A Heksenkaas zöldfűszeres krémsajtot 2007-ben alkotta meg egy holland zöldségkereskedő, aki átadta a szellemi tulajdonra vonatkozó jogokat a Levola nevű cégnek. A Levola és egy konkurens cég, a Witte Wievenkaas nevű krémsajtot egy hollandiai szupermarketlánc számára előállító Smilde között jogvita tört ki. A Heksenkaas előállítói szerint ugyanis a másik cég megsértette szerzői jogaikat, amikor lemásolta termékük ízét.
A luxembourgi székhelyű törvényszék rámutatott, hogy egy élelmiszer íze csakis akkor részesülhetne szerzői jogi védelemben a vonatkozó uniós irányelv értelmében, ha ezen íz "műalkotásnak", eredeti szellemi alkotásnak minősülne.
A szerzői jogi védelem tárgyát kellő pontossággal és objektivitással azonosítani kellene, márpedig ez az élelmiszerek ízének esetében nem lehetséges a tudományos fejlődés jelenlegi állása szerint, a hasonló ízek technikai eszközökkel nem különböztethetők meg - állapította meg a bírói testület. Hangsúlyozták: ellentétben például a zeneművekkel vagy a filmekkel, az élelmiszerek ízének azonosítása lényegében ízérzeteken és -tapasztalatokon alapul, amelyek szubjektívek és változóak, függenek például a kóstoló korától, étkezési preferenciáitól, táplálkozási szokásaitól, de más tényezőktől is.
Az Európai Bíróság ezért kimondta, hogy valamely élelmiszer íze nem minősíthető "műalkotásnak", és így nem is részesülhet szerzői jogi védelemben az irányelv értelmében.
A most is alkalmazott, úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi, hogy a tagországok bíróságai a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az EU bírósága elé. A jogvitát azonban ennek ellenére a tagállamokban döntik el, a luxembourgi ítélet alapján, amely a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más tagországi bíróságokat is köti.