A brit konzervatív párt kaotikus állapotban van. Ismeretlen számú tory képviselő Boris Johnson miniszterelnök lemondását követeli, Rishi Sunak pénzügyminiszter, Liz Truss külügyminiszter, továbbá néhány további politikus elkezdte előkészíteni indulását a pártelnök-kormányfői posztért, néhány parlamenti képviselő dezertált a Munkáspárhoz és a Liberális demokratákhoz. A kormánykabinet emberei képviselők beszámolói szerint helyi programok leállításával zsaroltak egyeseket, ha nem simulnak be a kormány politikájába, egy volt miniszter lemondásában pedig szerepe lehetett muszlim származásának.

Mégis, mi az ördög folyik itt - teszi fel a kérdést Adrian Wooldridge, a Bloomberg publicistája. A brit politikát mindig árulások és összeesküvések színezték. A Westminster épülete, ahol a parlament működik tele van olyan rejtett zugokkal, bárokkal és kávézókkal, ahol az "összeesküvők" szőhetik a terveiket és intrikálhatnak. Anthony Trollope könyvet írt a parlamenti svindlikről, az oxfordi és cambridge-i egyetemekről kikerült ifjú titánok egymáson gyakorolják, hogyan szúrjanak kést a riválisaik hátába.

Kapcsolódó

A Konzervatív Párt élen jár a politikai összeesküvésekben. Harold Macmillan miniszterelnök 1962-ben hét miniszterét mondatta le, azaz kormánya harmadát cserélte le, Edward Heath, Margaret Thatcher és Theresa May kormányfőket saját párttársaik távolították el a hatalomból, nem a választók. John Major regnálása idején az 1990-es évek első felében folyamatosan harcolni kényszerült saját pártja képviselőinek egy csoportjával, akiket "rohadékoknak" nevezett.

Szervezeti kultúra

Így az a rebellió, ami az elmúlt hetekben Johnson ellen indult, nem szokatlan. Az engedetlenség a Konzervatív Párt szervezeti kultúrájának részévé vált, nem pusztán valamiféle végső eszközről van szó, amivel az esetleg kisiklott kormányzást sínre tehetik. A felfordulás állandó állapot, nem csupán rövid átmeneti helyzet a pártban két kormányalakítás között. A 80 fős többség, amivel a toryk a parlamentben rendelkeznek régen a nyugodt kormányzás garanciája volt, most csak erősíti a lázongás lehetőségét.

A zűrzavart erősíti Johnson személyisége, amelyben keveredik az arisztokratikus elegancia, a zabolátlan lazaság és a kalandorság, amely nem tisztel semmilyen szabályt. Ezzel két részre osztja a társadalmat: vannak, akik bírják a stílusát és vannak, akik utálják. Nagyobb baj ennél, hogy sok párttársa korábban, a politikai kampányokban elfogadta ezt, míg most a kormányzás idején elutasítja. Még nagyobb gond, hogy Johnson hajlamos eszközként tekinteni embertársait. Számtalan szeretőjéről szóltak a hírek, harmadik feleségével él és kollégáit, illetve barátait sem az örök hűség jegyében választja meg.

Emellett legendák terjednek arról, mennyire képtelen megszervezni a munkáját. Belső hírek szerint a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencia mostanság egy olyan királyi udvarra emlékeztet, amelyben kijáró emberek nyüzsögnek keresve a lehetőséget, hogy a király közelébe kerülve előadhassák az ügyüket.

Már a Scotland Yard vizsgálja Downing Street-i partik ügyét

Rendőrségi vizsgálat indult azoknak a partiknak és egyéb összejöveteleknek az ügyében, amelyeket a koronavírus-járvány megfékezésére elrendelt korábbi zárlatok idején rendeztek a londoni miniszterelnöki hivatalban - közölte az MTI szerint kedden a Scotland Yard főparancsnoka. Cressida Dick, a londoni polgármesteri hivatal rendőrségi és bűnüldözési bizottságának meghallgatásán elmondta: a rendőrség az elmúlt két évre visszamenőleg vizsgálja, hogy a Downing Streeten és más kormányzati hivatalokban voltak-e olyan rendezvények, amelyek megsértették a kormány járványügyi előírásait.
 rendőrség félelem és részrehajlás nélkül vizsgálja a történteket, és a vizsgálat jelentősebb fordulópontjain részletes tájékoztatásokat nyújt. Lapértesülések szerint Boris Johnson a saját születésnapját is társaságban ünnepelte 2020-ban.

