A feltörekvő piacokon 2013 óta erősödik a feszültség. A befektetők a hosszú nyugalom évei alatt elfelejtették a "törékeny ötös", azaz Brazília, Dél-Afrika, India, Indonézia és Törökország sérülékenységét. Viszonylag alacsony folyó fizetési mérlegük, határozott növekedésük elfedte, hogy ha ez megváltozna, akkor elvesztenék vonzerejüket a befektetők szemében. Az ezt követő tőkekivonás válságba sodorhatja ezeket a nagy feltörekvő országokat, ami aztán a kisebbekre, így Magyarországra is visszaütne.

A recept

Kapcsolódó

Mi a tankönyvi receptje egy feltörekvő piaci válságnak? - teszi fel a kérdést Satyajit Das indiai származású volt ausztrál bankár, számos könyv szerzője a Bloombergen megjelent véleménycikkében. Kell hozzá viszonylag nagy államadósság, ami párosulhat a belső pénzpiacon kialakult hitelbuborékkal. A tőke befektetése gazdaságilag irracionális: látványberuházásokra szórják, vagy a pénzügyi spekuláció burjánzik el.

Ehhez jön a gyenge bankrendszer, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg magas hiánya, a jelentős rövid lejáratú devizaadósság, a nem megfelelő valutatartalék. A háttérben felsejlik a féloldalas ipari szerkezet sérülékenysége (például az autó-összeszerelés túlsúlya) vagy a kiszolgáltatottság a nyersanyag- és energiahordozó-exportnak. Végül a recept összetevője a feltörekvő országok gazdasági-politikai intézményrendszerének ismert gyengesége, valamint a mindent átható korrupció, vagy a gyenge politikai és gazdasági vezetés.

Többen vannak veszélyben

Satyajit szerint e leírás alapján kijelenthetjük, hogy jóval több feltörekvő ország van veszélyben, mint Argentína és Törökország. A feltörekvő országok teljes adósságállománya 21 ezer milliárd dollárról 63 ezer milliárdra nőtt 2007 és 2017 között, azaz a GDP-jük 145 százalékáról 210 százalékára ugrott. Ez alatt az idő alatt külföldi devizában (dollár, euró, jen) elszámolt hiteleik összege kétszeresére, 9 ezer milliárd dollárra nőtt.

Kínának, Indiának, Indonéziának, Malajziának, Mexikónak, Brazíliának, Chilének, Dél-Afrikának és néhány kelet-európai országnak GDP-je 20 és 50 százaléka közé esik külföldi devizaadóssága. Összességében a feltörekvő térségek államainak nagyjából 1,5 ezer milliárd dollárnyi adósságukat kell törleszteniük 2019-ben, majd ugyanennyit 2020-ban. Lehet, hogy nem lesz elég jövedelmük e kötelezettségük teljesítésére.

Rossz jelek

Törökországnak és Argentínának kettős deficitje (költségvetési és folyó fizetési mérleghiánya) van, amelynek nagysága a GDP 8,7, illetve 10,4 százaléka. Pakisztán ugyanebben a cipőben jár, 10 százalék feletti lyukkal. Brazília, India, Indonézia, Dél-Afrika és Ukrajna öt százalék feletti arányt produkál, Kínában, Malajziában, Mexikóban, Kolumbiában, Chilében és Lengyelországban nő ez a mutató. A szakértő aggasztónak tartja a gyenge valutatartalékokat is - és ebben a felsorolásban már Magyarországot is megemlíti -, mert a hosszabb távú tartozás az idő múlásával gyorsan rövid távú lehet.

Még Kína gigantikus valutatartaléka sem bombabiztos. Először is a 3 ezer milliárd dolláros pakk nagyját elígérték az új selyemút projekt (a kínai áruk tervezett útvonala a szárazföldön át Európáig) beruházásaira. A pénz nem kis része amerikai és más államkötvényekben pihen, amelyeket a kereslet hiánya és a káros ár- és árfolyamhatások miatt nem lehet egy csapásra eladni, pénzzé tenni. Ráadásul közismertek a bankrendszer gondjai: a behajthatatlan hitelek aránya a mérlegfőösszegükhöz képest a hivatalos 1,75 százalék többszöröse lehet. Indiában 10 százalékon áll ez a mutató.

A török és argentin események megmutatták, milyen könnyen alakul ki nagy baj az ilyen sérülékenységek alapján. Az amerikai Fed kamatemelése miatt csökken a világ pénzellátása, a kötvénypiacok kiszáradnak, a hitelek költsége nő. És erre még rátesznek egy lapáttal a világ országai közti kereskedelmi feszültségek, a szankciók, a nemzetközi intézményi rendszer gyengülése és a növekvő geopolitikai kockázatok.

Kellemetlen mellékhatások

A befektetők azt gondolhatják, hogy a húsz évvel ezelőtti valutaválság után - amely megrázta a feltörekvő országokat - fontos változások történtek, ám a Bloombeg cikkírója szerint az új pénzügyi politikák új veszélyeket rejtenek magukban. Például a valutaárfolyam lebegtetése lehetővé teszi az árfolyamok kilengését és megkönnyíti a tőke menekülését, ha úgy döntenek a befektetők. Miközben a helyi valutában felvett hitelek nőttek, a biztosíték nélküli külföldi eladósodás is jelentős maradt.

A helyi valutákba fektetett pénz jó megtérülése minden nagy feltörekvő országba és Kelet-Európába is vonzotta a befektetőket, ám a valuták gyengülése távozásra késztetheti őket, ami lefaraghatja az országban élők vagyonának értékét. Argentína és Törökország speciális eset lehet, ám látva az alapvető gondokat, az egész feltörekvő világ nyomás alá kerülhet - véli Satyajit. Utalva arra, hogy a kedvező gazdasági környezet nem tarthat ki örökké idézi Herbert Stein 1976-ös hüvelykujjszabályát. E szerint ami nem folytatódhat örökké, annak egyszer csak vége lesz.

A fotó forrása: Szabó Dániel/Napi.hu