A japán hatóságok engedélyezték, hogy visszatérjenek otthonukba Okuma város lakói, akiket a Fukushima Daiichi atomerőmű 2011. március 11-ei katasztrófája után kellett kitelepíteni a magas radioaktív sugárzás miatt - tudósított a Business Insider.

Egy a Csendes-óceán térségében történt földrengés miatt 15 méteres cunami árasztotta el az erőmű térségét, a pincébe betörő víz lebénította az áramfejlesztő generátorokat, amelyekre a reaktorok hűtéséhez lett volna szükség. Ez végül a hatból három reaktor leolvadásához, illetve hidrogénrobbanáshoz és radioaktív gőzfelhő szabadba kerüléséhez vezetett. Az atomerőmű katasztrófája miatt több mint 160 ezer ember volt kénytelen elhagyni addigi otthonát (csak a földrengés és a cunami 470 ezer ember kitelepítését eredményezte, illetve 18 500 ember halt meg vagy tűnt el a nyolc évvel ezelőtti katasztrófával összefüggésben - emlékeztetett a BBC).

Kapcsolódó

Okumát tízezer embernek kellett otthagynia az atomkatasztrófa miatt, többségük valószínűleg soha sem tér vissza a városba - tudta meg Rupert Wingfiel-Hayes a BBC tokiói tudósítója.

Tatsuta, Namie, Tomioka, Futaba...

A DW online hírcsatorna idéz egy tavalyi felmérést, amely szerint az egykor 10 341 lakosú Okuma városba az emberek 12 százaléka térne vissza, de a friss adatok azt mutatják, hogy ennek is csak a negyede, mindössze 367 korábbi lakos regisztrálta hazatelepülési szándékát. Az érdeklődés annak ellenére gyenge, hogy a hatóságok a város 40 százalékát biztonságosnak tartják az állandó visszatelepüléshez, s ennek ünnepélyes bejelentésére Shinzo Abe miniszterelnök is a helyszínre utazik.

Toshitsuna Watanabe polgármester azonban bizakodó. "Ez egy fontos mérföldkő a város számára" - közölte, hozzátéve azt is, hogy a fő célja az egész város újjáélesztése. Szimbolikus lépésként májusban új városháza nyílik a tervek szerint, ahonnan tervezetten-szervezetten ösztönözni kezdik majd az embereket a hazatérésre. Ötven új lakás is épül, de az optimizmus egyáltalán nem általános vagy határtalan, mivel a város nagyobbik része - benne a kórház és a vasútállomás is - továbbra is tiltott zóna marad.

A két központi területen hiába cserélték ki a szennyezett talajt, kopasztották meg a fákat és sikálták le az épületek háztetőit és falait, nem sikerült azokat kellően megtisztítani a szennyeződéstől - derül ki a Business Insider cikkéből.

Nukleáris hulladék ideiglenes kezelése; Okuma
Kép: Getty Images

Zárt terület marad a közeli, egykor 40 ezres lélekszámú Futaba városa is, miután egy márciusban publikált környezetvédelmi jelentés szerint ott a sugárzási szintek még mindig túl magasak a tömeges hazatelepüléshez. Futabába előzetesen 2020-tól engedték volna meg a visszatelepülést. Két éve megszűnt ugyan a letelepedési tiltás a közelben fekvő Tomiokában, de azóta a lakóknak csak alig tizede merészkedett vissza, a sugárzástól való félelem - különösen a gyerekes családok részéről - ugyanis nem csökken.

Kísértetvárosok

Arról, hogy milyen élet van, illetve milyen lehet ma a környéken élni, az Energiabox is írt; két éve az Energiaklub tudósítója két kisvárosban is járt. Tatsutában és a valaha 20 ezres Namieben kihalt utcákat látott, ahol mindent úgy maradt, ahogyan azt 2011 márciusában, az evakuálás napján hagyták.