Szürke eminenciások

A miniszterelnök érzéketlensége a részletek iránt - hogy finoman fogalmazzuk meg az őt körülvevő káoszt - utat nyitott az előtt, hogy erős szürke eminenciások intézzék a háta mögött az ügyeket. 2019 végén kezdődött kormányzása első másfél évében Dominic Cumming kommunikációs guru, Johnson főtanácsadója vitte ezt a szerepet, aki maga körül mindenkit, a minisztereket és a tisztviselői kart is beleértve hülyének és lustának tartott. Miután a kormányfő kénytelen volt kirúgni, Dan Rosenfeld vette át a helyét, aki jó szervező, de képtelen arra a politikai közvetítő szerepre, aminek meg kellene teremtenie a kormány és a kormánypárti parlamenti képviselőcsoport összhangját.

A párt körüli zűrzavar másik oka, hogy a korábban magát kifejezetten ideológiamentesnek tartó torykat "megfertőzte" az ideológia. (Az ideológiai alapú politizálás, beleértve ebbe a szekértáborokat és a szektákat is, a baloldali pártokra jellemző, vélhetően azért, mert a társadalmi egyenlőség erőltetésével szembe mennek a társadalmak normális rendjével, amihez elméleti modelleket kell alkotni - a szerk.) A Konzervatív Pártban ez az 1980-as évek neoliberális ideológiájának térnyerésével kezdődött, ami háttérbe tolta a pragmatikus kormányzást, majd az ezzel rokonságban álló euroszkepticizmussal folytatódott.

Theresa May a brexitről döntő 2016 nyári függetlenségi népszavazás után azzal töltötte hároméves kormányzását, hogy az European Reseach Group nevű párton belüli lobbicsoporttal - valójában párton belüli párttal - küzdött, amely a "tiszta brexit" végrehajtását kérte számon rajta. (May az EU vámunióján belül, de az egységes európai piacon kívül akarta tartani az Egyesült Királyságot. Így megszabadultak volna a munkaerő szabad áramlásának követelményétől, így a túlzott kelet-európai bevándorlástól, ami irritálta a briteket, viszont a gazdasági kapcsolatok nem zilálódtak volna szét a kontinenssel, ahogy azt most látjuk - a szerk.)

Nincs menekvés

Amikor a toryk Johnsonnal az élen 2019 végén nagy fölénnyel megnyerték a parlamenti választásokat, úgy tűnt, vége lehet az ideológia megosztottságnak, mert a brexit következetes megvalósításával győzött az euroszkeptikus vonal. A kormányfő egyfajta szociálisan érzékeny nacionalizmussal igyekezett kibékíteni a párt jobb és balszárnyát. Brexity Hezza becenévvel illette magát utalva arra, hogy neoliberális Thatcher baloldali ellenlábasa a pártban Michael Heseltine volt.

Csakhogy sem az ideológia, sem az engedetlenség nem szűnt meg. A párt libertárius szárnya nem nyeli le, hogy a pandémiára hivatkozva korlátozták a polgárok szabadságát - hiába a tudományos érvek -, illetve hogy áprilistól egy 1,25 százalékos járulékemeléssel akarják csökkenteni a költségvetési hiányt. A párt legnagyobb gondja, hogy megszűnt a lojalitás. Olyan régen vannak hatalomban, hogy elfelejtették milyen rossz ellenzékben lenni - Tony Blair azért tudta könnyen engedelmességre bírni a munkáspárti képviselőket 1997-es hatalomra kerülésekor, mert a párt ezt megelőzően 1979 óta ellenzékben sínylődött.

A konzervatív képviselők jelentős része politikai vállalkozóvá vált, aki saját "márkát" épít kihagyva párt középszintjét, azaz helyi szintjeit és szakpolitikai csoportjait. Ehhez felhasználják a modern közösségi média adta lehetőséget: gyakran posztolnak az interneten, rendszeresen "szakértenek" a tévék stúdióiban és publikálnak a sajtóban. Így a Financial Times szakírója szerint hiába cserélik le esetleg Johnsont, a káosz kapitányának "irányítása" nélkül is folytatódni fog.