Jens Weidmann, a német központi bank elnöke ellenzi, hogy az Európai Központi Bank (ECB) monetáris politikai eszközökkel megpróbálja támogatni a klímaváltozás elleni harcot - írja a Financial Times. Ez homlokegyenest ellenkezik Christine Lagarde, az ECB új elnökének álláspontjával, aki november 1-jétől veszi át az európai jegybank vezetését. Az eurózónához tartozó országok központi bankjainak vezetői, köztük Weidmann az ECB igazgatótanácsának tagjai, ami azt jelenti, hogy éleződnek a testületben a belső harcok a jegybank intézkedései körül.

A Bundesbank elnöke október 29-én bankjának nyilvános rendezvényen sorolta érveit az ellen, hogy az a jegybankok belefolyjanak a klímaváltozás elleni küzdelembe. Ezt oly módon tehetnék meg, hogy monetáris enyhítési politikájuk részeként előnyben részesítik a zöldnek tekinthető vállalatok kötvényeinek vásárlását, illetve kerülik a légkört szennyező cégek értékpapírjait. Első érve szerint ez sértené a piaci semlegesség európai uniós alapelvét, nevezetesen azt, hogy az ECB monetáris politikája nem részesítheti előnyben egyik vagy másik gazdasági ágazatot.

Kapcsolódó

Valamit tenni akar

Mario Draghi, az ECB eddig elnöke tartózkodott a borítékolhatóan éles vitát provokáló ügytől, ám Lagarde nagyobb érdeklődést mutat a klímaváltozás veszélye iránt. Ezt tette már az IMF igazgatójaként is, vélhetően azért, mert úgy gondolja, hogy a globális felmelegedés az emberi civilizáció létét fenyegető veszély, aminek elhárítása felülírja a monetáris politika semlegességének követelményét.

Az Európai Parlament előtti meghallgatásán szeptemberben megígérte, hogy a klímaváltozás elleni fellépést küldetésének, és így az ECB kritikusan fontos feladatának fogja tekinteni. Hozzátette ehhez, hogy az európai jegybank megteheti, hogy a zöld értékpapírok felé tereli kötvényvásárlásait, már amennyiben el tud fogadni és fogadtatni ezzel kapcsolatban egy általánosan elismert, a fenntartható finanszírozást biztosító szabályrendszert.

Más jegybankárok, például Mark Carney, a Bank of England elnöke igyekszik ebbe az irányba terelni intézményüket, ám nem hangsúlyozzák nyíltan, hogy bankjuk monetáris politikáját a globális felmelegedés megelőzésének szolgálatába állítanák.

További érvek

Weidmann további érve a "klímatudatos" monetáris politika ellen, hogy amikor majd vissza akarják vonni a monetáris enyhítést, azaz el akarják adni a megvásárolt kötvényeket, akkor ellentmondásba kerülhet a pénzügyi és a környezetvédelmi racionalitás. Az eladás ugyanis forrást vonhat ki az érintett zöld vállalatok tőkéjéből - amikor visszavásárolják az értékapírjaikat -, ami kiválthatja a környezetvédelmi aktivisták haragját. Azt követelhetik, hogy pénzügyi logika ide, pénzügyi logika oda, tessék folytatni a zöld kötvények vásárlását!

A német központi bank elnöke emellett attól tart, hogy az ECB - és más jegybankok is, ha hasonló monetáris politikát követnek - túlvállalják magukat azzal, ha nyakukba veszik a klímaváltozás megakadályozásának ügyét. Azt kockáztatják, hogy emellett vállalt elkötelezettségük miatt elvesztik a függetlenségüket.

Végül talán legsúlyosabb érve az, hogy a jegybankok nem általános demokratikus választásokon megválasztott testületek, így nincs jogosultságuk szakpolitikai döntéseket hozni bármilyen ágazat támogatása vagy háttérbe szorítására. A magánkézben lévő kereskedelmi bankok ugyanakkor megtehetik, hogy kockázatkezelési döntéseik meghozatalakor figyelembe vesznek egyéb szempontokat, például zöld megfontolások alapján nagyobb rizikót vállalnak.