Egyre élesebbé válik a vita az  EKB döntéshozó testületeiben arra vonatkozóan, hogy szabad-e a szeptemberre tervezett kamatcsökkentés után tovább folytatni a kamatok lefaragását – értesült a vitához közelálló forrásokból a Reuters. Az ellentétet az okozza, hogy a döntéshozók egy része nagyon tart az európai gazdaság recessziójától, míg a másik oldal továbbra is az inflációs nyomás leküzdésére koncentrálnának.

Az EKB júniusban csökkentette a kamatlábakat, és szinte biztos, hogy szeptember 12-én esedékes ülésén ismét enyhíteni fog a lassuló árnövekedésre való tekintettel. A további politikai döntések azonban valószínűleg bonyolultabbak lesznek, mivel az euróövezet gazdasága bizonytalanabb állapotba kerül.

A vita középpontjában az áll, hogy a gyenge gazdasági növekedés és egy esetleges recesszió hogyan hat majd az inflációra – a bank végső célpontjára –, mivel a bank arra törekszik, hogy 2025 végére 2 százalékra csökkentse az inflációt.

A gyorsabb csökkentéseket sürgetők továbbra is kisebbségben vannak. Ők azzal érvelnek, hogy a gazdaság gyengébb, mint gondolták, a recesszió kockázata növekszik, és a munkaerőt felhalmozó cégek kezdik csökkenteni az üres álláshelyeket, így a  munkaerőpiac gyengül. Ha a foglalkoztatás csökken, akkor a rendelkezésre álló jövedelem is csökken, ami gyorsan csökkenti a fogyasztást és önerősítő visszaesést eredményez. Ez gyorsabban gyengítené az árnyomást, mint ahogy azt most prognosztizáljuk, így reális a kockázata annak, hogy visszatér az alacsony túlzottan alacsony inflációval jellemzett környezet.

A dilemmát jól jellemzi az amúgy hagyományosan a szigorúbb monetáris politikát támogató német Isabell Schnabel múlt pénteki nyilatkozta. E szerint:

„Minél közelebb kerülnek az irányadó kamatlábak a semleges kamatlábra vonatkozó becslések felső sávjához – vagyis minél kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy politikánk mennyire korlátozó –, annál óvatosabbnak kell lennünk, hogy elkerüljük, hogy maga a politika a dezinflációt lassító tényezővé váljon.”

Az enyhítéspártiak közé tartozik például a Görög Központi Bank vezetője, Jannisz Szturnarasz. Szerinte az EKB-nak egyformán kell aggódnia az inflációs cél túllépése és alulmúlása miatt. Portugál kollégája Mario Centeni – aki szintén az EKB kormányzótanácsának tagja – pedig azt mondta, hogy az EKB-nak a lehető legkisebb áldozattal kell csökkentenie az inflációt. Ezzel kommentárok szerint a túl sokáig túl szigorú monetáris politika káros hatásaira figyelmeztetett.

Az augusztusban 2,2 százalékosra csökkent euróövezeti infláció az előrejelzések szerint az év vége felé ismét emelkedik, és csak 2025 végén tér vissza 2 százalékra.

Eközben viszont az úgynevezett „héják” – akik a gyors kamatemelések 2022-es kezdete óta uralják a a kamatdöntő testületet politikai vitát – azzal érvelnek, hogy a tényleges növekedési adatok tartósan felülmúlják a gyenge felmérési eredményeket, és a gazdaság kitart. A fogyasztás robusztus, a blokk most élvezte a kiváló idegenforgalmi szezont, és az építőipar végre fellendülőben van, így a növekedés továbbra is tekintélyes.

Ráadásul a bérnövekedés továbbra is jóval a 2 százalékos inflációs célnak megfelelő szint felett van, így a reáljövedelmek gyorsan emelkednek, és ez továbbra is hajtani fogja a gazdaságot. Bár az ipar mély visszaesésben van, és Németország recesszióba is süllyedhet, azonban ez szerintük inkább strukturális probléma. Egy ilyen megoldása egyrészt nem a monetáris politika feladata, másrészt évekig eltarthat.

A héják táborát gyarapító horvát Boris Vujcic a szolgáltatási szektorban makacsnak mutatkozó árnövekedést emelte ki, ez augusztusban 4,2 százalékra ugrott. Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke a múlt héten pedig azt mondta, hogy az EKB-nak nem kellene túl gyorsan csökkentenie a kamatokat, mert egy valamivel erősebb gazdasági fellendülés tovább késleltetheti a célokhoz való visszatérést.

Mindez a lassú kamatcsökkentés mellett szól, talán negyedévente egyszer, amíg az EKB biztos nem lesz abban, hogy az infláció visszatér a 2 százalékos szintre. A források szerint a héják valószínűleg harcolni fognak minden olyan politikai enyhítés ellen is, amely 2026-ra tolná ki az inflációs cél elérésének időpontját, hiszen ez hitelességi veszteséggel is járna.

Kapcsolódó