Az év eleje óta tartja rettegésben a tőzsdei befektetőket az infláció és az erre adott jegybanki válaszok. AFederal Reserve komoly kamatemelési ciklusba kezdett a pénzromlás ütemének letörésére, ez nem kis részben járult hozzá ahhoz, hogy az S&P 500-as részvényindex medvepiacba került, január elejétől a nyár elejére több mint húsz százalékot esett.

A befektetők most azt találgatják, meddig tarthat az amerikai kamatemelési ciklus. Több nagy befektetési bankház is a kamatvárakozások csökkenésnek indulásával hozza kapcsolatba részvénypiaci áresések majdani befejeződését.

Azonban nemcsak az irányadó kamatok emelése és csökkentése az egyedüli fegyver a jegybank kezében, ha szorítani vagy lazítani akar a fennálló monetáris kondíciókon. Különösen igaz ez a 2008-2009-es pénzügyi válság óta, ezt követően ugyanis először a Fed, majd később az Európai Központi Bank (ECB) is korábban nem látott mértékben nyúlt a kvantitatív lazítás eszközéhez.

Mivel a nulla közeli kamatszinteket a vezető jegybankok nem tartották elegendőnek ahhoz, hogy megfelelő mértékben stimulálja a gazdasági növekedést a válságot követően, ezért hatalmas mennyiségben kezdték el bővíteni saját mérlegüket különböző befektetési eszközök, leginkább kötvények és államkötvények vásárlásával (a japán jegybank ezen felül például tőzsdén jegyzett alapokat is szorgalmasan vásárolt).

Még ott van az a rengeteg pénz a rendszerben

A hatalmas mennyiségű pluszpénzt, amelyet a gazdaságba pumpáltak az úgynevezett kvantitatív lazítással, valójában sohasem kezdték meg igazán nagy ütemben kivonni a rendszerből. Ez a fölös pénzmennyiség legalább annyira hozzájárulhat az infláció növekedéséhez, mint az alacsonyan tartott kamatszintek. Míg 2008 előtt az amerikai jegybank mérlegfőösszege alig 7-800 milliárd dollár volt, addig ez a szám 2018-ra már 4,4 billió (azaz ezermilliárd) dollár fölé emelkedett.

Innen kezdte el mérlegfőösszegének szép lassú lefaragását a Fed és 2019 nyarára ezen igyekezetében egészen 3,75 billió dollárig sikerült eljutnia. Itt azonban az amerikai bankrendszerben jelentkező likviditáshiány első jeleire abbahagyta a pénz kiszívását a piacról,  s háromnegyed évvel később már a koronavírus-járvány hatásaira kellett reagálnia.

A gazdaság járványintézkedések okozta leállásának kezelésére ismét hatalmas mennyiségű pénzt pumpált a Fed a rendszerbe és mérlegfőösszege rövid idő leforgása alatt a 2020. márciusi 4 billió (ezermilliárd) körüli szintről idén márciusra már 8,9 billió dollár fölé emelkedett. A központi bank is érezte, hogy az infláció elleni küzdelemben és a kamatemelések közepette kellene valamit kezdeni a pénzügyi rendszerre szabadított hatalmas mennyiségű likviditással is és szép lassan elkezdte ismét leépíteni mérlegfőösszegét.

Azonban kevesebb mint 900 milliárd dollár pénzügyi rendszerből történt kiszipkázása után a Bloomberg hírügynökség szerint elemzők már azt találgatják, nem fejezi-e be a Fed a kvantitatív szigorítást a korábban tervezettnél előbb.

Máris itt a szigor vége?

Érdemes megvizsgálni, hogy az év eleje tartó szigorítás a korábban végrehajtott hatalmas mennyiségű lazítással együtt valójában mekkora szigorítást jelent a monetáris kondíciókon. Bár nehéz számszerűsíteni, de a S&P Global elemzői megpróbálták.

Három évvel ezelőtt készült tanulmányukban úgy találták, hogy minden 250 milliárd dollár amerikai pénzügyi rendszerbe történő pumpálása a Fed részéről azzal egyenértékű, mintha a jegybank 25 bázispontot, azaz egynegyed százalékot csökkentene irányadó kamatán.

Ha ezt a peremszabályt vesszük figyelembe, akkor abból az adódik, hogy a Covid-19 járvány kitörése után végrehajtott mennyiségi lazítás mintegy 5 billió dolláros értéke öt százalékos további kamatcsökkentésnek felelhetett meg.

E gondolatmenetből az következik hogy a jelenleg 2,25 százalékos amerikai jegybanki alapkamat a valóságban még mindig jóval alacsonyabb, mint amekkora a járvány kitörése előtt volt. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy az elemzői várakozások alapján a Fed jelenlegi kamatemelési ciklusa nagyjából 2023 első vagy második negyedévében érhet véget 4,25 és  4,5 százalékos kamat mellett, valamint ehhez hozzá számoljuk a kvantitatív szigorítás mostani havi 95 milliárd dolláros értékét, akkor egész érdekes eredményre jutunk.

Még egy év múlva sem lesz akkor a szigor, mint a Covid előtt

Az S&P szakemberei a kvantitatív lazítással korrigált jegybanki alapkamatot "jegybanki árnyékkamatlábnak" nevezték el.

Ha igazak lesznek az elemzői várakozások a kamatemelési ciklus végére vonatkozóan, illetve megmarad a jegybanki kvantitatív szigorítás üteme akkor ez az árnyék kamatláb egy év múlva még mindig alacsonyabban áll majd mint a Covid-19 világjárvány kitörését megelőzően.

Ez alapján az amerikai monetáris politika egy év múlva szigorúnak nevezett kamatemelési ciklusának csúcsán sem lesz majd megszorítóbb, mint 2020 elején, amikor az S&P-500-as index 2300 pont körül, azaz a jelenleginél mintegy 1700 ponttal alacsonyabban, elérte akkori negatív csúcsát.

Kép: Napi.hu, Lovas-Romváry András, www.federalreserve.gov

Ha az árnyékkamatláb számításánál a Fed 2019. nyári mérlegfőösszegét vesszük kiinduló pontnak, akkor ennek értéke jövő ilyenkor is csak alig 0,47 százalék lesz, míg a Covid előtt még bőven 1 százalék felett járt.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!