Amikor az Európai Unió bajba kerül, az európai integráció hívei szívesen nyúlnak vissza a francia Jean Monnet üzletember, közgazdász gondolataihoz, akit az európai egység egyik atyjának tartanak. Szívesen idézik például tőle, hogy Európa válságokon keresztül fog összeforrni, azoknak a megoldásoknak az összessége lesz, amelyeket a kríziseire ad válaszul. Ez megnyugtatóan hat, amikor úgy látszik, hogy az unió olyan kihívással került szembe, amit nem tud megoldani. És látva az év elejétől kibontakozó kaotikus oltási folyamatot, ami veszélyezteti a járvány után remélt gazdasági fellendülést is, úgy tűnik, most szükség van a lelki támaszra - véli Tony Barber, a Finacial Times publicistája.

Jó hírek

El kell ismerni, hogy a koronavírus-járvány egy évvel ezelőtti kitörése óta sok minden jobban alakult, mint az EU korábbi súlyos válságai, az eurózóna 2010-ben kezdődött adósságválsága - amit a 2008-as pénzügyi összeomlás robbantott ki - és a 2015-2016-os bevándorlási válság idején. Most legalább nem mélyült el a krízis az unió létét fenyegető egzisztenciális válsággá. Némi hezitálás után a tagállamok vezetői támogatták, hogy az unió a vakcinák beszerzése és elosztása, illetve a gazdasági fellendítés támogatása terén közösen lépjen fel.

Az utóbbi keretében a 750 milliárd eurós helyreállítási alap fedezetének egy részét közös hitelfelvétellel teremtik elő a tagállamok, ami jelentős előrelépés az integráció terén. Emellett ezúttal nem éledtek fel a radikális politikai irányzatok, amelyek a bajra az uniót szapuló válaszokkal növelték a népszerűségüket, hanem a mérsékelt politikusok és pártok kezében maradt az irányítás. Az egyik jó példa erre az olaszországi kormányváltás, ahol kifejezetten EU-barát miniszterelnök került hatalomba Mario Draghi személyében. Végül a külső környezetben kedvező, hogy az EU-t lenéző Donald Trumpot, az EU-t az USA hasznos szövetségesének tartó Joe Biden váltotta a washingtoni Fehér Házban.

Rossz hírek

Ezzel egyidejűleg az EU kilátásai a következő időszakra eléggé sötétek. A lassú oltási kampány miatt várhatóan többen halnak meg, ami aláássa az uniónak azt az imázsát, hogy gondoskodó jóléti államok szövetsége, és a tetszés szerinti pozitív végtelenbe tolja ki azt a lehetőséget, hogy az egészségügy szervezése uniós hatáskörbe kerüljön a tagállamoktól. Ráadásul az EU brüsszeli vezetése csak még mélyebbre ássa magát gödörben, amibe került, azzal, hogy a európai vakcinaexport korlátozását javasolja. Ez azt üzeni, hogy elvesztette az önbizalmát, gyenge és összevissza kapkod.

Ha lehet még ezen a helyzeten is rontani, akkor éppen ezt teszik azzal, hogy az AstraZeneca vakcinájának uniós exportját akarják visszafogni. Éppen annak a készítménynek a kivitelét akarják akadályozni, amelynek imázsát tönkretette az elmúlt hetek vitája a veszedelmes mellékhatásokról, ezért hegyekben áll a raktárakban.

Gazdasági bajok

A lassú oltás, a fertőzések gyors terjedése, a lezárások elhúzódása késleltetni fogja a gazdasági kilábalást, ráadásul legfőképpen azokban az déli országokban, amelyek létfontosságú ágazata az idegenforgalom. Egyben ezek a leginkább eladósodott európai államok, és borítékolható, hogy ez később kiélezi a "takarékos" és "pazarló" országok vitáját, azaz észak-dél, nyugat-kelet ellentétet az EU-ban. A 750 milliárdos helyreállítási alap kicsi, így ki kell pótolni az Európai Központi Bank államkötvény-vásárlásaival és a tagállamok saját támogatásaival.

Régi nóta az is, hogy ezt össze kellene kötni az európai országok gazdasági reformjaival, ám ez eddig elmaradt, és ezen a téren nem csupán a dél-európai országokat lehet hibáztatni, hanem az unió éllovasát, Németországot is, amely a német újraegyesítés követő 20 évvel ezelőtti korrekció óta nem nyújt hozzá érdemben gazdaságának szerkezetéhez. Összességében az európai integráció mélyítése a költségvetési integráció terén, ami a monetáris átalakítás, az euró 1999-es létrehozása óta hiányzik, várhatóan lekerül a napirendről. Ez talán nem tragédia, ám sokáig eltarthat, mire az EU összeszedi magát és képes lesz továbblépni.