Számottevően nőtt tavaly Magyarországon a jövedelmi egyenlőtlenség a Eurostat friss adatai szerint, miközben továbbra is a legkevésbé tehetős országok közé tartozik (utóbbiról cikkünk végén látható egy tanulságos grafikon). A jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére az egyik leggyakrabban használt mutató, a Gini-koefficiens (ennek 0 értéke a teljes egyenlőséget, 100-as szintje pedig a tökéletes egyenlőtlenséget jelzi) értéke 2013-ban 28 ponton állt Magyarország esetében a 2012-es 26,9-et követően. Ezzel minden bizonnyal továbbra is az EU-28 átlaga alatt vagyunk: 2012-ben az uniós érték 30,6 pont volt, a 2013-as adatot még nem közölte az Eurostat, ahogyan számos ország tavalyi indexe sem ismert még.

Az egyenlőtlenség növekedését jelző Gini-index egybevág a Tárki kutatásainak eredményeivel: egy 2013 őszén ismertett jelentésük szerint tavalyelőtt már a magyarok csaknem fele élt olyan háztartásban, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség valamilyen formája megmutatkozott. Szintén tavaly ősszel közölte a KSH, hogy tovább nyílt az olló 2013 első felében az egy évvel korábbihoz képest a legtehetősebbek és a legszegényebbek között a fogyasztási statisztikák szerint.

A 2012-es értékkel Európában Magyarország a kilencedik helyen állt, vagyis 19 országban volt nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség, mint itt. Az egyenlőtlenség ugyanakkor - ahogy az az alábbi ábrából is kiderül - nőtt az elmúlt években.

Igaz, a 2006-ra számított, a 2005-ös esztendő értékét és az unió átlagát hirtelen meglódulással jelentősen felülmúló indexet nem sikerült megközelíteni. Utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy ilyen nagy, év/év növekedésre majd visszarendeződésre (2005-ről 2006-ra 5,7 pontos emelkedés, majd 2006-ról 2007-re 7,7 pontos csökkenés) más európai ország esetében nem látni példát, így nem kizárt, hogy egyszeri számítási hiba van a háttérben.

Más pályán a volt szocialista országok
A rendszerváltás előtt az európai szocialista országok nagyon hasonló szinten álltak, majd egy bizonyos pont után nagyon megnőtt közöttük a különbség: volt ahol brutálisan megugrott az egyenlőtlenség (balti országok), és volt, ahol alig (Csehország, Szlovénia, Szlovákia) - mondta a Napi.hu-nak adott interjúban Tóth István György, a Tárki Társadalomkutatási Intézet Zrt. vezérigazgatója. Szerinte az valószínűsíthető, hogy ezek az országok már 1990 előtt - sőt évszázadokkal ezelőtt is - nagyon különbözőek voltak és a szocializmus periódusa az alapvető társadalmi struktúrákat csak kicsit érintette. Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.

A legtöbb országban nőtt az egyenlőtlenség

Visszatérve az EU 30,6 pontos, 2012-es átlagértékéhez megjegyzendő, hogy az a kontinens egészéről nem árul el sokat, hiszen csupán két ország, Franciaország és Horvátország mutatja fel az egyenlőtlenségnek ehhez hasonló szintjét. Egytucat ország e szint felett teljesített, a 31-es értéket hozó Ciprustól kezdve a 35, vagy afeletti mutatóval bíró Spanyolországig és Lettországig, míg a többiek - az említett két átlagos országot kivéve - ez alatt. A legnagyobb egyenlőség, vagyis a legkisebb, 24 alatti Gini-index Szlovéniában és Norvégiában található. Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb egyenlőtlenséggel Dél-Európában lehet találkozni, míg a közép- és észak-európai országok esetében nincs szó ilyen domináns mintázatról.

2008 és 2012 között - a pénzügyi és gazdasági válság évei alatt - 12 EU-tagországban és a három EFTA-államban lett kisebb az egyenlőtlenség, főként a tehetősebbek körében bekövetkezett jövedelemcsökkenés miatt, míg a többi országban, köztük hazánkban, növekedés történt. Magyarország azon államok körébe tartozik - Szlovákiával és Dániával együtt -, ahol az említett időszakban legalább 5 százalékkal nőtt az egyenlőtlenség. Dánia messze elhúzott, ott 12 százalékos emelkedés történt, szemben az izlandi 12 százalékos csökkenéssel.

Sokat tompítanak a transzferek

Európában átlagosan az összjövedelem kétödöde felett rendelkezik a népesség legtehetősebb ötöde, miközben a legalsó ötöd zsebét csupán az összesített jövedelem kevesebb mint egytizede hizlalja. A 28 ország átlagában ez a legalsó kvintilis egészen pontosan a jövedelmek 8 százalékához, a második a 13, a harmadik a 17, a negyedik a 23, az ötödik pedig a 39 százalékához jut hozzá. Az Eurostat megjegyzi: a jövedelmek megoszlása hasonló az egyes tagállamokban.

Abban a tekintetben szintén hasonlóak az egyes országok, hogy szociális transzferek nélkül - nem meglepő módon - nagyobb volna az egyenlőtlenség. A leginkább Írországban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban tompítják a jövedelmi különbségeket ezek az ellátások, míg a legkevésbé Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában.

Nagyon másként szegény egy svájci, mint egy román

Ugyanakkor - természetesen - rendkívül nagy különbségek vannak az egyes országok között abban, hogy az ugyabba a jövedelmi ötödbe tartozó háztartások mekkora pénzből gazdálkodhatnak. A jövedelmeket egy speciális pénzegységben, az ún. vásárlóerő-standardban (Purchasing Power Standard, PPS) kifejezve jól látszanak az életszínvonalbeli differenciák. A legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozó háztartások számára Romániában például kevesebb mint 2000 PPS áll rendelkezésre, de a hasonló helyzetű bolgár és lett háztartások sem keresnek többet 4000 PPS-nél. Ezzel szemben a legalsó jövedelmi kvintilisbe Svájcban a 16 ezer, Luxemburgban a 17,3 ezer, Norvégiában pedig a 18,7 ezer PPS alatti háztartások tartoznak. A legfelső ötöd Romániában 5,9 ezer, Bulgáriában 8,8 ezer, Luxemburgban 39,5 ezer, Svájcban 35,6 ezer, Norvégiában pedig 34,4 ezer PPS feletti jövedelemmel rendelkezik.

Amint az az alábbi grafikonból is kiderül, Magyarország ebben az összehasonlításban sem áll túl fényesen. Csak egy példa: az itteni negyedik kvintilisbe tartozók PPS-ben számolt jövedelme a legalsó osztrák, német vagy brit kvintilis tetejének felel meg - nem véletlen tehát ezen országok népszerűsége a külföldön munkát keresők körében. (A színes vonalak az egyes kvintilisek határát mutatják.)