Már a román nettó átlagbér is beérte a magyart: hogy történhetett ez?

Románia a rendszerváltáskor hatalmas gazdasági mélységből indult, fejlődése azonban felgyorsult, és egyre kevésbé volt lemaradva tőlünk. A legfontosabb adat, a nettó átlagbér azonban most először került a hibahatáron belül egy szintre a két országban.

Évek óta napirenden van, hogy Románia egyes gazdasági adatait tekintve egyre inkább megközelíti, adott esetben utoléri, sőt, megelőzi Magyarországot. Az adatok között persze esetenként nehéz eligazodni, mivel nem teljesen összehasonlíthatók.

Ilyen a bruttó bér, amely Romániában minden, a bérre rakódó terhet tartalmaz, míg Magyarországon a bruttó béren felül a munkaadó 13 százalékos szociális hozzájárulási adót fizet, így ténylegesen a 13 százalék hozzáadásával kapunk összehasonlítható összeget.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Jól összevethető adat

A nettó átlagbér azonban kiválóan összehasonlítható, már csak azért is, mert ez a ténylegesen elkölthető összeg. Az adatot a román statisztikai intézet ugyanolyan gondosan megjelenteti havonta, mint nálunk a KSH. A román nettó átlagkereset eddig mindig le volt maradva a hazai átlagkeresettől, igaz, fokozatosan csökkenő mértékben. Most azonban egy hirtelen változás történt a forint heves gyengülése miatt: a magyar átlagkereset euróban visszaesett, és nagyjából egy szintre került a románnal.

A román adatok szerint a szeptemberi nettó átlagkereset 5228 lej volt, ami a 4,977-es euró/lej árfolyamot figyelembe véve 1050 euró. A KSH legfrissebb jelentése szerint a magyar nettó átlagbér augusztusban a kedvezmények figyelembe vételével 433 ezer forint volt, ami jelenlegi 408 forintos euróárfolyammal számolva 1060 euró.

Árfolyamhatás

A két adat között így elenyésző eltérés van, ami a forint árfolyamváltozásától függően nap mint map módosulhat, míg a lej sokkal stabilabb: árfolyama az elmúlt egy évben szinte mozdulatlan (vélhetően a román jegybank nem hivatalosan stabilizálta az árfolyamot, piaci körülmények között ennél mindenképpen nagyobb kilengések vannak).

A forint sajnos a közelmúltban áttörte az eurónkénti 400-as szintet, ezzel egy, a forint szempontjából nagyon fontos támasz szint esett el bő másfél hónapja.

Természetesen az árfolyam mindkét irányban változhat a továbbiakban, azonban számolni mindig az aktuális szinttel tudunk, különösen, ha az nem hirtelen mozgás eredménye, amely torzítaná az adatot. Az, hogy a két béradat ilyen közel van egymáshoz, először fordul elő, és most egyértelműen a forint idei, trendszerű gyengülésének köszönhető.

Ebből is jól látszik, hogy a forint évek óta tartó értékvesztése igen kedvezőtlen hatással van a hazai bárfelzárkózásra, hisz az adat euróban való csökkenése megnövelte a különbséget a magyar bérszint kárára nem csak a fejlett nyugat-európai országokhoz képest, hanem a környező felzárkózó országok béreihez képest is nőtt a lemaradás.

Nulláról indultak

A román adattal való összehasonlítás azért látványos, mert a rendszerváltáskor a két ország gazdasági helyzete között szinte összehasonlíthatatlan különbség volt. Ceausescu rémuralma során teljesen kifosztotta Romániát, a rendszerváltáskor egy éhező-fázó országot ért, ahol a gazdaságnak lényegében 0-ról kellett indulnia.

Nem véletlen, hogy a magyarság színe-java áttelepült Magyarországra, erősen fékezve az itthoni népességcsökkenést, a románok pedig tömegesen Olasz-, és Spanyolországba mentek, noha akkor még munkaengedélyre volt szükségük, a szabad munkaerő-áramlás csak az uniós tagság idején valósult meg.

A fejlődés pár év után megindult, az ezredfordulón azonban a magyar nettó átlagbér, ami alig volt több 200 eurónál, még a román adata kétszerese volt. A kétszeres különbség 2005 után kezdett csökkenni, ami önmagában egy természetes folyamat, hisz ha ennyivel alacsonyabb a bérszint két ország között, akkor a működőtőke-befektetők sokszor a sokkal alacsonyabb bérköltségű országot választják, így ekkora különbségnél a kiegyenlítődési folyamat részben törvényszerű.

A felzárkózás

2010-ben már nagyjából 70 százalékát tette ki a román átlagbér a magyarnak, onnan viszont lelassult a különbség csökkenése, sőt, volt, hogy évekig stagnált. Az utóbbi években azonban, különösen azóta, hogy forint immár a lejhez képest is trendszerűen gyengül, a folyamat lendületet vett, a különbség egyre csökkent.

Két éve, amikor az energiaválság idején a forint összeomlott, már közel voltak egymáshoz az adatok, da forint árfolyamának tavalyi konszolidációjakor nagyjából 10 százalékos eltérés alakult ki. Ez csökkent most le kevesebb mint egy százalékra, jórészt a forint gyengülése miatt.

Mi várható?

Az izgalmas kérdés az, hogy tartósan így marad-e a helyzet. A legfontosabb tényező rövidtávon az árfolyam: ha a forint tovább gyengül, esély sincs a trend megváltozására, a folyamat euróban (és jelenleg lejben is) elinflálja a magyar béremelés egy részét.

Ezen túlmenően a két országon belül a százalékos béremelkedés szintje meghatározó: ha fennmarad nálunk is a 10 százalékos, vagy ennél magasabb nominális béremelkedés, akkor vélhetően egyforma lesz a szint.

Rövid távon az is lényeges, hogy mikor kerül sor éven belül a béremelkedés jelentős részére. Logikus lenne, hogy általában januárban, a minimálbér emelésekor van a legnagyobb ugrás, de a gyakorlatban ettől jelentős eltérések szoktak lenni, például az év végi, béren felüli egyszeri juttatások (pulykapénz), vagy ehhez hasonló tényezők miatt. Így előfordulhat, hogy a következő időszakban a két ország adata akár többször meg is előzi egymást.