Az Egyesült Királyság jó úton halad afelé, hogy két szék közt a pad alá kerüljön. Egy évvel ezelőtt Theresa May brit miniszterelnök volt a frissen megválasztott Donald Trump első külföldi vendége, ám az amerikai elnök a napokban látványosan hátat fordított Londonnak azzal, hogy az új amerikai nagykövetség átadása helyett Svájcba utazik a davosi Világgazdasági Fórumra (WEF). (Davosban ugyanakkor találkozik egymással Trump és Theresa May - a szerk.)

A brexitről döntő 2016. júniusi népszavazás után megalakult új kormány a "global Britain" ígéretével kábította a közvéleményt, ám látva az USA-brit viszony elhidegülését, amely párosul a szigetország elszakadásával Európától, úgy tűnik, hogy ez legfeljebb egy ábránd lehet - kezdi háttérelemzését a Financial Timeson (FT) Philip Stephens.

Kapcsolódó

Amivel nincs gond

Az FT publicistája szerint jobb is, hogy Trump nem megy Londonba az új nagykövetség avatására, mert így elkerülhető kínos találkozója a királynővel és az amerikai elnököt nem szívelő aktivistáknak sem kell tüntetniük a januári hidegben. A WEF-en viszont szívesen látják, mert az elitklub résztvevői imádják a nyilvánosságot és a felhajtást. Trump részvétele - akárcsak tavaly Hszi Csin-ping kínai államfő megjelenése - megerősíti a saját fontosságukba vetett hitüket.

A Davos biznisz - nagyon big

Az idén 80 éves Klaus Schwab svájci mérnök 1971-ben alapította a davosi Világgazdasági Fórumot, amelyen az első évben 450-en vettek részt a világ elitjéből. A tanácskozás 25 ezer svájci frank profitot hozott az alapítónak. Azóta komoly vállalkozássá nőtt a WEF, amely elmúlt pénzügyi évében 280 millió frank forgalmat könyvelt el - derül ki a Bloomberg összefoglalójából.

A pénz beszél elve a meghívottak listáján is tetten érhető. A miniszterelnökök, uralkodók és sztár közgazdászok mellett a világ leggazdagabbjai is képviseltetik magukat a fórumon. Az idei meghívottak közül legalább négy szerepel Bloomberg Billionaire's Indexében, például Oroszország leggazdagabb embere. Emellett több mint két tucat tőzsdén jegyzett vállalat vezetője teszi tiszteletét a híres svájci faluban. Ők évente összesen több mint 300 millió dollár bért és juttatást visznek haza.

Az európaiak egyébként nem kedvelik Trumpot. Többségük egyszerű, ámde veszélyes kötekedőnek tartja. Elsősorban az Amerika-ellenességet erősíti az öreg kontinensen. A Pew Research közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az európaiak négyötöde az előző elnökben, Barack Obamában látott olyan politikust, akit megfelelt annak az elvárásnak, amelyet egy nemzetközi szintű vezetővel szemben támaszthatunk. Trump esetén egyötöd ez az arány.

Ami viszont kínos

Ez a helyzet kényelmetlen egy olyan nemzetnek, amely az USA legjobb barátja akar lenni. A brit felső tízezer régóta igyekszik elnyerni Washington különleges figyelmét annak ellenére, hogy ezzel sokak félelme szerint könnyen a szerencsétlen pedálozó kisinas szerepkőrébe szorulhat. Egy titkos jelentés, amely 60 évvel ezelőtt még Harold Macmillan kormányának készült, már akkor világosan fogalmazott.

Minél jobban függ Nagy-Britannia az USA-tól - derült ki az elemzés összefoglalójából -, annál inkább úgy fog megjelenni a világ más országainak, elsősorban az európai államoknak a szemében, mint az Egyesült Államok bábja. Továbbá minél belsőségesebb a felek kapcsolata, annál többe fog kerülni a szigetországnak, ha Washington úgy dönt, hogy elengedi a kezét.

A nagy pofára esés

Ezért a lehető legrosszabbkor jön a briteknek, hogy Trump látványosan hátat fordított nekik. A brexit meggyőzte a kontinentális Európa nemzeteit, főként a franciákat, de nem csak őket arról, hogy a britek soha nem lesznek képesek elszakadni az USA-tól, ám az utóbbi éppen ekkor mutat nekik fityiszt. A végeredmény rémisztő. Az Egyesült Királyság miután megfizeti az uniós kilépés jókora cechjét, a geopolitikai senki földjén fogja találni magát. Európában elvész befolyása, miközben az Egyesült Államok magasról tesz rá.

Ami fontosabb

Az FT szakírója ezt követően nem is veszteget több szót hazája balsorsára, inkább azzal foglalkozik, amit fontosabbnak tart: az atlantizmus túlélésével. Európa eddig azzal reagált a Trump-jelenségre, hogy igyekezett enyhíteni a kárt, amit okoz. Ez egyelőre bevált. Sikerült elkerülni, hogy az USA a vezetésével hátat fordítson a NATO-nak, továbbá megelőzték, hogy Irán és a Közel-Kelet ügyeiben az új washingtoni adminisztráció a korábbi politikai felrúgásával nagy károkat okozzon.

Stephens szerint azonban tévednek a nyugati világ vezetői, ha azt hiszik, hogy elég kivárniuk, amíg Trump eltűnik a színről. A nyugati országoknak nem csupán arra kell reagálniuk, hogy Kína új világrend kialakítására törekszik, hanem arra is, hogy az erőviszonyok lényeges eltolódása folyik a világon. Ha a fejlett demokráciák nem akarnak rosszul kijönni ebből a változásból, akkor nem elég arra játszaniuk, hogy túléljék Trumpot, neki kell feszülniük a jövőjüket biztosító munkának.

Még hogy nem kreatív az EU!

Londonban is élénk érdeklődéssel figyelik az Európai Bizottság javaslatát Svájc és az EU jogvitáinak új kezelésére - írja az FT. Svájc de facto nem tagja az EU-nak, ám számos szerződésen keresztül igen-igen szoros viszont épített ki vele. Az uniót régóta bosszantja, hogy nem egyértelmű az Európai Bíróság joghatósága a felek jogvitáiban. Rácáfolva arra az állításra, hogy Brüsszelben csak fantáziátlan bürokraták dolgoznak, a bizottság kreatív javaslattal állt elő.

Eszerint a viták első körben egy háromtagú egyeztető bizottság (egyfajta választott bíróság) elé kerülnének, amely az EU-s jogot érintő kérdésekben az Európai Bíróság joggyakorlatához igazodva hozná döntéseit. A testület egyik tagját az EU, másikat Svájc delegálná, harmadikakat közösen választanák.

A londoni kormányt azért érdekli a megoldás - amelyre Bern még nem mondott igent -, mert a brexit kritikus kérdése az Európai Bíróság joghatóságának érvényesülése a brit vállalatok és magánszemélyek ügyeiben. A kilépés elszánt hívei elképzelhetetlennek tarják, hogy ez fennmaradjon, míg az EU kizártnak tartja, hogy ne maradjon fenn, ha a britek a függetlenség után különleges kapcsolatot akarnak tartani az unióval.

A kép forrása: Reuters