Az elmúlt évek, vagy talán évtizedek egyik állandó feszültségforrása volt az Egyesült Államok és Mexikó határa, mivel a közép-amerikai országokból részben az ottani politikai instabilitás, részben a nagyfokú szegénység miatt rengetegen akartak a gazdag Egyesült Államokba jutni, ahol még az illegálisan belépők is sokszor megtalálták számításaikat, ráadásul idővel legalizálhatták is státuszukat.
Régebben sok mexikói is próbálkozott, ám az ő számuk csökkent, mivel az ország gazdasága viszonylag jól fejlődik már hosszabb ideje, és bár az ott elérhető bér csak nagyjából negyede az amerikainak, viszont az árszínvonal is alacsonyabb valamivel, a munkanélküliség pedig hosszú ideje csökkenő tendenciát mutat.
Eleve logikus, hogy az amerikai cégek a szomszéd országba telepítik a gyártást, ahol jóval kisebb a munkaerőköltség. Hosszú ideig azonban nem ez volt az elsődleges trend, mert Kínában még sokkal olcsóbban lehetett termelni, a távolról való szállítás nem okozott gondot vagy jelentős többletköltséget.
A helyzet a kínai bérek növekedésével már kezdett változni, de maradtak még kedvező ázsiai befektetési célországok alacsony bérrel.
A Covid-járvány által okozott fennakadás, amely az ellátási láncokat súlyosan megzavarta, felértékelte a piachoz közeli termelést úgy Európában, mint Észak-Amerikában. A hatalmas piaccal rendelkező gazdag Egyesült Államok esetében logikus a déli szomszéd, mint a beruházások színhelye, hiszen logisztikai problémák sem merülnek fel.
A termelés úgy fel is futott a közelmúltban, hogy Mexikó egyenesen munkaerőhiánnyal küzd egyes szektorokban és térségekben.
Már Mexikóban is megtalálják a számításaikat
Ez lehetővé teszi, hogy a közép-amerikaiak is letelepedjenek, illetve munkát vállaljanak Mexikóban, és ne ostromolják tovább az amerikai határt, ahol időközben megszigorodott a határvédelem: az érkezőket visszaküldik, sokakat pedig kiutasítanak. A Reuters egy hondurasi fiatal munkás esetét említi, aki még tinédzser korában elmenekült hazájából, ahol egy drogbanda akarta beszervezni.
Bejutott az USA-ba, de 2014-ben kiutasították, majd még egyszer próbálkozott, végül 2020-ban másodszor is ugyanígy járt.
Ezek után 2021-ben Mexikóban kapott menedéket az ENSZ menekültprogramjának segítségével, és elhelyezkedett egy amerikai fémfeldolgozó cég ottani üzeménél. A fizetése a mexikói megélhetésen túl lehetővé teszi, hogy egy szerény összeget otthon maradt rokonainak is küldjön havonta.
Abban az évben összesen 27 ezer embert fogadott be Mexikó, a legtöbben
- Honduras;
- Venezuela;
- Salvador;
- Haiti;
- és Kuba polgárai.
Mexikóban évente egymillió munkahely létesül a mostani fellendülésben: a munkaadók 85 százaléka jelezte, hogy nehézségei adódnak a toborzásnál. Ez egyrészt felfelé mozdítja a béreket, akárcsak nálunk, az európai volt kommunista térségben, és erre még bőven adott a lehetőség, ugyanis még mindig megéri a cégeknek, ha az amerikai fizetés negyede helyett annak a harmadát adják.
Szabályozott bevándorlás
Mexikó programot is szervez, amelynek során rendezetten fogadnak bevándorlókat különböző országból, ami azért sem gond, mert nincsenek nagy különbségek az érkezők és a mexikóiak között: ugyanúgy a spanyol az anyanyelvük, így fel sem tűnik, hogy külföldiek. Guatemala kormányával például évi 20 ezer ember fogadásáról írt alá egyezményt Mexikó, és hasonlót terveznek Honduras és Salvador esetében is.
Ha a folyamat tartós lesz, egyrészt csökken az USA határaira irányuló nyomás, másrészt Mexikó közepesen fejlett országgá válik, sőt, akár még ezen is túlléphet.
Lévén a világ tizedik legnagyobb lakosságú országa 130 millió fővel, ez már a világgazdaság szintjén is érezhető kedvező folyamat lehet.