A DW most azt írta a visszaengedésről, hogy sokan látják úgy, a kormány csak a jövő nyári tokiói olimpiára tekintettel kampányol a fővárostól alig 100 kilométerre lévő Okumában, és az egész művelet nem több kommunikációs tereprendezésnél. A  város egy részét ugyanis ma valójában több millió köbméternyi mérgező talaj tárolására használják, és a hatóságok ígérete szerint a dekontaminációs eljárásnak (ez a megnevezése a fertőtlenítés és a sugárfertőzött szennyeződések komplex eltávolításának) csak 2045-re lesz vége - feltéve, hogy addig találtak ennek végrehajtásához alternatív tárolóhelyet.

Eközben az erőműben

A Phys.org március végén azt írta a fukusimai takarításról, hogy a hatalmas terület okozta probléma és az azonnali veszély maradt, a tisztítási folyamat pedig végtelenül nehéz és lassú. Nem csak a leolvadt reaktormag jelent gondot, hanem másik két reaktortartály üzemanyagmedencéje is. Az ott található törmeléket "rendkívül óvatosan kell eltávolítani" - magyarázta Akira Ono, az erőmű eredeti tulajdonosa és egyben a leszerelésért is felelős Tepco áramszolgáltató cég leányvállalatának vezetője azt magyarázva, miért kell 2023-ig várni arra, hogy ezt a munkát befejezzék.

Ami a reaktoron kívüli eseteket illeti: a legnagyobb szennyezési forrást az elszivárgott, sugárfertőzött víz jelenti, bár az üzemeltetők fogadkoznak: ezt a csatát megnyerik. Ugyanakkor a vitába beszállt civil szervezetek, illetve a Greenpeace ez ügyben meglehetősen szkeptikus. Shaun Burnie, a zöld szervezet képviselője emlékeztetett arra, hogy a japán kormány és a Tepco 2020-ra ígérte, hogy megoldja a több mint 1,3 millió köbméteres méretű "vízválságot". Miközben még mindig legalább 5-6 évre teszik a hatóságok a vízkezelés befejezését, annak hatásosságával kapcsolatban is vannak kérdések. Ráadásul, bár a Tepco csökkenő mennyiséggel számol, "a szennyezett víz mennyisége az elkövetkező években tovább fog növekedni" - állítja Burnie.

Nem tiszta a tisztított víz

A sugárszennyezett víz tisztítása úgy történik, hogy a folyadékot áthajtják egy tisztítórendszeren, amely a trícium kivételével elvileg kivon minden radioaktív elemet belőle. Gyakorlatilag azonban - és erre a Tepco állítólag csak tavaly jött rá - a már tisztított víz 85 százaléka még mindig túl sok sugárzó anyagot tartalmaz, ezért másodszor is átküldik a szűrőrendszeren. Ez sem jelent azonban semlegesítést vagy olyan megoldást, hogy a kezelt folyadékot ne kellene veszélyes nukleáris hulladékként kezelni, és még a szakértők sem tudják pontosan, mit kellene vele csinálni. Elhelyezni lehetne (például párologtatni, a Föld mélyébe fecskendezni) használni vagy pláne fogyasztani azonban már biztosan nem lehet soha többé.

A fukusimai atomerőmű a katasztrófa előtt, fénykorában
MTI

A szilárd radioaktív hulladék kezelésével még rosszabb a helyzet. A Tepco jelenleg érvényes ígérete szerint 2029-ig 750 ezer köbmétert a helyszínen, a felszínen tárolnak - mivel nincs még meg, hogy hová lehetne "elásni". A helyzet rendezését nehezíti, hogy a területen dolgozók száma az öt évvel ezelőttinek a negyedére, ötezer fő közelébe csökkent. Az őket érő sugárveszély a cég szerint egyébként évente átlagosan öt millisieverttel lett kisebb, de azt a Tepco is elismeri, hogy ez csak egy átlagszám, így egyáltalán nem mindegy, hogy ki, hol dolgozik, és milyen munkát végez.

Nincs döntés

A fukusimai erőmű telephelyéről továbbra is radioaktív anyagok kerülnek a levegőbe, a vízbe és a talajba, a katasztrófaelhárítás során felhalmozott, zömmel műanyag zsákokba csomagolt, de ettől még nem kevésbé radioaktív hulladék elhelyezéséről pedig máig nincs döntés.

