A feketék jogaiért és az őket sújtó rendőrségi brutalitással szemben kirobbant tüntetéshullám, amely az egész világon elterjedt, nem pusztán az Európában és az Észak-Amerikában élő afrikai származású emberek diszkriminációja ellen irányul, hanem ennél bővebb üzenete van - írja Patrick Gathara, Nairobiban, Kenya fővárosában dolgozó kommentátor a Financial Timeson (FT) megjelent cikkében. Kevesebb szó esik ugyanis a nemzetközi kapcsolatokban megbúvó, rejtőzködő rasszizmusról.

Bár az alapelv az, hogy a világ minden országát azonos szuverenitás illeti meg, az FT cikkírója szerint egyértelmű faji alapú hierarchia van a nemzetek között. A létra tetején a fehér többségű országok, az alján az fekete többségű országok helyezkednek el. Sok a hasonlóság az Észak-Amerikában élő fekete kisebbség és fekete Afrika országai között a gazdasági marginalizáció és kizsákmányolás szempontjából. Szimbolikus jele ennek, hogy az ENSZ 193 tagállamából 54-et adó kontinens, amelyen 1,3 milliárd ember él, egyetlen helyet sem kapott a világszervezet vezető testületében, a Biztonsági Tanácsban.

Kapcsolódó

Szegénység

A fekete Afrikában élő emberek a világ legszegényebbjei közé tartoznak, a globális felhalmozott vagyon egy százaléka esik a világnak e részére, annak ellenére, hogy jelentős nyersanyagkincsek - például a világ aranykészletének ötöde - található itt. Az ENSZ számításai szerint a jogellenes tőkeáramlás miatt a kontinens évente 70 milliárd dollárt veszít, amely főként a nyugati országokban köt ki.

A HSBC bank kiszivárgott 2015-ös becslése szerint a kelet-afrikai országok elitje 700 millió dollárt tart offshore bankszámlákon. Egy évtizeddel korábban a kenyai diktátorról, Daniel arap Moiról szivárgott ki információ, amely szerint egész csokor vállalatot tartott fenn 28 országban, hogy eltüntessen egymilliárd dollárt. Az országok között volt az Egyesült Királyság, az USA, Belgium és Ausztrália is. Egy 39 afrikai országot átfogó becslés szerint 1970 és 2010 között 1,3 ezer milliárd dollár hagyta el a kontinenst. Egy további kutatás arra a következtetésre jutott, hogy minden dollárból, amelyet egy fekete afrikai ország felvesz, még abban az évben 50 cent elhagyja Afrikát.

A Nemzetközi Törvényszéket régóta vádolják elfogultsággal. Jelenleg 13 vizsgálatából 10 Afrikát érinti, pedig az ottani országok kevesebb mint egyharmadát adják a szervezet tagságának. A kontinens még ma is őrzi a gyarmati múlt örökségét: kétbalkezes, kapzsi, illegitim elitek uralkodnak olyan országokban, amelyek határainak sem gazdasági, sem politikai vonatkozásban nincs értelmük.

Már a nyelv diszkriminál

A nemzetközi hierarchia már a nyelvhasználatban megjelenik. Az úgynevezett fejlett és fejlődő országok elnevezés paternalista viszonyt vetít az emberek elé, olyan országok kapcsolatát sejtetik, amelyek közül egyesek patronálnak másokat. Ezeket a megjelöléseket Európában találták ki, olyan standardokként, amelyekhez illik alkalmazkodni. Ezek a jelzők alapvevően azt mondják, hogy egyik ország magasabb rendű, mint a másik, az utóbbiaknak alkalmazkodniuk kell az előbbiekhez, ha tetszik ez nekik, ha nem. A fejlettségbeli különbség hangsúlyozása csak az újabb változata annak, hogy a Nyugatnak civilizációs küldetése van az afrikai országokban lakókkal kapcsolatban.

A szóhasználat az első, amit le kell váltani ahhoz, hogy az európai dominancia, ami ma mindent felülír, megváltozzon. Ha a történet arról szólna, amiről a Black Lives Matter, nevezetesen az évszázados küzdelemről a rasszista és az afrikai kontinens javait elszivattyúzó nemzetközi kapcsolatokról, akkor idővel a Nyugat jótékonykodása és a nyugatiaktól való függőség helyét átvehetné a tisztelet és a büszkeség.