Az európai hatóságok gyengeségét ki is használták az orosz bűnözők hosszú éveken át. Az országonként eltérő pénzügyi felügyeleti rendszerek Európában akadályozták a hatékony fellépést a pénzmosás ellen, és olyan központi ügynökség sincs, amely ki tudná vizsgálni az olyan bűncselekményeket, amelyeknek az értéke évente világszerte elérheti a 2 ezer milliárd dollárt is.
Ráadásul az európai hatóságok egyébként is kesztyűs kézzel bánnak a bankokkal. Az európai bankrendszer éppen csak felépült a válság után, a felügyeletek pedig arra törekszenek, hogy fenntartsák a törékeny egyensúlyt, és a szükséges szigorítások dacára ne veszélyeztessék a pénzügyi szektor fenntartható nyereségességét - írja a hírügynökség.
Hatalmas paradoxon
A pénzügyi intézmények viszont Stockholmtól Amszterdamig azzal szembesülnek, hogy a piszkos eszközöket kezelő alapjaik miatt kellemetlen kérdésekre kell válaszolniuk, és folyamatosan indulnak az újabb vizsgálatok ellenük. Eközben szinte naponta hoznak nyilvánosságra újabb meglepő információkat a szabálysértésekről.
Hatalmas paradoxon, hogy Európában egyetlen piac van, amely garantálja a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását, de ezen a piacon 28 különböző pénzmosás elleni rendszer működik
- mondja Jeppe Kofod, az Európai Parlament dániai képviselője, aki már egy éve dolgozik az adókerülés és pénzügyi bűncselekmények felderítésén. Kofod szerint egy nemzetközi szinten ennyire összekapcsolt pénzügyi rendszer mellett semmi értelme a széttagolt felügyeleti rendszernek.
Ez csak a jéghegy csúcsa
Az oroszországi pénzmosási botrányba számos ország jó néhány bankja belekeveredett. Eredetileg skandináv bankok balti államokban lévő leányai lehettek a fő csomópontok, amelyeken keresztül kimentették a piszkos pénzeket, de később kiderült, holland hitelintézetek, sőt az osztrák Raiffeisen is érintett lehet a történetben, amely során a Troika Dialog orosz befektetési bank által létrehozott offshore cégekből álló hálózat dollármilliárdokat mentett ki Oroszországból.
Georgi Gunchev, a Bloomberg Intelligence szakértője szerint azonban az eddig nyilvánosságra hozott esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Néhány milliárd dollárt találtak csak meg a rendszerben, holott az IMF becslései szerint évente 2 ezer milliárd dollárt moshatnak tisztára világszerte, ez nagyjából Olaszország éves GDP-jének megfelelő összeg.
Saját vagy közös?
Gondot jelent az is, hogy az egyes országok hatóságai is mást és mást akarnak. Lettország kis ország, és azt állítja, saját pénzügyi felügyelete túlterhelt, ezért egységes európai felügyeletre lenne szükség, hogy felvegye a harcot a pénzmosással. Az olyan nagy országok, mint Németország viszont ragaszkodnak a saját nemzeti hatósághoz, eközben azzal érvelnek, hogy a pénzmosás elleni jogszabályokat még nem is vezette be egységesen az összes tagállam.
A jelenlegi rendszer nagyon messze van még attól, hogy megfelelően felvegye a harcot a pénzmosással, túlságosan is a kis halakra fókuszál - véli Klaus Fleischer, a müncheni egyetem egyik professzora. Az európai hatóságok attól is félnek, hogy túl nagy bírságokat szabjanak ki a bankokra, mivel azok még mindig gyengék, és a felügyeletek attól tartanak, csődbe vinnék őket. Csakhogy a bankokkal érzékeltetni kellene, hogy a szabálysértések következményekkel járnak - mondja Fleischer.
A bírságok az utóbbi időszakban nőttek, az ING Groep például 775 millió eurós büntetést kapott tavaly. Az Atlanti-óceán másik partján viszont jóval komolyabb fellépésekre lehet számítani. Lettország harmadik legnagyobb bankja, az ABLV például néhány nap alatt csődbe ment, miután az amerikai pénzügyminisztérium nemes egyszerűséggel megtiltotta, hogy amerikai dollárban forráshoz jusson. A betétesek azonnal megrohanták a hitelintézetet, amely likviditási problémákkal szembesült, de az Európai Központi Bank sem nyúlt végül a hóna alá.