Morgolódva hallgatták a német szociáldemokrata párt (SPD) elnöke, Martin Schulz beszédét a párt hét végi kongresszusán a küldöttek, és a hallgatóság tagjai ügyeltek rá, hogy ezt a szónok is jól hallja - kezdi a Németország közeljövője szempontjából kulcsfontosságú tanácskozásról szóló háttérbeszámolóját a Financial Times (FT). A kérdés az volt: támogatja-e a 600 küldött a nagykoalíciós tárgyalások megkezdését a konzervatív CDU/CSU párossal vagy sem?

Schulz egy ponton azzal próbált nyomást gyakorolni hallgatóságára, hogy elújságolta: Emmanuel Macron francia államfő egy nappal a kongresszus előtt felhívta. (Jelezve milyen fontosnak tartja Európa jövője szempontjából, hogy Németországnak cselekvőképes kormánya legyen.) A pártelnök azonban ezzel sem ért el sikert, mert a jelen lévők úgy értelmezték, hogy önálló csillogás híján egy olyan európai politikus árnyékába húzódik, akinek felfelé ível a csillaga.

Kapcsolódó

Halvány siker

Az FT szakírói szerint a szavazás meglehetősen halvány sikert hozott neki: a kongresszusi résztvevők 362-279 arányban támogatták a koalíciós tárgyalások megkezdését az Angela Merkel kancellár vezette politikai blokkal. Gyenge beszéde és nem kellően fölényes szavazási győzelme kétségeket ébreszt a pártelnök vezetői jövőjével kapcsolatban.

Schulz meggyengült a kongresszuson, mert nem tudta fellelkesíteni a résztvevőket - véli Andrea Römmele politológus professzor, aki részt vett az eseményen. A párt nem szereti elnökét - ez érezhető volt a jelen lévők hangulatán.

Összességében Schulz csak egy újabb mélypontra jutott a januári hétvégén, ami óriási kontrasztban van azzal a sikerrel, amelyet pártelnökké választásakor egy évvel ezelőtt elért. Népszerűsége az egeket ostromolta, az SPD-t kimozdította évtizedes vergődéséből. A fordulatot azonban újabb fordulat követte: a párt veszített a 2017-es regionális választásokon és története legrosszabb eredményét érte el a szeptemberi parlamenti szavazáson.

Taktikai hibák

Ez követően taktikai hibák sorozata következett, amelyek közül kiemelkedik, hogy Schulz határozottan kizárta a nagykoalíció folytatását Angela Merkellel, miközben a megfigyelők biztosak voltak benne, hogy az SPD nem kerülheti el az erről folytatandó tárgyalásokat, mert a német szavazók egy esetleges rendkívüli választáson megbüntetnék a stabil kormányzás lehetőségének elmulasztásáért.

Ezért aztán napokon belül újabb fordulatot hajtott végre - ami tovább erodálta politikusi hitelét és támogatottságát -, elfogadta az újabb nagykoalíció megkötésének lehetőségét. Ennek logikus következménye lett, hogy beszédét csak udvarias taps követte a kritikus hét végén ahelyett, hogy pártkongresszusoktól nem idegen ováció fogadta volna.

Másnap, hétfőn a német sajtó nem kímélte: Schulz csetik-botlik, az SPD gondját úgy hívják, hogy Martin Schulz, alig találta a hangot a küldöttekkel - ilyen kommentárok jelentek meg a pártkongresszusról.

A kérdés

Így aztán lehet, hogy egyfajta béna kacsaként kell befejeznie politikai karrierjét. A pártvezetők nézőpontjából egy koalíció fontos hozadéka, hogy miniszteri megbízatást kapnak a kormányban, és a több nyelven jól beszélő Schulznak "kinézne" a külügyminiszteri poszt. Pártbéli a népszerűtlensége miatt azonban könnyen lehet, hogy szégyenszemre le kell mondania erről.

Eközben megjelenhetnek a színen a párt új reménységei. Egyikük Andrea Nahles, az SPD parlamenti frakcióvezetője lehet. Az előző kormányban munkaügyi miniszter volt, így az SPD-ben neki tulajdonítják az országos minimálbér bevezetését, amit díjaznak. Manapság, amikor a formális vezető nehezen fogadtatja el magát, a frakcióvezető asszonyt egyre inkább nélkülözhetetlennek látják az SPD vezetőségében.

Eközben Angela Merkel megkaphatja azt a stabil kormánytöbbséget, amely biztosíthatja hatalma fenntartását és sikeres kormányzását 2021 őszéig.

A fotó forrása: Reuters