Azt tudni, hogy a Tepco csak magát az erőművet úgy 41 éven át fogja bontani. Ugyanakkor miközben Japán elismerte az első olyan halálesetet, amely a katasztrófa helyszínén végzett úgynevezett sürgősségi munkával van összefüggésben (az 50-es éveiben járó férfi 2015-ben hagyta ott a fukusimai likvidátori munkát, egy évvel később diagnosztizálták nála a tüdőrákot, amiben meghalt), a katasztrófával kapcsolatos felelősséget firtató bírósági ügy továbbra is csak húzódik. Ebben az eljárásban 2016-ban egyszer már elítélték az atomerőmű cég akkori vezetőit.

A bíróság ugyan akkor azt mondta ki, hogy bár a cunami nem, de az atomerőműben történt robbanások, leolvadások és a sugárzó folyadék szivárgása elkerülhető lett volna, ám ennek ellenére még tavaly decemberben is csak azt írthatta le a Napi.hu is, hogy a már aggastyán korba lépő ex-topmenedzserek továbbra is ártatlannak tartják magukat az ügyben.

Depresszió ellen?

Ha sugárzó maradt a terület, ha nincs működő infrastruktúra, akkor mégis miért térnek haza az emberek? A nyolc éve önhibájukon kívül, kényszerűen kitelepített 160 ezer embert a leggyakrabban ideiglenes szükséglakásokba szállásolták el és a helyzetüket azóta sem rendezte a japán kormány. Furcsa módon máig erős információhiány van Fukusima következményeivel kapcsolatosan, így legfeljebb a 2016 márciusában megjelent Greenpeace-tanulmányra lehet hagyatkozni.

A Csernobil és Fukusima velünk élő hagyatéka címet viselő globális társadalmi és szociális kutatómunka többek között kiderítette, hogy bár a japán kormány ígéretet tett az érintett terület dekontaminációjára a kitelepítettek visszatérése előtt, erre sok területen nem vagy nem teljeskörűen került sor. Sok területen vagy még ma is igen magas a szennyezettség, vagy pedig nagy az esélye a terület újraszennyeződésének a szomszédos szennyezett területek miatt - olvasható a jelentésben. Ugyanakkor sok olyan területet, amely korábban fontos szerepet játszott a településen élők életében - mint az erdők, illetve más természetes helyszínek - egyszerűen nem tisztítanak meg, mert irgalmatlanul sokba kerülne.

Emberi tragédiák

Ennek kapcsán Anand Grover, az ENSZ különleges jelentéstevője anno úgy nyilatkozott az Emberi Jogi Tanács előtt, hogy mindez "nincs összhangban az egészséghez fűződő emberi joggal". Grover kijelentette azt is, hogy a kitelepítettek visszatérésére csak akkor kerülhetne sor, "amikor a sugárzási dózist a lehető legkisebbre, illetve az egy mSv/éves szint alá csökkentették."

Visszatérés Tomiokába - 2019
Kép: Getty Images

Mindezek ellenére egy japán kormánydöntés 20 mSv/év dózist szabott meg az élhető sugárzási szint határának, és 2017 óta katalizálni próbálja az érintettek minél nagyobb arányú hazaköltözését. Miközben mintegy 120 ezren ma sem tudnak másként élni, mint 2011 óta, amikor mindent elvesztettek, a kormány a tavalyi év végével megszüntette az anyagi támogatásukat, ami sok túlélőt egyszerűen visszakényszerít majd a fukusimai területekre. Bár hivatalos adatok nincsenek, a Greenpeace jelentése szerint magas a depressziós ráta, a hontalanná tettek közt rengetegen váltak pszichotikusan is beteggé. Sok öngyilkosság történik, még többen lettek alkoholisták, a helybéliek és a nincstelenné vált ki/betelepítettek között gyakori a feszültség.

Ehhez képest egyeseknek a csendes, de halott városok is jobb megoldásnak tűnhetnek.