A politika, amit képviselek olyan, amilyet Mr Trump képvisel, olyan amilyet Mr Putyin képvisel – mondta 2017-ben Marine Le Pen, a radikális Nemzeti Gyűlés elnöke, a franciaországi elnökválasztás második fordulójában Emmanuel Macron államfő ellenfele. Kettejük különbségét ugyan 54-46 százalékra Macron javára mérte az április 10-ei első forduló után készült első közvélemény-kutatás, ám ez olyan szerény különbség, hogy az április 24-ei második forduló után ő lehet Franciaország következő elnöke – írja Gideon Rachman, a Financial Times publicistája.

Az első fordulóban a francia szavazók 57 százaléka a radikális jobbra vagy a radikális balra szavazott, miután a hagyományos mérsékelt republikánus és szocialista párt összeomlott, magára hagyva Macront a centrumban. A radikalizálódó közhangulatban nem lesz könnyű megőrizni pozícióját. A kihívó esélyei olyan jók, hogy el kell gondolkodni azon, mit hozhat, ha megnyeri az elnökválasztást? Még mindig radikális vagy az utóbbi évek „cukiságoffenzívája” valóban mérsékeltebbé tette, s ezért hatalomra kerülése nem okozna akkora sokkot, mint amekkora most látszik?

Kapcsolódó

Az, hogy közel került a végső sikerhez, Le Pen okos számításának sikere, annak, hogy „méregtelenítette” imázását. Megszabadult makacsul rasszista apjától és elhagyta 2017-es kampányának legmegosztóbb elemeit, mint például hogy Franciaországnak ki kellene lépnie az eurózónából, vagy hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést. Ismert jó viszonyát Vlagyimir Putyinnal azzal semlegesítette, hogy azt mondta az Ukrajna elleni orosz inváziót elindító orosz államfőre, hogy „megváltozott” korábbi énjéhez képest.

A lényeg nem változott

Ugyanakkor nem változtatott számos olyan vonásán, amelyek alapján nem véletlenül mondta, hogy Donald Trump volt amerikai elnökhöz hasonló politikus. Az állítja, hogy a népet képviseli az elittel szemben és a nemzetet a globalizáció híveivel szemben. Kampányszlogenje, miszerint Adjuk vissza a franciáknak az országukat!, hajaz Trump Tegyük ismét naggyá Amerikát! szlogenjére, és majdnem szó szerint ugyanaz, mint a 2016-os brit függetlenségi népszavazás brexitereinek Vegyük vissza az ellenőrzést! jelmondata.

 

Választási programja nem nélkülözi az olyan elemeket, amelyek a radikális jobboldali szavazóknak szólnak. Egyik egyike, hogy betiltaná a muszlim fejkendő viselését a közterületeken. A rendőrségnek bírságolási jogot adna ezzel kapcsolatban, ami borítékolhatóan utcai konfliktusokhoz vezetne a hatóság emberei és a muszlim vallásúak között.

Azt ígéri, hogy visszaállítja a francia jog elsőbbségét az unióssal szemben, ami szembe menne az ország uniós tagságával, és nem ez az egyetlen EU-ellenes ígérete. Például visszavonná Franciaország hozzájárulását az EU büdzséjéhez. Ha elnökké választanák, akkor erősítené kapcsolatát az unió két illiberális államát vezető lengyel és magyar kormánnyal, és a hozzá hasonló populista Matteo Salvini úgy érezhetné, hogy előtte is megnyílhat az út a hatalomba. Vlagyimir Putyin, akinek borzasztóan alakultak a napjai február vége óta, úgy érezhetné, hogy a francia választók adtak neki némi reményt arra, hogy jól is kijöhet háborús kalandjából.


Macron váltott

Emmanuel Macron azzal indította az elnökválasztás első fordulóját követő kampányát, hogy Franciaország korábbi ipari régiójába Nord-Pas-de Calais-ba látogatott – írta a Bloomberg. Ebben a térségben a szavazók 15 százaléka tette a neve mellé az X-et április 10-én, miközben Le Penre 42 százalékuk szavazott. Az üzenet világos: Macron igyekszik szabadulni attól az imázsától, hogy a gazdagok elnöke. A helyiekkel beszélgetve egyebek mellett azt mondta, hogy ha elnök lesz gondoskodni fog róla, hogy a nyereséges vállalatok alkalmazottai éppen olyan jól járjanak ezzel, mint a részvényesei.

Eközben az elnök emberei a negatív kampány tolták. Bruno Le Maire pénzügyminiszter például azt mondta a tévékamerákba, hogy a franciák választhatnak: olyan elnököt akarnak-e, aki Európa élvonalába emelte Franciaországot vagy olyat, aki Vlagyimir Putyin szövetségese. Az is kiszivárgott a The Timeshoz, hogy Macron fontolgatja Christine Lagarde leigazolását az ECB éléről új miniszterelnökének, ha nyer, amivel maga mellé állíthatná a mérsékelt jobboldali szavazókat, ám egy nemzetközi szinten dolgozó, liberális politikus megjelenése a színen taszíthatja a rosszul élő alsó középosztálybeli jobb- és baloldali politikusokat.