„Grönland hihetetlen hely, és az embereknek óriási haszna lesz belőle, ha és amikor nemzetünk részévé válik” – írta Donald Trump hétfőn a Truth Social bejegyzésében.
Nem sokkal utána a kedélyeket tovább borzolva – ismét ráerősített, hogy az Egyesült Államok alapvető érdeke, hogy rátegye kezét Grönlandra és a Panama-csatornára, mondván mindkettő fontos, méghozzá az amerikai nemzetbiztonság szempontjából.
Arra az újságírói kérdésre, hogy kizárná-e esetleg a katonai erő vagy gazdasági nyomásgyakorlás alkalmazását a Dániához tartozó autonóm terület vagy a csatorna átvétele érdekében, így válaszolt:
Nem, a kettő közül egyikről sem biztosíthatom.
A floridai Mar-a-Lago birtokán tett kijelentést nem nehéz úgy értelmezni, hogy konkrétan bármire hajlandó a híresen békepárti politikus.
Trudeau: Donald Trumpnak annyi esélye sincs, mint hólabdának a pokolban
Kanadára és Grönlandra is szemet vetett a a beiktatása előtt álló megválasztott amerikai elnök. Meg is érkeztek terveire a válaszok. >>>Dánia és Panama persze kapásból elutasította az ötletet. hozzájuk csatlakozva Grönland miniszterelnöke, Múte B Egede is kiakadt, mondván Nem vagyunk eladók, és nem is leszünk eladók.
Na de milyen alapon állt elő Trump? Komolyan gondolja, hogy ezt meglépheti?
A megválasztott elnök megjegyzései éppen akkor szabadultak ki a palackből, amikor fia, Donald Trump Jr. Grönlandra látogatott – méghozzá egy hatalmas Trump feliratú magángéppel.
Trump junior mielőtt megérkezett volna a sziget fővárosába, Nuukba, azzal mentegetőzött, hogy csupán egynapos kirándulásra érkezik, szimplán azért, hogy a helyiekkel beszéljen, és egyáltalán nem tervez találkozókat az ottani vezetőkkel.
Mette Frederiksen dán miniszterelnök asszonyt rögtön meg is kereste az ottani TV2, hogy ugyan mondjon már valamit Trump felvetéseire: – Grönland a grönlandiaké, és csak a helyi lakosság határozhatja meg jövőjét – hangzott a válasz, hozzátéve, hogy Grönland nem eladó. Ám azért azt is beleszőtte, hogy Dániának szoros együttműködésre van szüksége az Egyesült Államokkal, mint a legfontosabb NATO-szövetségessel.
Grönland – amelynek lakossága mindössze 57 000 fő – a világ legnagyobb szigete, nagyjábol akkora, mint a fél Európai Unió. A hidegháború idején, mikor még dán gyarmat volt, az Egyesült Államok – Harry Truman akkori elnök vezetése alatt – már megpróbálta megvásárolni potom 100 millió dollár aranyért. Az alaszkai forgatókönyvre Koppenhága természetesen nemet mondott.
Elég ránézni a térképre, hogy Grönland miért érdekes az Egyesült Államok számára:
az Európából Észak-Amerikába vezető legrövidebb út épp szigeten keresztül vezet - nemcsak a repülőgépek, de az orosz interkontinentális rakéták számára is.
Az amerikaiak a II. Világháború óta folyamatosan jelen vannak a térségben. Habár a dánok sok mindent bevetettek, hogy ebben változás legyen, ám a Pituffik űrbázis mai napig az Egyesült Államok fegyveres erőinek legészakibb startégiai létesítménye – magában foglalva a Thule radarállomást.
A terület emellett igen gazdag természeti erőforrásokban, köztük ritkaföldfém-ásványokban, és persze stratégiai fontosságú a hajózó kereskedelem számára is. A globális hatalmak nem véletlenül igyekeznek kiterjeszteni hatókörüket az Északi-sarkkörön.
Oroszország különösen sokat mozgolódik a régióban, de Trump elősorban nem tőlük tarthat, hanem leginkább Kínától
Nem túl közismert tény, hogy Kína ma is Grönland egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, még ha ez a tengeri gyümölcseire és a fókabőrre korlátozódik. Nem volt azonban mindig ilyen visszafogott a kínai nyomulás: a Politico írása szerint Peking még a Covid előtt hirdette meg sarkvidéki stratégiáját, és tett fogadalmat egy „sarki selyemút” megépítésére az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés keretében.
