Visszatapsolták a választók az argentin elnökválasztás két legesélyesebb jelöltjét egy újabb választási fordulóra a hét végi szavazáson. Mauricio Macri, Buenos Aires polgármestere, az ország legnépszerűbb fociklubja, a Boca Junior egykori elnöke meglepően jó teljesítményt nyújtott ellenzéki jelöltként. Daniel Scioli volt motorcsónak-versenyző (aki egyik karját elvesztette egy sportbalesetben), Cristina Fernández de Kirchner államfő utódjelöltje csak néhány tizedszázalékos előnyt tudott szerezni vele szemben.

A szavazatok több mint négyötödének összeszámlálása után 35,7-35,3 volt az állás, miközben a harmadik legerősebb jelölt, Sergio Massa, Kirchner asszony korábbi szövetségese 21 százaléknyi szavazatot gereblyézett össze. Az eredmény annyiban meglepő, hogy a politológusok biztos befutónak tartották Sciolit. Nem kétséges, hogy a november végén esedékes újabb fordulóra argentin stílusú felhajtással készülnek a jelöltek. Kérdés, hogy Massa szavazói ki mellé állnak - írja a New York Times.

Elegük van a megosztottságból

A 62 éves Kirchner, aki 2007-ben vette át az ország irányítását elhunyt férjétől, az alkotmányos szabályok miatt nem indulhatott harmadszor az államfői posztért. Hagyatéka azonban többféleképpen is árnyékot vetett a választási küzdelemre. Az egyik, hogy a három erős jelölt úgy igyekezett távolságot tartani tőle, hogy ez azért ne legyen nagyon feltűnő. Gondosan megtervezett kampányuk lényege az volt, hogy szakítsanak az elnök asszony harcos stílusával, míg politikájával már nem annyira.

Kirchner kemény támadásokat intézet a médiában és az üzleti világban tevékenykedő ellenfeleivel szemben, akárcsak azokkal a hitelezőkkel (főként hedge fundokkal) szemben, akik nem fogadták el a kormány és a többi hitelező között a 2002-ben és 2010-ben létrejött adósságátütemezési megállapodásokat, azaz bírósági eljárást indítottak teljes követelésükért.

Visszafogottabb politizálás várható Argentínában az összesen 12 évig tartó Kirchner-éra után - véli Mariel Fornoni, az egyik legnagyobb közvélemény-kutató intézet igazgatója. A társadalom torkig van a politikai élet polarizáltságával.

Úgy változik, hogy nem változik

Scioli a kirchneri gazdaságpolitika folytatását ígéri annak hátrányai nélkül. Szavazói biztosak abban, hogy csupán óvatos változtatásokat hajtana végre, ha hatalomra kerülne. Sokuk szerint a szegények pártján áll, mivel az elmúlt évtizedben bevezetett szociális juttatások megtartását ígéri. Ezek egyike például az a 2005-ben elfogadott intézkedés, amely állami nyugdíjat adott azoknak a munkavállalóknak, akik nem fizettek nyugdíjjárulékot.

Közgazdászok szerint komoly árat kellett fizetni ezért a politikájáért: az infláció két számjegyű, a költségvetésen óriási lyuk tátong. Ugyanakkor volt elnök támogatói úgy vélik, hogy a szegénység enyhítését szolgáló állami kiadásokra - amelyek ezeket a gondokat okozzák - óriási szükség volt, miután az argentin állam az ezredfordulón csődbe ment, amit 2001-ben és 2002-ben politikai felfordulás követett.

Scioli fokozatos lépéseket ígér, az infláció visszaszorítására és a büdzsé egyensúlyának megteremtésére. Emellett javítaná az ország és hitelezői, illetve a nemzetközi szervezetek kapcsolatait. Macri ezzel szemben piacorientált reformokba kezdene, hogy vonzóvá tegye az országot a külföldi befektetők szemében. Azt ígéri, hogy hivatalba lépése "első napján" eltörli a kereskedelmi és devizakorlátozásokat, amelyek még az államcsőd örökségeként terhelik az országot.

Mindenki peronista

A választási kampány alatt azonban sok szavazónak és elemzőnek az a benyomása alakult ki, hogy egymásra megszólalásig hasonló jelölteket lát, akik kerülik, hogy Kirchner gazdaság- és szociálpolitikájától lényegesen eltérő alternatívát kínáljanak. Még Macri sem mert szembe menni a szociális demagógia és a nemzeti érzület sajátos keverékét kínáló peronizmussal - amely egy argentinicum -, pedig piacbarát jobboldali politikát kínál.

A baloldali kichnerismo, amely a két volt államfőről kapta a nevét, az elmúlt években elhalványította a peronizmus többi ágát, amelyek mind Juan Domingo Perón katonatisztről, néhai többszörös argentin elnökről kapták nevüket. Perón a harmincas évek olasz rendszeréről mintázta meg saját - puhább: a demokráciát csak korlátozó, nem felszámoló - modelljét. A három esélyes elnökjelölt óvatos kampányt folytatott peronista felhangokkal.

Skatulyából kihúzott fickók

Valójában egyfajta átlagot testesítenek meg. Mindhárman szívélyes, középkorú középosztálybeliek, korosztályukon belül az atletikusabb alkatúak közül valók olasz felmenőkkel. Széles mosolyuk azt sugallja, hogy az argentinok minden gazdasági és szociális problémájukat könnyen legyőzhetik, ha rájuk szavaznak - írta James Neilson a The Buenos Aires Heraldban megjelent publicisztikájában.

A végeredménnyel kapcsolatos találgatásokat is megnehezíti ez a hasonlóság. A második és a harmadik, azaz Macri és Mass esetleges szövetsége nem döntené el a meccset, mivel becslések szerint az utóbbi szavazónak harmada "disszidens" peronista, aki második helyen Sciolit támogatja, így a követező körben rá szavazhat.

Ugyanakkor erre a forgatókönyvre készülve Macri is megtette az óvintézkedéseket - derül ki Sergio Berensztein politikai elemző szavaiból. Ehhez az ingadozó szavazótáborhoz is szólt egy nemrégiben tett gesztusa, nevezetesen hogy polgármesterként felavatta Juan Domingo Perón új szobrát a fővárosban.