A világ különböző devizáinak erősségét vagy gyengeségét csak egy-egy másik devizához képest lehet értelmezni. Az amerikai dollárt, mint a világ legnagyobb tartalékdevizáját sokáig alapnak, viszonyítási pontnak tekintették, ami addig rendben is volt, amíg a dollárnak, mint világdevizának nem akadt kihívója.

Két nagy világdeviza

Mára azonban az euró 20 korábbi devizát helyettesít, melyek közül csak egy a német márka, amely már az euró előtti időszakban is a második helyért versenyzett a japán jennel a legfontosabb és legforgalmasabb devizák között, Európában pedig kizárólagos szerepe volt. Az euró nagyjából háromszoros erőt képvisel hozzá képest, mivel az eurózóna GDP-je bő háromszorosa a németének, egyúttal kétharmada az amerikainak.

Az euró iránti bizalom mára megerősödött, miután gyermekbetegségei elmúltak,

sőt, a 2008-as válságot követő években néhány tagállam komoly pénzügyi válságát olyan sikeresen kezelték, hogy mára ezen országok egy részének állampapírjai a befektetők kedvencei lettek (Spanyolország, Portugália, Görögország). A mostani inflációs válság pedig jóval kevésbé érintette őket, mint Európa országainak nagy részét. Ebben persze valamelyes éghajlatuk is szerepet játszik, hisz a fűtésre nem kell túl sok energiát fordítani, így a gázár megugrása nem túlzottan zavarta őket.

Melyikhez viszonyítunk?

Az euró így ma már mint a második nagy világdeviza, szerepe sokkal jelentősebb, mint az utána következőké (jen, jüan, angol font). Így ma már a két óriás devizához, a dollárhoz és az euróhoz érdemes viszonyítani a többi deviza mozgását: az európaiakat egyértelműen az euróhoz képest, az amerikai kontinens devizáit egyértelműen a dollárhoz képest. A távol-keletieket is inkább a dollárhoz szokták mérni, az afrikaiaknál már megoszlik a kép.

Hogy melyikhez viszonyítjuk a mérést, csak annyit számít, amennyivel a két nagy deviza elmozdul egymáshoz képest. ez idén nagyjából 3 százalék az euró javára, ennyit erősödött a dollárhoz képest. Ez a legnagyobb mozgású devizáknál alig jelent eltérést, ahol mégis jelentősége lehet, ott megemlítjük.

A leggyengébb devizák

Gyenge, sőt összeomló valutákból idén nem volt hiány: ezek közül az argentin peso került az első helyre, miután értéke 80 százalékát veszítette el a dollárhoz képest, vagyis ötödére gyengült. Ebben két szakasz volt: az egyik a korábbi kormány tehetetlensége és korlátlan pénznyomtatásra épülő gazdaságpolitikája, majd az új elnök, Javier Milei sokkterápiája, aki az árfolyamot egy nagy lépésben leértékelte, hogy reális szintre kerüljön. Ha a sokkterápia működik, a gyengülésből már nem sok van hátra: jön a stabilizáció.

Második helyen van a török líra, közel 40 százalékos gyengüléssel, szinte mindegy, hogy az euróhoz vagy a dollárhoz viszonyítjuk-e. A gazdaságpolitikai helyzet hasonlít az argentinhoz: az év eleji pénznyomtatás után jött az új jegybankelnök szigorú monetáris politikája, ami az árfolyamra csak akkor hat, ha az elérte az egyensúlyi szintet, és ha a költségvetési hiányt is csökkentik. A jövő év egyik érdekes kérdése lesz, hogy a két, sok éve válságban lévő országnak sikerül-e a most megkezdett gazdasági stabilizáció.

Következik az orosz rubel, amely az euróhoz képest 22, a dollárhoz képest 19 százalékkal veszített értékéből. Ebben semmi meglepő nincs: az ország második éve vívja sehová nem vezető háborúját, elvesztette legjobb exportpiacait az olaj és a gáz számára, és sok egyéb gazdasági tevékenységét is korlátozzák a szankciók. 

A dél-afrikai rand az euróhoz képest közel 12, a dollárhoz képest 8 százalékkal gyengült. Ez már nem olyan drámai mérték, ugyanakkor ez egy hosszabb folyamat része, sok éve gyengül a deviza, mivel Afrika korábbi messze leggazdagabb országa hosszú ideje gazdasági nehézségekkel küzd, jóllehet a feltörekvő piaci alapkezelők optimisták az ország lehetőségeit illetően.

Az abszolút nyertes és a sikeres kontinens

Nézzük ezek után az év nyerteseit. Mindent visz a kolumbiai peso, a dollárhoz képest 25 százalékos nyereséggel, ezt a mexikói peso követi 15 százalékkal. A latin-amerikai gazdaságoknak komoly lehetőség, hogy az USA piacára termelő cégek a termelési láncok akadozását követően elkezdtek közelebb húzódni felvevő piacukhoz: ez különösen Mexikónak nagy növekedési lehetőség.

A Karib-tenger túlsó partján fekvő Kolumbia sincs épp messze, és egy viszonylag nagy, gyorsan fejlődő gazdaságról van szó, melyet jelentős olajexportja is segít. A brazil reál 9 százalékkal erősödött a dollárhoz képest, és az hogy Latin-Amerika négy legnagyobb gazdaságából három devizája ilyen jól teljesített, mutatja, hogy Argentínának is jó lehetőségei lennének, ha sikerül a megfelelő gazdaságpolitikát alkalmazni.

Európai nyertesek

A következő helyre a lengyel zloty került, amit természetesen csak az euróhoz képest számítunk: erősödése 8 százalék, és ezzel árfolyama elérte a 2020 előtt jellemző szintet, vagyis ledolgozta a járvány és az inflációs válság hatását. Utána következik a svájci frank 6 százalékkal, aminek az lehet a magyarázata, hogy a svájci gazdaság meg sem érezte a válságot, az infláció még a 3 százalékot is alig lépte túl. A kamata továbbra sem vonzó az alpesi devizának, de ez úgy tűnik, nem zavarja vásárlóit.

A forint teljesítménye 4,5 százalék erősödés az euróhoz képest, év közben volt ennél lényegesen nagyobb is.

Szemben a zlotyval, szó sincs a járvány előtti árfolyam megközelítéséről: akkor egy euró 330 forintot ért, most bő 380-at kell adni érte.

Ezt a tartós leértékelődést ugyanakkor lényegében kiegyenlítette az EU-rekorder, két év alatt összesen 34 százalék infláció, így árszínvonalunk a több éves leértékelődés ellenére még nőtt is a legtöbb európai országéhoz képest.