Lengyelország felújítja az ország legnagyobb vízerőművének építési terveit azt követően, hogy 50 évvel ezelőtt elkezdték a munkákat, majd 33 évvel ezelőtt leállították a projektet és a félig kész létesítményt magára hagyták - adta hírül a Notes from Poland. Az áramtermelő üzem a Lengyelország délnyugati részén lévő Młoty település mellett található, létesítétsét pedig még az 1960-as években határozták el.

Az építést 1972-ben kezdték el, ám kilenc évvel később leállították, mivel számos nehézségbe ütköztek. Néhány újabb próbálkozás után 1989-ben azután végleg leállt az építkezés. Mateusz Morawiecki miniszterelnök kabinetfőnöke Michał Dwoczyk a napokban jelentette be, hogy újrakezdik a munkát a létesítményen, amely 750 megawatt (MW) áramtermelő képességével az ország legjelentősebb vízenergia-erőműve.

Valójában nem hagyományos erőműről van szó, hanem egy rendszerkiegyenlítő áramtermelésre és fogyasztásra is képest egységről. Az ún. szivattyús-tározós (szet) erőmű úgy működik, hogy villamos energia rendszer működése során az alacsonyabb fogyasztási periódusokban felpumpálják a vizet egy magasabban fekvő, jó nagy tározótóba, majd amikor a rendszerben nagyobb fogyasztási igény jelentkezik, a folyamatot  visszafelé működtetik: áramot termelve leeresztik a vizet az alacsonyabb tengerszint feletti magasságon kialakított alsó tóba.

Az ilyen rendszerek maximális hatásfoka 70 százalék körüli, de nem ezért nem vált túl népszerűvé az építésük. 

Lejárt lemez, de atomerőműhöz passzolhat

Az ötlet időről időre Magyarországon is előkerült már az utóbbi évtizedekben, elsősorban a paksi atomerőmű többlettermelési kérdésének megoldásaként. Legutóbb 2016-ban már csak említésig jutott annak a két betonteknő építésének az ötlete, amit 2000-es évek elején, a zempléni környezetvédelmi zónába tartozó, Natura 2000 védettséget élvező Aranyosi-völgybe álmodtak MVM-hez köthető energetikai szakemberek. A projektekből azonban éppen úgy nem lett semmi, mint a Dunakanyar legszebb panorámáját nyújtó helyére, a visegrádi várral szemközti Prédikálószékre vizionált korábbi elképzelésből.

Az a 2011-ben kiadott tanulmány is megmaradt elméleti síkon, amely a magyarországi terepvizsgálatokat követően arra jutott, hogy a kis, hátrahagyott bányatavakra lehetne, lenne érdemes kis szeterőműveket építeni. A szeterőművek lényege a nagy kapacitás és a rendszerszintű kiegyenlítés kezelése - jellemzően a kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező területeken is a 20. század első felében építettek ilyen erőműveket, igaz, a legnagyobb, az Egyesült Államokban, a viginiai  Bath County mellett működő, három GW teljesítményre képes szet építése csak 1977-ben kezdődött el.

A szet azonban - legalábbis ami az újonnan építést illeti - ma már inkább elavultnak, gazdaságilag és technológiailag meghaladottnak számít a világban. Ennek oka, hogy az energiatárolás - ahogyan az energiatermelés és az energetikai rendszerek építése is - a decentralizálás felé fordult, és ez más irányokba fordította el az innovációt. Például az akkumulátoros, a gravitációs, a pneumatikus, illetve a zöldhidrogénes megoldások és beruházások felé, mivel ezek olcsóbbak, rugalmasabban telepíthetők és alkalmazhatók, ráadásul a szetek építésével kapcsolatosan ma már komoly környezetvédelmi aggályok is rendre előkerülnek.

200-300 milliárdba is kerülhet

Az újra elővett lengyel elképzelés vélhetően nem független a lengyel atomerőmű-építésekről szőtt  álmodozások keltette hullámoktól, de egyelőre az tűnik csak biztosnak, hogy az építkezés újraindítási tervének része az is, hogy a tó környékén rekreációs övezetet alakítanak ki.

A tervezésben és a kivitelezésben részt vesznek az állami PGE energiaszolgáltató, valamint a környezetvédelmi minisztérium szakértői is. A PGE gazdasági elemzőinek tavaly becslése szerint az erőmű befejezése 3-4 milliárd zlotyba (234-312 milliárd forint, a budapesti 4-es metró építési költségével összemérhető összeg) kerülhet. Helyszíni jelentések szerint az elkészül alagutakba denevérek költöztek bejáratukat birtokba vette az erdő.