A forint árfolyama immár 6 éve nyugtalanítóan alakul, pontosabban akkor került gyengülő trendbe. Ennek senki nem örül az exportőröket kivéve (de ők is meglennének nélküle), ráadásul elvileg már rég elértük a gazdasági fejlettségnek azt a szintjét, amikor indokolatlan a deviza tartós gyengülése. Rövid távon természetesen érhetik sokkok, mint tavaly a gázárrobbanáskor, de a korábbi gyengülés felnagyította ezt a hatást.
Kevesen maradtunk ki
Az Európai Unió jelenlegi 27 tagja közül immár 20 az eurózóna tagja, heten maradtunk ki: a svédek és a dánok gazdag országok erős valutával, és öten vagyunk térségünkben, a 33 évvel ezelőtti rendszerváltók közül. Bulgária már megkezdte a csatlakozási folyamatot, ráadásul devizája, a leva az euró bevezetése óta fix árfolyammal rendelkezik, mivel az ország valutatanácsi rendszert tart fenn. Így a gyakorlatban csak négyen maradtunk a térségben: rajtunk kívül Lengyelország, Csehország és Románia.
Egy évtized folyamatai
Hogy hosszabb távon lássuk a folyamatokat, amibe még bőven belefér múlt évtized erős gazdasági fellendülést hozó része, megnézzük a valuták teljesítményént 10 éves távon. A forint 10 éve ilyenkor 285-290 között mozgott az euróhoz képest, míg most 388 az árfolyam. Ez 35 százalékos leértékelődést jelent az adott időszakban, mégpedig úgy, hogy 2014 elejétől 2018 tavaszáig stabil volt az árfolyam egy sávon belül. A leértékelődés ugyanakkor már 2019-ben már erőteljes volt, noha akkor még szó sem volt semmilyen válságról.
Nézzük ezek után a lengyel fizetőeszköz, a zloty teljesítményét. 10 éve 4,20 volt az euróhoz képest, most 4,53: ez 8 százalékos leértékelődést jelent. A cseh korona egyenesen erősödött: míg 10 éve 25,7-et kellett belőle adni egy euróért, most 24,7-et: ez 4 százalékos felértékelődés. Külön érdekesség, hogy évekig nem engedték erősödni, félve a deflációs hatásoktól, később ismét szabadon mozgott. A román lej 10 éve 4,35 volt az euróhoz képest, most 4,96: a gyengülés mértéke összesen 14 százalék. Ez szinte teljes mértékben 2017 és 2021 között zajlott, előtte és utána stabil volt az árfolyam.
Kilógunk a sorból
Ezek alapján, ha összehasonlítjuk a devizákat, a forint messze a legrosszabb teljesítményt mutatja a 35 százalékos gyengüléssel. A lej 14 százaléka ennél jóval kisebb, noha volt fundamentális alapja a gyengülésnek: a román folyó fizetési mérleg hosszú időn át deficitet mutatott, ami összefügghetett a rendkívül gyors növekedéssel, a belső fogyasztás erős bővülésével. A zloty 8 százalékos értéke és a cseh korona felértékelődése gyakorlatilag stabilitásnak tekinthető.
Fékezte a bérfelzárkózást, fűtötte az inflációt
Az erős forintleértékelődés legnagyobb hátránya, hogy a hazai béreket is leértékelte, pontosabban lassította a felzárkózás mértékét. Kérdés persze, hogy leértékelődés nélkül mennyivel lett volna kisebb a forintban kifejezett béremelkedés, feltételezzük azonban, hogy messze nem annyival, mint a forint értékvesztése volt. Ennek megfelelően a jelenleg 1000 eurós magyar nettó átlagkereset már közelíthetné német és osztrák szint (jelenleg 2800 euró) felét, mérsékelve a munkaerő elvándorlását. Vélhetően az erős leértékelődése nélkül az infláció is jóval alacsonyabb maradt volna az elmúlt két évben.