John Robert Seeley brit történésztől származik az a mondás, miszerint az Egyesült Királyság meghódította és belakta a fél világot anélkül, hogy túl sokat lamentált volna ezen. Úgy tűnik, az EU szándékától függetlenül ennek ellenkezőjét teszi: elveszti a hidegháború vége után szerzett európai hegemóniáját, miután túl sokat foglalkozik vele. A brüsszeli agytrösztök annyira forszírozzák Európa integrációját, hogy nem tudnak mit kezdeni a kontinens perifériájának lemorzsolódásával – írja Ivan Krastev a Financial Times külsős szerzője, a szófiai Centre for Liberal Strategies kutatóintézet vezetője és a bécsi IWM Humán Tudományok Intézetének állandó munkatársa.

Közhely, hogy az Ukrajna ellen indított orosz invázió február 24-ei kezdete óta más világban élünk, mint előtte, ám Krastev szerint ez tévedés: valójában ez a világ régóta velünk él, csak elfordítottunk a fejünket, nem figyeltünk rá. Hogy megértsük miről van szó, egy gondolatkísérletet ajánl. Mi lett volna ha megkértünk volna két kortársat 30 évvel ezelőtt, hogy jósolja meg a jövőt. Az egyik Kelet-Közép-Európából, mondjuk Prágából, a másik a Balkánról szétnézve próbálkozott volna az előrejelzéssel.

Két különböző történet

Aki Prágában ülve jósolt volna, az vélhetően azt mondta volna, hogy Európa jövője az Európai Unió bővülése lesz, amivel magába olvasztja a volt szocialista országokat, eközben egyben át is alakítva azokat a nyugat-európai társadalmi modell alapján. A Balkánon ülő megfigyelő Jugoszlávia széthullása alapján jósolt volna, úgy látta volna, hogy a szocialista országok bukása a kíméletlen etnikai nacionalizmus feléledéséhez vezet, a demokratikus átalakulást véres konfliktusok és etnikai tisztogatás fogja kísérni.

Az utóbbi Clifford Geertz amerikai antropológussal értett volna egyet, aki 1995-en azt jósolta, hogy a hidegháborút felváltó új világrendet nem a nyugati társadalmi modell általános elfogadása fogja jellemezni, hanem a nemzeti, etnikai identitás, az azonosságok és különbségek keresése. Nem az lesz a kérdés, hogy mikor csatlakozik az EU-hoz Szerbia vagy Albánia, hanem az, hogy beszélhetünk-e egy országról abban az esetben, ha az egyben nem egy nemzet? Az, hogy mi a kultúra, ha nem a társadalmak tagjainak konszenzusa arról, mit gondolnak magukról?

A balkáni tapasztalat

A politológus professzor cikkíró szerint a balkáni tapasztalat felhasználása nélkül az EU nem lesz képes kezelni az orosz-ukrán konfliktust. Nem érthetjük meg, mire számítsunk a jövőben, ha abból indulunk ki, hogy az EU-nak többé-kevésbé sikerült integrálnia Közép-Kelet-Európát, nem pedig abból, hogy nem tudta átalakítani és integrálni a Nyugat-Balkán nagy részét. Ez még akkor is így van, ha Ukrajna és Bosznia, Vlagyimir Putyin orosz államfő és Szlobodan Milosevics volt szerb elnök nem azonosak.

Ez a tapasztalat három tanulsággal szolgál. Az első, hogy az EU át tud formálni államokat, de nem képes államokat létrehozni. Az EU-s integráció lényege szerint tagadja a 19. századi nemzetállamok létét, ám Európa perifériáján az jelentett kihívást, hogy működő nemzetállamokat teremtsenek a széthulló nemzetek feletti integrációk romjaiból. Kudarcot vallott az EU kísérlete arra, hogy államokat építsen a Balkánon. Csak már kész nemzetállamokkal tud mit kezdeni, ezeket tudja formálni

Elhúzódó konfliktusok

A második tanulság, amelyet Jugoszlávia esetén láttunk, és a Szovjetunió esetén látunk, hogy a korábbi szocialista szövetségi államok széthullása hosszú, zavaros konfliktusokhoz vezet. Az egyik legnagyobb veszélye ennek a létrejövő, új államok népességének fogyása. Bosznia-Hercegovina lakosságának 40 százalékát veszítette el, és minél hosszabbra nyúlik az ukrajnai háború, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy a megtámadott országból elmenekült több millió emberből egyre kevesebben térnek majd haza.

A harmadik tanulság, hogy az európai közvélemény azonnal elveszti majd az érdeklődését a kontinens perifériája iránt, amint a háború véget ér. Az újjáépítés nem teremt hősöket, nem kelt nagy érzelmeket. Jellemző, hogy az EU 27 tagállama közül öt elfelejtette elismerni Koszovó függetlenségét Szerbiától.

Az 1989-1991-es nagy átalakulás óriási váratlan fordulat volt, elhozta a Szovjetunió összeomlását és a hidegháború végét. Az az öröm, amit ez hozott, azonban egyben csúnya játékot is játszott Európa népeivel. Elhitette velük, hogy előre láthatják és a kezükben tarthatják, mit hoz nekik a jövő - véli a cikkíró politológus.