környezetet is jobban kíméli.

Elsőre még meglepőbb lehet, de az erőművek akkumulátorait is lehetne együtt kezelni az autók vagy a hordozható eszközök celláival. Épp emiatt célravezetőbb, ha az akkumulátor szó helyett energiatárolókban gondolkodunk. Az alapfeladat ugyanis épp ez a járműveknél és azoknál a hidropumpás tavaknál is, amelyek egyre inkább elterjednek és a feladatuk az, hogy egy magaslati tárolóba jutattják fel a vizet, felhasználva az épp felesleges áramot, amelyet egy nap- vagy szélerőmű megtermel.

Lassan a bürokrácián átkerülhet

Az Európai Unió versenyképességének szempontjából fontos lenne ez a hozzáállás, és ha létrejönne egy akkumulátor-direktíva. Így a gyártók, fejlesztők és beruházók egyszerűbben belekezdhetnének a termelésbe vagy a kutatásokba, tudva, hogy egy viszonylag állandó szabályozásnak kell megfelelniük, több folyamatosan változó törvény helyett. De az egész elektromos hálózat hatékonyabb lehetne, ha az akkumulátorokra jobban támaszkodnának.

"Miliszekundumok alatt képesek ezek az eszközök működésbe lépni, azonnal reagálhatnak a hálózat változásaira. Ha kell raktároznak, ha kell rendelkezésre bocsátják a bennük tárolt energiát" - magyarázta.

Október közepén az Európai Bizottság meg is hallgatta az EUROBAT érveit. "Már sokkal nyitottabbak a kéréseinkre. Remélhetőleg már a jövő év végére kész lehet az új keretrendszer" - ismertette a jelenlegi állapotot Gattiglio lapunknak.

A SUSCO Budapest konferencia szervezője a Napi.hu partnere az Antall József Tudásközpont.