Oroszország a világ legnagyobb olajexportőre, így állami költségvetése havonta nagyjából ötmilliárd dollárt keres azon, hogy a nyersolaj világpiaci ára a 60 dollár/hordós szinten mozog a korábbi 40 dollár helyett - kezdi elemzését a bne IntelliNews régiós hírportálon megjelent cikkében Chris Weafer, a Macro-Advisory stratégiai tanácsadó cég elemzője.
A szakértő szerint a moszkvai vezetés ennek ellenére nem örül a jelenlegi árszintnek (amely az októberi 50 dollár/hordós árról indulva emelkedett a mostani magasságba), inkább kisebbet szeretne. Első hallásra ez a megállapítás őrültség, ám ha figyelembe vesszük az oroszok hosszabb távú számításait és terveit is, már nem olyan érthetetlen.
Lehetőségek
Októberben - azaz az 50 pluszos olajár időszakában - Alekszej Novak energiaügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy országa érdekelt az OPEC és Oroszország olajtermelés-korlátozási megállapodásának meghosszabbításában. Ez jövő márciusban jár le azzal az opcióval, hogy az év második feléig meghosszabbíthatják.
Weafer szerint az áremelkedés miatt már finomítottak ezen a véleményükön az oroszok. Ha a Brent árfolyama visszacsúszik a hordónként 50-55 dolláros sávba, akkor belemennek a korlátozás folytatásába. Ha azonban márciusban is a 60-65 dolláros sávban vagy e felett lesz, akkor aligha fogják támogatni a hosszabbítást.
Két nagy kockázat
A stratégiai cég elemzője számos indokot felhoz állításának alátámasztására. Az első, hogy az áremelkedés növeli egy a 2014-es árzuhanáshoz hasonló összeomlás lehetőségét. A magasabb ár ugyanis nyereségessé teszi az észak-amerikai olajipari beruházásokat, amelyek nyomán hosszabb távon nő az olajkínálat, majd kisvártatva lejtőre kerülhet a fekete arany ára. És semmit sem akar kevésbé a Kreml, mint hogy ismét kezelni legyen kénytelen egy ilyen krach gazdasági és szociális következményeit.
Az elmúlt hónapok drágulásának fő oka, hogy viharok és áradások miatt visszaesett a kitermelés az USA-ban, például Texas államban. Ez azonban változni fog: az IEA energiaipari tanácsadó cég várakozása szerint az amerikai olajkitermelés az idei harmadik negyedéves 12,9 millió hordó/napos szintről 2018 második negyedévére 14,1 millióra megy fel.
Hasonló a helyzet az alternatív energiával, amely végül ki fogja szorítani a szénhidrogéneket az energiatermelésből: minél drágább az olaj, annál gyorsabban pörög az új technológiák fejlesztése. Pontosan ez történt 2010 és 2013 között, amikor hordónként 100 dollárnál is többet kellett fizetni a fekete aranyért.
Gazdasági fordulat
Oroszország már az olajár zuhanása előtt is elkezdte kinőni korábbi olajalapú gazdasági modelljét. A GDP az energiaiparnak köszönhetően nőtt az 1999-es 199 milliárd dollárról 2013-ra közel 2,25 ezer milliárdra. A növekedési ütem azonban már akkor visszaesett 1,3 százalékra, azaz korábbi harmadára, pedig 110 dollár/hordó felett tanyázott az olajár.
Az ország gazdaságának arra van szüksége, hogy egyre diverzifikáltabbá váljon, növelje vállalatai hatékonyságát. Ha a magas olajbevételek ismét elkényelmesítenék, lustává tennék a cégeket, az lefékezné az elkerülhetetlen változásokat.
Ezt a gondot súlyosbítaná a rubel erősödne. Az orosz valuta az elmúlt években elmozdult a petrovaluta státusból, azaz árfolyama nem mozgott párhuzamosan az olajár változásával. (Például az olajár októberi 15 százalékos növekedését csak háromszázalékos erősödéssel követte.) A gyenge rubel hátszelet ad az exportnak és mérsékli a behozatalt, azaz segíti a versenyképesség javítását.
Költségvetési változás
Oroszország az elmúlt években sokat tett az olajfüggőség csökkentése felé az állami költségvetés szintjén is. Idén a büdzsé bevételeinek 40 százaléka érkezik majd az olaj- és gázkitermelés, illetve -export adóztatásából, míg 2014-ben még 51 százalék volt ez az arány. A hosszabb távú, 2021-ig előretekintő költségvetési tervezés 44 dollár/hordós olajárral számol, míg 2013-ban még 115 dolláros árra volt szükség a kiadások finanszírozásához.
Csak az idejét vesztegetné Oroszország, ha nem folytatná az elmozdulást egy tipikus OPEC-tagállam gazdasági modelljétől egy a technológiai fejlődésre alapozó modell felé - véli a Macro-Advisors szakértője. És ez abban teszi érdekeltté, hogy az olaj ára az 50-55 dolláros sávban legyen, ne e fölött.
A nyitókép forrása: Stocksnap.io