Újra az amerikai gazdasági élet frontvonalába lép Janet Yellen, akinek pénzügyminiszteri kinevezését lényegében formalitásként jóváhagyta az Egyesült Államok felsőháza.

Yellen ugyan filozófia tanulmányokat akart volna eredetileg folytatni, végül mégis munka-közgazdaságtan terén szerezett kitűnő eredményekkel végezettséget, ami végül a Federal Reserve, az amerikai jegybank elnöki székébe juttatta Barack Obama elnöksége idején.

Kapcsolódó

Jegybanki pályája során több kisebb vezetői tisztséget is betöltött, elnökké választása előtt a döntéshozó testület alelnöke is volt. Szakmai tapasztalatától a költségvetési terep sem idegen, 1997-től Bill Clinton, ugyancsak demokrata elnök gazdasági tanácsadó testületének is tagja volt.

Nem szabad elaprózni

Janet Yellen feladata kirántani az USA gazdaságát abból a nyomott állapotból, amiben a koronavírus járvány taszította, és aminek eredményeként megugrott a munkanélküliség és ezerszám kellett, elsősorban kisebb vállalkozásokat bezárni.

Cselekvés hiányában megkockáztatunk egy hosszabb, fájdalmasabb recessziót, ami sokkal hosszabban gyógyuló sebeket ejt a gazdaságon

-mondta a szenátusi meghallgatásán.

Ez a hozzáállás központi eleme Joe Biden elnök gazdasági programjának, ami több új fejlesztési program beindítása mellett azzal indítana, hogy azonnal 1500 dollárt tenne minden rászoruló amerikai zsebébe.

A megközelítés alighanem jól fekszik Yellennek eddigi pályája alapján. Jegybankelnöksége alatt a "galambok" táborához sorolták, akiknek fontosabb volt a Fed másik fő mandátuma, a lehető legmagasabb foglalkoztatottság biztosítása, semmint a mindenkori inflációs rátához való igazodás. Ez akkor is igaz, ha az ő elnöklése idején emelt közel 10 év után először kamatot a Fed 2015 decemberében.

Egyedül nem megy

Akár a dollár, akár általában az amerikai gazdaság szempontjából nézve, a piacok most arra kíváncsiak, hogy miként lehet majd összeegyeztetni a Joe Biden által bejelentett költségvetési politikát a Jerome Powell által vezetett Federal Reserve mandátumával.

A jegybank a koronavírus járvány hatásaira reagálva fontos változást vezetett be abban, hogy miként viszonyul az inflációhoz, mint a monetáris politika elsődleges mutatószámához. A döntéshozó testület kijelentette, hajlandó akár a 2 százalékos cél felé is engedni a rátát, ha ez ideiglenes, és mindez hozzájárul a kedvező gazdasági folyamatok támogatásához.

Ehhez Yellen első miniszteri feladatai is elkerülhetetlenül hozzájárulnak. Joe Biden közel 2 ezer milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja - még akkor is, ha a végleges összeg a politikai alkudozások végére valamivel kevesebb lesz - egyből egy méretes löketet ad az inflációs folyamatoknak.

Ezzel a Nordea előrejelzései szerint a második negyedévre akár 2,5 százalékra emelkedhet az inflációs mutató, Andreas Steno Larsen és Mathias Thaysen Henriksen elemzők szerint itt már a Fed döntéshozói elgondolkodhatnak, és nem kizárható, hogy Powell vezetésével itt már elzárulnak a jegybanki pénzcsapok, és nem lesz a korábban megszokott eszközvásárlás, amivel finanszírozni lehetne a gazdaságélénkítést.

Új síkra lép a jegybanki politika

Az új felállásban felerősödtek azok a vélemények, hogy a Yellen-Powell páros együtt elindulhat a modern monetáris elmélet irányába.

Ez a kísérleti, egyre felkapottabb, noha ismert közgazdászok által sokszor zagyva balgaságnak minősített elképzelés - végtelenül leegyszerűsítve - azt takarja, hogy olyan ország, ami saját pénznemében adósodik el, nem tud csődbe menni. Ott van a jegybank, ha kell még pénz, majd nyomtat, az ezzel járó inflációs nyomást pedig adóemelésekkel tudja kordában tartani az állam.

Korábban mind Powell, mind Yellen elutasították az MMT-t, különösen a mostani Fed vezető fejezte ki aggodalmát a költségvetési egyensúlytalanságok miatt. Azonban a Covid-19 okozta gazdasági válságban eleve elfogadottá vált a költségvetési hiány és ezzel a párhuzamosan az államadósság elszállása, és emellé az aktív jegybanki támogatás.

Már a járvány kitörése előtt, amikor a közgazdászok a bőség idejét követően a szükségszerű ciklikus válságról, vagy legalábbis lassulásról elmélkedtek elterjedt nézetté vált, hogy a jegybankok ideje egyelőre lejárt, a következő zsugorodási időszakot a kormányoknak az állami költségvetések terhére kell megoldaniuk.

A Covid-19 sajátságos hatása gazdasági folyamatokra azt eredményezi, hogy a monetáris és a fiskális politikák minden korábbihoz képest szorosabb összefonódásban kell működjenek.

Ez Janet Yellen minisztersége alatt elvi akadályokba aligha ütközhet. Elvégre ő maga is kijelentette már, hogy a monetáris eszköztárban mostanra mindaz amit néhány éve még nem-konvencionálisnak vagy unortodoxnak minősítettek, ma már hétköznapi része az eszköztárnak.