Példátlan esemény, ha a Forbes által a világ leggazdagabb embereiről vezetetett naprakész listán valaki néhány nap alatt a harmadik helyről a huszadikra zuhan, és ott sincs feltétlenül megállás. Ez lett az indiai Gautam Adani sorsa, miután egyetlen elemzés hatására összeomlott kiterjedt indiai cégbirodalma részvényeinek árfolyama, és még nem látszik a folyamat vége.

Gyanúsan gyorsan és túl nagyra nőtt

Valóban meglepő volt, hogy olyan valaki kerül az illusztris harmadik helyre a vagyonlistán, akiről még nemigen hallottunk, de még inkább, hogy nem voltak világszerte ismert cégei, termékei vagy szolgáltatásai, márkanevei. Márpedig 100 milliárd dollár olyan gigantikus összeg, hogy azt ténylegesen nem gyűjtheti össze valaki, ha nem alkot nagyot a világpiacon. Elon Musk a Teslával  kápráztatta a világ autórajongót és nem mellesleg sokszor felhasználható űrrakétát hozott létre, a Louis Vuitton cégcsoport luxustermékeit a járvány és a háború idején úgy vették, mint ha nem lenne holnap, így a fő tulajdonos, Bernard Arnault nem ok nélkül a világ leggazdagabb embere jelenleg.

Gautam Adani úgy szaladt fel az ismeretlenségből a harmadik helyre, hogy cégeinek részvényárfolyamai a sokszorosukra emelkedtek az indiai tőzsdén, és a szüntelen hegymenet bevonzotta a kisbefektetők mellett a világ sok nagy részvényalapját is, hisz máshogy nem is érhette volna el a cégbirodalom több százmilliárd dolláros értéket. Akkora lett a lufi, hogy elég volt egy élesszemű elemzőcégnek az adatok mélyére nézni, mindjárt jól meg is shortolni a papírokat (olyan pozíciót felvenni, melyen a részvényár esésekor profitálnak), és a jelentést nyilvánosságra hozni.

Csontvázak a szekrényben

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tartja a mondás: ha fundamentálisan megalapozott egy részvény vagy részvénycsoport szárnyalása, alig van hatása egy ilyen elemzésnek. Itt azonban sokan sejthették, hogy valami nem stimmel, de utaztak a magasba tartó léggömbön, amíg csak lehetett, majd

egyszerre mindannyinak gyorsan be akarták zsebelni a nyereséget, így az árfolyamok összeomlottak, napok alatt eltűnt százmilliárd dollár érték a piacról.

Az indiai vállalkozó védi cégeit és India elleni támadásról beszél, ami a figyelemelterelés közismert, ámbár nem túl hatékony módja. A gyanú szerint a cégcsoport adóssága túl nagy, a cégek vezetése áttekinthetetlen, pénzügyi helyzetük nem értékelhető reálisan. A befektetők mellett még az indiai parlament is szeretné kivizsgálni az ügyet, ugyanakkor a vállalkozó szoros kapcsolatot ápolt a kormányzó párttal és magával Narendra Modi miniszterelnökkel is.

Ráadásul Adani sok indiai kikötő mellett megszerezte a mumbai repülőtér többségi részvénycsomagját is, így egyre több jel utal arra, hogy nem kis részben az állam jóvoltából és egyben rovására nőtt a cégbirodalom, ahogy ez oligarcháknál szokás. Kezdenek kiborulni a csontvázak a szekrényből, a folyamat azonban még az elején tart, a részletesebb kép később fog összeállni.

A következő Kína álma

A kérdés az, hogy miért éppen Indiában tudott egy ilyen kialakulni, miért ott fújták fel a páratlan méretű árfolyamlufit, és egyáltalán: ki ez az ember, aki mindezt összehozta?

