A vasárnapi eurózónacsúcs után megjelent kommentárok sajátos kommentárját készítette el James Kirkup, a brit konzervatív Telegraph újságírója. A görög kormánnyal és parlamenttel szemben támasztott feltételek eltúlzottak, drákóiak és várhatóan céljukkal ellentétes hatást érnek el? - teszi fel első kérdését. Nagyon valószínű, hogy így lesz - feleli. Óriási nyomás nehezedik Görögországra annak érdekében, hogy elfogadja ezeket a feltételeket és rémes következményekkel számolhat, ha nem teszi?

Igen, a nyomás brutális és az elutasítás szörnyű lenne. A tárgyalásokon Görögország képviselői alárendelt szerepet játszottak, mert Németországnak több pénze van és nagyobb a politikai hatalma az EU-n belül, mint a görögöknek? Igen. És akkor mi van? Németország nagyobb, gazdagabb ország, mint Görögország. Ez a realitás. Jó napot kívánunk a való világban, emberek! - zárja kommentjét Kirkup.

Életképtelen, lehetetlen

Ez egy életképtelen, végrehajthatatlan megállapodás - szögezte le Jánisz Varufakisz volt pénzügyminiszter, a nagyobbik görög kormánypárt, a radikális baloldali Sziriza parlamenti képviselője az osztrák ABC rádiónak adott interjújában. Varufakisz a július 5-ei népszavazás után mondott le, hogy megkönnyítse Alekszisz Ciprasz miniszterelnök dolgát, ugyanis nem tudott egy hullámhosszra kerülni eurózónás pénzügyér kollégáival. Azt is kijelentette, hogy soha nem írna alá olyan megállapodást a hitelezőkkel, amely nem tartalmaz adósságcsökkentést.

Varufakisz hozzátette az interjújában elhangzott megjegyzéshez, hogy Ciprasz tisztában van a megegyezés lehetetlenségével. A volt pénzügyér szerint eurózónás vezetőtársai bosszút álltak a görög kormányfőn. Minden egyes szavát, amit az elmúlt öt évben mondott az orra alá dörgölték. Nem csak azt kérik számon raja, amit január vége óta kormányfőként vágott Görögország hitelezőinek fejéhez.

Ez egy Versailles és Ciprasz tudja ezt

Az eurózóna intézkedési kívánságlistájának semmi köze a gazdasághoz, a növekedés ösztönzéséhez. Ez pusztán egy új versailles-i szerződés - célzott az első világháborút lezáró békepaktumra, amely lehetetlen helyzetbe hozta a veszteseket. (Görögország a győztesek oldalán volt, és területi nyereséggel zárta a háborút - a szerk.) És ezt a miniszterelnök is tudja. Átkozott lesz, ha elfogadja, és átkozott akkor is, ha elutasítja azt.

Varufakisz nem csomagolta be véleményét az 50 milliárd eurós alapról sem, amelybe privatizálható görög vagyonelemeket csoportosítanának. Az 1967-es katonai puccsot tankokkal hajtották végre, míg a mostanit bankokkal - mondta. Végül megismételte a múlt héten megjelent cikkének fő mondanivalóját: Wolfgang Schauble ki akarja hajítani Görögországot az eurózónából.

Ezzel példát statuálva akarja megfélemlíteni Franciaországot és Olaszországot. Az ő "ideálja" egy olyan eurózóna, amely nem más, mint egy fiskális eszközökkel fenntartott hűbéri rendszer. Ebben nincs helye a demokráciának és a nemzeti szuverenitásnak.

Buktak a németek

Ennek homlok egyenest ellenkezőjét fogalmazta meg Gideon Rachman, a Financial Times szakírója. Szerinte ha valaki kapitulált vasárnap, az Németország volt. A berlini kormány belement egy újabb több tíz milliárd eurós mentőhitelbe - immáron a harmadik görög csomagba -, amit mindennél jobban el akart kerülni. Cserében kaphat egy ígéretcsomagot a görög vezetéstől - ha átmegy a pakk szerdán a parlamenten. Ebben olyan gazdaági reformokat vállal be a görög vezetés, amelyekkel sem a kormány, sem a társadalom nem ért egyet.

Ezt nem egyszer világossá tették. Ennek nem lehet más következménye, mint hogy a Sziriza-kormány mindent el fog követni a megállapodások elemeinek elszabotálásáért. Ha ez egy győzelem Németországnak, akkor nem szeretnék ott lenni egy vereségnél - foglalja össze véleményét Rachman.

Végzetes következmények

Ha egyszer az eurótagállamok feladják azt a céljukat, hogy az eurózónát politikai és gazdasági integrációvá tegyék (ahogy a vasárnapi megállapodás durva alkudozásai, szkanderozása, hadihajó-politika után ez nagyon valószínűnek látszik), akkor lényesen megváltozik az európrojekt logikája - figyelmeztet Wolfgang Munchau, a Financial Times elemzője. Ebben az esetben a tagállamok elkezdik kizárólag a haszonelvűség alapján vizsgálni a rendszert.

Ugyanaz lesz a helyzet, mint Nagy-Britannia esetén, amely éppen most azt mérlegeli, hogy érdemes-e bennmaradnia az Európai Unióban. Költség-haszon elemzéseket végeznek, amelyek végén valamelyikük, valamikor arra a következtetésre fog jutni, hogy jobb neki kint, mint bent. Elvész az erős politikai szándék a közös európai valutát használó országok közösségének fenntartására.

Az első hasadást a déli és az északi tagállamok között fedezi fel Simon Derrick, a BNY Mellon vezető devizastratégája. A közvetlen veszély az eurózóna megszakadására ugyan a hét végén elhárult, ám a befektetők mostantól azt fogják figyelni, hogy mikor kezd el újra tágulni az észak és dél közti hasadék. Úgy fogják gondolni, hogy ez csak idő kérdése. A dolog első következménye az lehet, hogy meghosszabbodik az euró gyengülésének 14 hónapja tartó folyamata.