Angela Merkel német kancellár és Hors Seehofer belügyminiszter július első napjaiban lezárták vitájukat, ami véget vethetett volna Németországi kormánykoalíciónak és egyben mindkettejük karrierjének - kezdi háttérelemzését Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai ügyekkel foglalkozó szakírója. A CDU, Merkel pártja, és a CSU, amelynek élén Seehofer áll fenntarthatja 70 éve fennálló szövetségét - egyelőre.

A két vezető között mély bizalmatlanság ugyanis nem szűnt meg és nem is fog - véli az FT szakírója. Seehofer viszonylag bonyolult dolgot akart. Állítsák vissza a határellenőrzést a bevándorlók egy speciális csoportjára, azokra vonatkozóan, akiket regisztráltak egy másik EU-tagállamban, menekültkérelmük elbírálása folyamatban van és nem vonatkozik rájuk áthelyezési megállapodás Németországba.

Nesze semmi...

A július elején elért kompromisszum Münchau szerint a nesze semmi fogd meg jól esete. Látszólag megoldja a problémát, ám valójában nem. A CSU megkapta, amit mindig akart: az osztrák határ mellett zárt menekülttáborokat állíthat fel. Azokat a bevándorlókat, akiket lekapcsolnak a határon, ezekbe küldhetik. Akiket közülük olyan országban regisztráltak, amellyel a németeknek van visszafordítási megállapodása, visszaküldik.

Az esetek többségében nincs ilyen egyezség, ezért a táborlakók többsége Németországban marad. Ezért aztán Seehofer nem kapta meg, amit igazán akart: az automatikus visszafordítás lehetőségét. Hogy végül is ki, mit nyert és vesztett, azaz a kancellár vagy a belügyminiszter-e a győztes, az FT publicistája szerint nem fontos. Hosszabb távú következménye annak lesz, hogy az elmúlt hetek vitájában gyógyíthatatlan sebeket ejtettek egymáson.

Rövid öröm

Merkel a június végi európai uniós csúcsértekezleten nagy nehezen elért egy megállapodást a menekültválság kezelésével kapcsolatban, amelynek lényege, hogy a bevándorlókat az EU-n belül és kívül zárt menekültközpontokban lehet elkülöníteni.

Az egyezség felett érzett öröm azonban rövid életű volt, nem változtatott a dublini menekültügyi egyezmény lényegén, nevezetesen hogy a menekültek ügyének kezelése azokra az országokra hárul, amelyekben belépnek az EU-ba, azaz főként Görögországra és Olaszországra.

A másodlagos migrációra (az EU-n belül tovább vándorló bevándorlók visszafordítására) kétoldalú egyezséget kell kötniük az uniós országoknak, amire nyilván csak azok lesznek nyitottak, amelyek területére jelentéktelen számú bevándorló érkezik és megy tovább (ilyen lehet akár Magyarország is), vagy amelyekből kevesen jutnak ki Németország felé (ebben a helyzetben lehet Görögország).

Hamis kompromisszum

Ezt a semmit meg nem oldó, azaz hamis kompromisszumot írta felül a német konzervatív kormánypártok belső alkuja. Meg kell hagyni, hogy Seehofer előre látta ezt, a hibát azzal követte el, hogy túljátszotta a szerepét, amivel összehozta a második világháború utáni Németország egyik legbizarrabb helyzetét (a CDU-CSU pártszövetség szétszakadásának lehetőségét).

Ettől a lehetőségtől mindkét párt politikusai pánikba estek, ami megszülte a kompromisszumot. Ugyanakkor az elitellenes, bevándorlófaló Alternatíva Németországnak párt az októberi bajorországi választásokon emlékeztetni fogja a szavazókat ellenfelei megosztottságára és napokon át tartó, eltúlzott cicaharcára. Ha ennek nyomán a CSU rosszul szerepel a szavazáson, újrakezdődhet a belharc.

Nem változott ugyanis az egész probléma alapja: a bevándorlási válság megoldatlansága. Sem Merkel, sem Seehofer nem mutat elszántságot arra, hogy valódi megoldást keressen erre.

A fotó forrása: Omer Messinger/AFP.