A bejelentés komoly aggodalmat keltett Koppenhágában és Washingtonban, mi lesz ha Peking megveti a lábát az erőforrásokban gazdag, de gyéren lakott Grönlandon – a Dán Királysághoz tartozó szigetországban, ahol amúgy is egyre többet beszélnek már a valódi függetlenségről.
Hogy mennyire túlzóak ezek a félelmek, mi sem jelzi jobban, hogy Grönlandon
Kínát jelenleg nagyjából 50 vendégmunkás képviselheti, akik halászhajókon dolgoznak, kőkemény körülmények között.
Voltak persze próbálkozások, Kína igyekezett megvetni a lábát, sőt monopóliumot is próbált szerezni a ritkaföldfém-bányászat területén - sőt, két repülőteret is építettek volna a biznisz fellendítése érdekében. Ám vagy rájöttek, hogy túl hideg van, vagy hatékony volt az Egyesült Államok aknamunkája: a grönlandi amerikai érdekeltségek fokozatosan kiszorították Kínát gyakorlatilag minden területről – Dánia hathatós segítségével.
Washington ugyanis Grönlandot az észak-amerikai félteke részének és természetesen érdekszférájának tekinti - Trumptól teljesen függetlenül. A megválasztott elnök ráadásul már 2019-ben is bedobta a sziget megvásárlásának ötletét. Mette Frederiksen akkor is miniszterelnök volt, ám újoncként olyan hévvel utasította vissza Trumpot, hogy az még a tervezett dániai látogatását is lemondta. Frederiksen manapság már inkább Grönlandhoz irányítja az ajánlattevőt – meg is kapta a magáét a dán ellenzéktől ezért a puhányságért. Igaz utána sietve be is jelentették, hogy óriási mértékben növelik Grönland védelmi kiadásait.
Ami most újdonság, hogy Trumpék láthatólag családilag repültek rá a birodalmi tervre: a második legidősebb fiú, Eric Trump egy képet tett közzé az X-en, amelyen az látható, ahogy hogy az Egyesült Államok Grönlandot, a Panama-csatornát és Kanadát hozzáadja az amazonos online bevásárlókosarához.
Az pedig felettébb pikáns, hogy
az éghajlatváltozást rendre kamunak minősítő Trump szándéka mögött – az őt ismerők szerint – mégiscsak a jégolvadás állhat.
A leendő Trump- adminisztrációban bőven akadnak olyanok, akik az Északi-sarkvidéket egy olyan útvonalnak látják, amely talán csökkenthetii a Panama-csatorna használatát – amit Trump szerint már így is a kínaiak uralnak.
Ami a statisztikai adatokat illeti, való igaz, hogy évről évre nő a sarki vizekre belépő hajók száma. A 2013-tól 2023-ig tartó egy évtizedben a hajók által a Jeges-tengeren megtett teljes éves távolság több mint kétszeresére nőtt.
Hosszabb távon sokan spekulálnak arra, hogy a teherhajók eljuthatnak Ázsiából Európába és az Egyesült Államok keleti partvidékére, Kanada és Oroszország feletti sarkvidéki vizeken keresztül. Ám az éghajlatváltozás ellenére az Északi-sarkvidék továbbra is barátságtalan hely – még jég nélküli időszakokban is, ami jelenleg nagyjából a szeptemberre korlátozódik.
Az útvonal nagy része messze van a katasztrófaelhárítási kapacitásoktól, a vészhelyzeti infrastruktúrától, az időjárás-előrejelző rendszerektől. Arról nem beszélve, hogy ha néhány évtizeden belül a mínusz 40 fokos átlaghőmérséklet, mínusz 37-re szökik, az azért messze nem érdemi változás.
Na de mit akarnak a grönlandiak?
A kínaiakból nem kértek, és egyelőre úgy fest, hogy az amerikaiakból sem. Valójában még a dánokról sem tudtak leszakadni – mert jó dolog ugyan a függetlenség, ám elég lassan haladnak az elválási folyamatok – pláne ha azon kell aggódni, hogy milyen hatással lenne a jól megszokott életszínvonalra. Grönland politikusai rendre azt hangoztatják, hogy érdekeltek az Egyesült Államokkal való kereskedelmi kapcsolatok megerősítésében, de ennél tovább nem gondolják a dolgot.