A német politikai megfigyelők az istenek (istennők) alkonyáról (Götterdämmerung) beszélnek annak kapcsán, hogy az ország legnagyobb pártja, a CDU Angela Merkel vezetésével Bajorország után Hessen tartományban is súlyos vereséget szenvedett a helyi választáson. Merkel bejelentése, hogy lemond a pártelnöki székről, szeretné befejezni a 2021-ben végződő kormányzati ciklust, majd teljesen lelép a politika színpadáról, megnyitja az utódlási versenyt a kancellári posztért is. Ez azonban egy az elmúlt néhány évben gyökeresen átalakult Németországban fog lezajlani - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg orosz származású, Berlinben dolgozó publicistája.

Nagy hibákat követett el

Angela Merkel 13 éve kormányozza Németországot, 18 éve vezeti a CDU-t. Ez alatt a hosszú idő alatt sok hibát követett el - véli a publicista. Túlígérte magát a környezetvédelmem terén, aminek tükrében különösen feltűnő, milyen keveset értek el kormányai. Tovább folytatta elődei politikáját, amely adókedvezményekkel kedveskedett a választóknak. Ezek régen túllépték az észszerű határt, miután a hiányzó bevételek miatt nem jut elég pénz infrastrukturális beruházásokra, különösen a digitális technológia terén.

Két év alatt, 2015-ben és 2016-ban utat nyitott 2,1 millió menekült beáramlása előtt az országba anélkül, hogy pontos terve lett volna a bevándorlóáradat kezelésére. A probléma félrekezelésével túlrerhelte a közhivatalokat és a rendőrséget, és nem tudta megakadályozni, hogy a nacionalista Alternatíva Németországnak (AfD) párt a bevándorlás ügyét meglovagolva bejusson az összes tartományi parlamentbe és a Bundestagba is.

Végül, de nem utolsósorban a 2017. szeptemberi választás után, amely nem teremtett világos helyzetet abból a szempontból, hogy milyen koalíció kormányozza az országot, túlerőltette a kormányalakítást. Ennek eredményeként végül olyan nagykoalíciót hozott tető alá, amelynek pártjai kutya-macska viszonyban vannak egymással, folyton veszekednek, aláásva az emberek bizalmát a kormányban. A közvélemény-kutatások szerint a választók többsége ezért személyesen őt teszi felelőssé.

Gyökeres átalakulás

A változás iránti elemi vágy azonban már nem igazán szolgálható ki személyi változtatásokkal - véli Bershidsky. Teljesen mindegy kit tol előre a CDU decemberi kongresszusán új pártelnökeként. Lehet az illető Merkel választottja, Annegret Kramp-Karrenbauer, a párt főtitkára, vagy kemény bírálója, Frederich Merz volt frakcióvezető, vagy a nála mélyebben konzervatív (kevésbé centrista) Jens Spahn egészségügyi miniszter, vagy valamelyik sikeres tartományi CDU-vezető.

A helyzet ugyanis az, hogy az új első ember olyan időszakban kerül a párt élére, amikor a hagyományos jobb- és a balközép nem egyszerűen a hullámzó népszerűség leszállóágában van, amelyet gyorsan követhet az emelkedés, hanem rendszerszerűen hanyatlik az átalakuló közéletben. A választóközönség pontosan tudja, hogy egy ilyen párt (akár a CDU, akár az SPD) új vezetője mit kínálhat, és ezt idegesítően unalmasnak tartja.

Nem válna be

Ha a CDU jobbra mozdulna, hogy megakadályozza szavazói elvándorlását a radikális, bevándorlóellenes AfD-hez, az nem sokat hozna. A testvérpárt, a bajor CSU megpróbálta ezt az október közepén tartott tartományi választás kampányában, de nem járt sikerrel, a választói jelentős része így is faképnél hagyta. Ráadásul a migrációval szemben galamb álláspontot képviselő Zöldek mind Bajorországban, mind Hessenben jelentősen erősödtek.

Ha az új vezető Merkel nyomában járva venne át ötleteket a baloldaltól - a leglátványosabb ezek közül az atomerőművek bezárásának felkarolása volt -, amiért sokan bírálták a kancellárt a konzervatív oldalon, az szintén nem hozna eredményt. Borítékolható ugyanis, hogy csak erősödne a hithű jobboldaliak átpártolása az AfD-hez.

Mást akarnak

A választók új ötleteket akarnak, világos jövőképet, válaszokat várnak a mindennapi problémáikra. Ez fontosabb lehet annál, hogy mennyire elkötelezettek valamelyik párt mellett - véli a Bloomberg cikkírója. A Zöldek sokat köszönhetnek annak, hogy emberközeliek, barátságosak, bár ezt a stílust könnyebb ellenzékben gyakorolni, mint kormánypártként.

Ezzel együtt ez egy alternatíva lehet a centrumpártok unalmas, közhelyes profi politizálására. Ugyanez a helyzet az AfD nyílt nativizmusával, azzal a felfogással, hogy az emberek veleszületett eszmékkel jönnek a világra, amelyek meghatározzák a tájékozódásukat és a útválasztásukat.

Zavaros idők jönnek

A választási lehetőségek szétaprózódása azonban azt jelenti, hogy a választóközönség polarizálódik, töredezik, amit a legtehetségesebb centrista politikusok sem tudnak egységes politikai akarattá formálni. Ezért aztán aligha emelkedik ki az utódok közül egy olyan korszakos, széles körben sokáig elfogadott politikus, mint Angela Merkel.

A nagy pártok fölénye aligha őrizhető meg, Németország közeljövője hasonlóvá válik számos más európai országéhoz: a szavazóbázisok ingataggá válnak, akárcsak a kormányok, a politikusok programok végrehajtása helyett a próba-szerencse módszerével próbálnak majd megoldásokat találni az országuk gondjaira.

Bershidsky szerint ez önmagában nem baj, a radikális változások nem hoznak azonnal stabilitást. Ironikus ugyanakkor, hogy miközben Angela Merkelt a kompromisszumkötések nagy mesterének tartották, olyan politikai játékteret hagy maga mögött, amelyen erre a készségre jóval nagyobb szükség lehet, mint regnálása idején.

Bukhat-e korábban?

Merkel részleges visszavonulásának célja a pártján belüli elégedetlenség leszerelése volt, s úgy tűnik, támogatói elfogadják, hogy az alku részeként kancellárként még hatalomban maradjon. Van olyan CDU-s képviselő aki szerint párton belüli pozíciójának feladása erősíti az ország élén. Mások úgy látják, új kormányfőre lenne szükség, hogy a CDU új vezetőséggel és programmal menjen neki a következő parlamenti választásnak.

Megnehezítheti Merkel helyzetét ha pártja a bírálói közül választ új elnököt és persze nagy kérdés, hogy a koalíciós partner szociáldemokratákkal sikerül-e megállapodnia a kormányzás folytatásáról. Németország nagy pártjai, mindenekelőtt az SPD el akarják kerülni az előrehozott választásokat, mert a népszerűségi indexük a mélyben van - idézte a Financial Times Andraa Römmele politológust. Ezért az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Merkel végigviheti kancellári ciklusát 2021-ig, a következő esedékes választásokig.

A fotó forrása: Pixabay