Az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszerének (EU ETS) regulái alapján számoltan Görgöországban minden érintett ágazatot összesítve 2020-ban 56,3 százalékos kibocsátáscsökkentést mértek. Az arányszám a 2005-ös bázishoz viszonyítva ennyi, ezzel a görögök a harmadik legjobb értéket érték el az Unióban - írta meg a Balkan Greenenergy News.

Nem sokkal maradtak le az első két helyezettől sem: Dánia 58,3 százalékot, Észtország 56,4 százalékos csökkentést ért el. A görög Green Tank környezetvédelmi think tank szervezetnél viszont kiszámolták, hogy valójában Görögországban volt a legjelentősebb a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése az EU széntermelő országai között.

Kapcsolódó

A kibocsátás-csökkentés egyik húzóágazata Görögországban a széntüzelésű áramtermelő erőműveké; a lignitalapú villamosenergia-termelés visszaesése-visszafogása csak 2018-2020 viszonyában mintegy 14 millió tonna szén-dioxid légkörbe nem juttatását eredményezte, sőt: a 2005-ben mért évi 43 millió tonnáról tavaly már 10 millió alá (9,3 millió tonnára) tudtak menni. Az EU széntermelő országai közül (ideértve a fekete-, és a barnaszén termelőket is) Görögország érte el a legmagasabb, 78,9 százalékos szén-dioxid-kibocsátáscsökkentést, miközben az olyan nagy szénbányászok, mint Németország (49,4 százlék), Bulgária (43,3 százalék), Csehország (35,9 százalék) vagy Lengyelország (26,5 százalék) ettől jócskán elmaradtak.

Belgium, Svédország és Ausztria viszont az utóbbi években már be is szüntette az energetikai célú szénégetést. Utóbbiról, a “Melák” leállításáról tavaly lapunk is beszámolt, arról pedig rendszeresen írunk, hogy Európában - például az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Németoszágban és Hollandiában, - de a világ többi részén is (például itt, itt és itt is) - hogyan intenek búcsút a szénnek. Sehol sem könnyű vagy olcsó, könnyen kivitelezhető a változtatás, de a világ ettől még ebbe az irányba, a drasztikusan visszavágandó károsanyag-kibocsátás felé vette az irányt. 

Az Európai Unióban a 2005-2020 közötti időszakban a szénből származó szén-dioxid-kibocsátás 51,8 százalékkal csökkent; ennek jelentősebb része viszont csak az utóbbi 7 év “számlájára írható”, amikor a lignit- és a szén-szénerőművek már fizetni voltak kénytelenek a károsanyag kibocsátásukért. A karbonadónak köszönhetően csökkent 2013-2020 között a kibocsátásuk 49,5 százalékkal. Görögországban sem történt ez másként, a barnaszén kitermelés és égetés visszafogását az ország jellmezően többlet földgázkapacitások beépítésével kompenzálta. Ez majdnem egy évtizedig jó megoldásnak tűnt, de a szaklap szerint mostanra Görögország a legnagyobb fosszilis gázalapú károsanyag kibocsátók közé emelkedett, ezért az országnak ideje csökkentenie a földgáz felhasználását, és jobban támogatni, illetve felgyorsítani a megújuló energiába való átmenetet.

A Balkan Green Energy News azt írja, hogy érdemes mindezt az energiaigényes ágazatoknál elkezdeni. Vagyis: a villamos energia és a hőtermelő szektorban. Ismét itt Nikos Mantzaris, a Green Tank vezető elemzője azt nyilatkozta a lapnak, hogy a most elfogadásra kerülő új uniós regulák (Fit for 55 csomag) további merész reformokat kívánnak Görögországtól annak érdekében, hogy a nettó ÜHG-kibocsátás 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkenhessen. Igaz, ezt nem a 2005-ös, hanem az 1990-es bázison számolják.

Magyarország: a sor végén

Jó lelhet, a Fit for 55 csomag elfogadásáért az EU-ban az igazi birkózás csak most kezdődik el, azt már mos tudni lehet, hogy a kibocsátási újraregulázás Magyarorsázgon leginkább 170 céget érint. Ahogyan azt a Másfél fok megírta: ezek közül mindössze hét cég - a Mátrai Erőmű, a Dunaújvárosi Erőmű, a Dunai Vasmű, a Százhalombattai olajfinomító, a Mol Petrokémia, a Gönyüi Erőmű, a Péti nitrogénművek - adja a teljes kibocsátásnak a felét, miközben a sor másik végén lévő 100 cég összesen az 5 százalékát.

Innen nézve nehezen érthető Steiner Attila szakállamtitkár minapi kijelentése, amit a szlovéniai Brdo pri Kranjuból, az uniós környezetvédelmi miniszterek nem hivatalos találkozójáról üzent meg az MTI-n keresztül a Fit for 55-hoz. Szerinte “az a javaslat a bizottsági csomagban, hogy a szén-dioxid-kibocsátás költségeit kiterjesztenék a lakossági, illetve a közlekedési szektorra is”, ami “többletterhet róna az európai, és így a magyar családokra” is. Az ITM körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára körbeírta a magyar kormány elképzelését: több pénzt és a pénz elküldéséhez több szabadságot szeretnének elérni.

Arról Steiner nem beszélt, hogy a károsanyag-kibocsátás lakossági és közlekedési ágazati csökkentése valójában energiahatékonysági beruházások (szigetelést, megújuló energiás háztartások építésének katalizálását stb.), illetve az e-motorizáció felpörgetését (dízel, majd a benzin motoros járművek kiszorítását) jelenti. Azt sem tette hozzá a politikus, hogy Magyarország azért áll e téren elég rosszul, mert éppen az EU-ETS harmadik - a fent leírtak szerint Görögországban éppen a megújulást hozó - időszakát gyakorlatilag elbliccelte, mert 2005 óta Magyarország alig csökkentette a károsanyag-kibocsátását.

Még az 1990-es bázison számoltan is uniós sereghajtónak számít a maga 32 százalékával, ezzel együtt a Brüsszelben leadott magyar klímatervbe az ITM azt írta bele, hogy 2030-ra a csökkentés meghaladja a 40 százalékot. Ami szintén nem nevezhető radikális vagy jelentős vállalásnak, mivel ennek döntő részét a Mátrai Erőmű 2025/2026-os bezárásával abszolválni lehet. Az 55 százalék teljesíthetősége viszont ennél jóval többet kíván.