A helyszín nem meglepő, hisz India lakosságszámra akkora ország, mint Kína, az emberiség hatoda él ott, tehát óriási potenciális piacról van szó. A gazdasági növekedés beindult, mint Kínában 40 évvel ezelőtt, az ország tehát alkalmas arra, hogy a befektetők fantáziáját felkeltse. Igen ám, de a fejlődés nagyon mélyről indul: az ország még szegény, a vásárlóerő kicsi. Hogy lássuk, mit is jelent ez:

az egy főre jutó nemzeti össztermék a magyar adat kevesebb, mint hetede.

Egy ilyen jó lehetőségekkel bíró, de mélyből induló ország belső piacán nem lehet azonnal nagy pénzeket keresni vásárlóerő híján. Kína is úgy indult meg annak idején, hogy exportra kezdett termelni, mégpedig olcsó termékeket, majd a világ gyára lett, így a hazai bérek már gyorsan emelkedhettek, létrejöhetett az erős belső piac, aminek egyre nagyobb a szerepe. Ha tehát az indiai tőzsdén egy cégcsoport értéke kezd a világ legnagyobbjaihoz közelíteni, az felettébb gyanús, pláne, ha olyan iparágakban tevékenykedik, amelyekben a tőzsdei cégek nemigen nőnek az égig.

A vállalkozó indulása

Adani egyszerű családban született Ahmedabad városában, Gujarati tartományban 1962-ben, egy nyolcgyerekes családban. Apja textilipari vállalkozó volt, maga Adani is önálló útra akart térni, de nem a textiliparban. Tanulmányait félbehagyta, persze ezt a legsikeresebb vállalkozók közül például Bill Gates és Mark Zuckerberg is megtette, biztosak voltam magukban és nem akarták húzni az időt.

Adani 16 évesen a nyüzső Mumbai (akkor még Bombay) városágban kezdett gyémántválogatóként dolgozni, majd amikor bátyja megvett egy kisebb PVC-üzemet Ahmedabadban, csatlakozott a vállalkozás vezetéséhez. A gyártás mellett nagy tételben kezdett PVC-t importálni, majd ráérzett a külkereskedelem lehetőségeire, és megalapította az Adani Exports vállalatot, ez lett később az Adani Enterprices, ami mostanáig a cégbirodalom zászlóshajója volt.

Helyi és országos kormányzatok a képben

Adani 1994-ben Gujarati kormányától megszerezte Mundra kikötőjét, amely ma a legnagyobb konténerforgalmat bonyolító kikötő Indiában. Nem sokkal később hagyományos, fosszilis tüzelőanyaggal működő erőműveket szerzett meg, köztük a legnagyobbakat is (erről a Mátrai erőmű története juthat eszünkbe), 2020-ban egy óriási naperőmű-tendert nyert el, majd 2021-ben megszerezte a mumbai reptér részvényeinek 74 százalékát: ezeket nem lehetett a kormány jóváhagyása nélkül megszerezni, nem kizárt, hogy az indiai kormány alkalmasnak találta Adanit a "nemzeti nagytőkés" szerepére.

Klasszikus lufi, totális összeomlás, de a fejlődés nem áll meg

Ezt követően a médiában, az építőanyagiparban és más szektorokban való gyors terjeszkedés követett, immár az egész cégcsoport a tőzsdén forgott, és indult az elképesztő rali. Sok külföldi alap is beszállt, és az Adani-cégek által kibocsátott kötvényeket magas fedezeti értéken beszámították hiteleknél, így nagy tőkeáttét is létrejöhetett.

Az ilyen eszközök a nagy zuhanás idején különösen nagy kárt okoznak, hisz a fedezet eltűnik a hitelek mögül. Hogy a folyamat meddig tart, és végül mi lesz az Adani-cégek tényleges értéke, azt természetesen még nem lehet tudni. Az indiai gazdaságot vélhetően nem fogja az eset visszavetni, hisz a nagy fejlődés még csak most indul: ez csak az első túlzott lelkesedéből képződött lufi volt.