Ritkán ennyire nehéz a következő évvel kapcsolatban előrejelzésekbe bocsátkozni, van azonban néhány dolog, amellyel kapcsolatban egészen biztosak lehetünk – ezzel a megállapítással kezdik az ING elemzői a 2023-as prognózisukat.
A közelmúltban látott példátlan válsággeneráló tényezők sora 2022-ben csak még tovább gyarapodott, miközben mindenki abban bízott, hogy ez lehet majd a pandémia utáni nagy nyitás és új felvirágzás éve – ehhez képest háborús események, infláció, elszabaduló energiaárak, aszályok és áradások határozták meg az évet – írja Carsten Brzeski, az ING elemzői részlegének globális makrogazdasági vezetője.
Az új kihívások ráadásul összefonódtak olyan régi európai problémákkal, mint az elöregedő társadalom, a versenyképesség hiánya számos szempontból a nemzetközi színtéren, valamint a további európai integráció kérdése. Brzeski szerint a kontinens nem egykönnyen, nem is a közeljövőben jut majd vissza a válság előtti szintre gazdasági növekedés tekintetében.
Mi várható az egyes régiókban?
Az ING minden kulcsfontosságú régió vagy ország esetében felvázolt egy negatív, egy semleges és egy pozitív forgatókönyvet is 2023-ra.
Az Egyesült Államok esetében az optimista szcenárió szerint gyors ütemben lassul az infláció és a bérek emelkedése, csökkennek az energia- és autóárak is, az amerikai jegybank pedig felhagyhat a szigorítással. Ehhez képest a reális várakozások szerint inkább az valószínűsíthető, hogy megugrik a munkanélküliség, és recesszióba fordul az amerikai gazdaság az év elején, az év folyamán fokozatosan lassulhat az infláció, a Fed pedig februárra 5 százalékra emelheti az irányadó rátát, a recesszió és a lassuló infláció mellett azonban az elemzők szerint a harmadik negyedévtől lazításba foghat az amerikai jegybank. A pesszimista forgatókönyv szerint nagyon elhúzódik az amerikai recesszió, az infláció nem tud jelentősen lassulni a magasabb energiaárak és az állandó munkaerőhiány miatt, a Fed pedig kénytelen 6 százalékra emelni az alapkamatot.
Az euróövezetben optimális esetben hatékonyak a fiskális ösztönzők, enyhe téli időjárás csökkenti a bizonytalanságot és az energiaköltségeket, erősödik a GDP-növekedés, az év végére az infláció 2 százalékra lassul, az Európai Központi Bank (EKB) 2023 tavaszára 3,25 százalékra emeli a referencia-kamatlábat, 2024-re azonban összesen 75 bázisponttal visszavágja. Alapesetben inkább arra számíthatunk, hogy a fiskális ösztönzők csak részben bizonyulnak hatékonynak a magas árakkal szemben, és megkezdődik egy gazdasági hanyatlás az eurózónában. Az infláció 10,2 százalék lehet a negyedik negyedévben, és egészen 2024 közepéig meghaladhatja az EKB inflációs célját. A központ bank ebben az esetben összességében 100 bázispontos szigorítással reagálhat a következő három kamatdöntő ülésen az ING prognózisa szerint, ezt követően azonban 2023-ban már nem változtatnának az irányadó rátán. Rosszabb esetben a háború eszkalálódása, kétszámjegyű infláció, elharapódzik az energiaválság, a krízis miatt pedig az EKB kénytelen felhagyni a szigorítással, és februárban 25 bázisponttal csökkenti az irányadó rátát.
Az Egyesült Királyságban a pozitív forgatókönyv szerint az energiaárakra kivetett sapka, a feszes munkaerőpiacnak köszönhetően a vásárlási kedv csak mérsékelten csökken, az infláció ezzel szemben gyorsan, az erősödő gazdasági növekedésnek köszönhetően pedig a brit jegybank már jövőre lazíthat. A reális jövőkép inkább az, hogy a megnövekedett jelzáloghitel-kamatok és az egyre kevésbé nagylelkű rezsitámogatás mellett a gazdaság recesszióban ragad, az energiaárakra kivetett sapka arra azonban elegendő lehet, hogy visszaszorítsa az inflációt, a jegybank pedig februárban is emelheti az irányadó rátát, amely 4 százalékon tetőzhet jövőre. Rossz esetben a vállalati hitelfeszültség hatására megugrik a munkanélküliség, mély recesszióba süllyed az Egyesült Királyság gazdasága, a bérek egyre lanyhább emelkedése mellett lassul az infláció, a jegybank az első negyedévben közel 5 százalékig emelheti az irányadó rátát, év végére azonban lazíthat.
Kínában, ahol az év jelentős része telt lezárásokkal, a legjobb forgatókönyv az lehetne, ha koronavírussal kapcsolatos intézkedést feloldanának, teljesen helyreállna a gyártás és a kiskereskedelem, a félbehagyott felújításokat és építkezéseket pedig befejeznék. A magas energiaárak pörgetnék ebben az esetben az inflációt, amikor pedig 3,5 százalék fölé emelkedik, a People's Bank of China (PBoC) kamatemelésbe kezd. Valójában azonban lezárásokra még 2023 első negyedévében is kell még számítani az ING elemzői szerint, míg a tovább csökkenő lakásárak és a gyenge külső kereslet segíthetnek kordában tartani az inflációt. A PBoC pedig vélhetően stabilan tartja majd az irányadó rátát. Rossz esetben újabb komoly lezárások lehetnek jövőre Kínában, ami munkaerőpiaci problémákat generálhat, a gyárak csak korlátozottan működhetnek, növekedhet a deflációs kockázat a munkanélküliség térnyerésével, a kínai jegybank pedig kamatcsökkentésre kényszerülhet annak érdekében, hogy készpénzhez segítse a bankokat.
Fókuszban a háború
Ahhoz kétség sem fér, hogy az orosz-ukrán háború jövőre is meghatározó tényező lesz gazdasági szempontból. Az ING szerint 2023 vízválasztó év, egy elkötelezettségi teszt a G7-országok és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) számára, hogy milyen formában támogatják a továbbiakban Ukrajnát: anyagilag vagy katonailag is.
Az ukrajnai konfliktus a továbbiakban is komoly gazdasági hatással bír majd, elég csak az energiaellátás globális reformjára, a magas inflációra és a megnövekedett védelmi kiadásokra gondolni.
"Ahogy az Ukrajna elleni háború is mutatja, egyes országok vezetői agresszív külpolitikával és katonai konfliktusokkal igyekezhetnek elterelni a lakosság figyelmét a helyi politikai és gazdasági problémákról" – írja az elemzés. Ilyen szempontból az elemzők szerint Kínára és Tajvanra kell figyelni, de nem szabad megfeledkezni Azerbajdzsán és Örményország közötti fegyveres összetűzésről sem, amely az ING szerint jövőre eszkalálódhat.
Törökországot az észak-ciprusi konfliktus mellett a júniusi parlamenti és elnökválasztás is reflektorfénybe helyezheti. Az aktuális török gazdasági problémák – a líra értéktelenedése és a rettentő magas infláció – mellett Recep Tayyip Erdoğan elnök népszerűsége csökken. A közvélemény-kutatások szerint az egyik ellenzéki jelölt például jelen állás szerint legyőzhetné.