A fogyasztói árak 0,3 százalékkal csökkentek Kínában a tavalyi évben, ami úgy már nagy érték, hogy az optimális árstabilitást a jegybankok 2 százalék körül, esetleg ettől enyhén eltérő mértékben határozzák meg. Ez az érték épp azért nem nulla, mert akkor egyes termékek ára tartósan csökkenne, míg másoké emelkedik, és ez már gazdasági visszaesést jelezhet.

Egészséges árcsökkenés

Az árcsökkentés csak néhány esetben egészséges folyamat: egyrészt új termékeknél és szolgáltatásoknál, melyek drágán indulnak, de gyorsan csökkennek a gyártási költségek, másrészt olyan esetekben, amikor az áremelkedés valamiért indokolatlanul magas volt, ezért korrekció jelentkezik (ez zajlott nálunk tavaly főleg az élelmiszereknél), és végül szezonális termékeknél. A kereskedők akciói átmeneti árcsökkenést jelentenek, így érdemben az inflációt sem befolyásolják.

Az árcsökkenés, azaz defláció nem minden esetben káros: az elmúlt évtizedben nálunk is és más országokban is jelentkezett ilyen, de miután a munkanélküliség nem nőtt, sőt, egyenesen csökkent, ez látszott, hogy nem okoz gondolt a termelőknek, gyártóknak vagy akár kereskedőknek: gond nélkül kigazdálkodtak a viszonylag kis mértékű árcsökkenést.

Deflációs spirál

Kínában viszont a mostani defláció egyértelműen a részleges gazdasági visszaesés jele, pláne, hogy a termelői árak nagyobb, 2,7 százalékos mértékben csökkentek. A munkanélküliség, különösen a fiatalok körében, már korábban megnövekedett, a nominális bérek csökkentek (ez az, amit a fejlett országok már nem hagynak, ennél az inflációt is jobb megoldásnak tartják), és most már az adatok is megvannak a Bloomberg szerint, melyek az export is import visszaesését mutatják.

Az export összesen 4,6 százalékkal esett vissza tavaly, miközben a kínai gazdaságtól azt várták, hogy még sok éven át lesz az export a gazdaság húzóereje. Egyrészt azonban az ellátási láncok akadozása miatt több gyártó elhagyta Kínát és közelebb települt a felvevőpiacokhoz, másrészt sok cég más ázsiai országokba, főleg Indiába települ át, ahol még jóval olcsóbbak a bérek, a gazdasági-politikai környezet pedig stabilabb. Kínában az utóbbi években többször léptettek életbe a cégekre vonatkozó váratlan, és nehezen indokolható korlátozásokat.

Úgy tűnik, hogy Kína deflációs spirálba került: a cégek csökkentik eladásaikat, a munkahelyet keresők pedig a korábbinál alacsonyabb bérekkel is megelégednek, csak legyen munkájuk, így tovább csökken a vásárlóerő. A fejlett országokban ilyenkor szoktak átmeneti fedezetlen pénzinjekcióval beavatkozni, hogy megszakadjon az ördögi kör, de ez csak akkor működik, ha ciklikus válságról van szó, nem strukturálisról, ahol a problémák gyökere mélyebb.

Válságkezelés

Elemzők egyetértenek abban, hogy mindenképpen szükség van monetáris lazításra, hogy a belföldi fogyasztás kissé növekedhessen, enyhítve az export visszaesésének hatásait. Úgy gondolják, hogy a kínai jegybank akár napokon belül is kamatcsökkentést jelenthet be, emellett nem kizárt, hogy a kormányzat is növeli kiadásait, vagyis fiskális élénkítésre is sor kerül, még ha ez növeli is az államadósságot. Amit egy nehezen kezelhető, és csak hosszabb távon, több év alatt megoldható problémának látnak, az az ingatlanlufi.

Olyan sok ingatlanfejlesztésbe kezdtek bele cégek, amennyit a piac nem tud felszívni, ugyanakkor ezt sok esetben árnyékbanki formában tették, vagyis kisbefektetők széles körétől gyűjtött pénzből finanszírozták, amit értelemszerűen nem tudnak visszafizetni. Ez a vásárlóerő további csökkenését, a bizalom megingását okozza, ugyanakkor egy lépésben az állam nem tudja kifizetni a kárt, mint egy bankcsődnél, vagy akár nálunk a rezsicsökkentést a magas energiaárak idején, mert az összeg összemérhetetlenül nagyobb, mint akár egy éves kínai költségvetés.