Jens Weidmann, a német központi bank elnöke ellenzi, hogy az Európai Központi Bank (ECB) monetáris politikai eszközökkel megpróbálja támogatni a klímaváltozás elleni harcot - írja a Financial Times. Ez homlokegyenest ellenkezik Christine Lagarde, az ECB új elnökének álláspontjával, aki november 1-jétől veszi át az európai jegybank vezetését. Az eurózónához tartozó országok központi bankjainak vezetői, köztük Weidmann az ECB igazgatótanácsának tagjai, ami azt jelenti, hogy éleződnek a testületben a belső harcok a jegybank intézkedései körül.

A Bundesbank elnöke október 29-én bankjának nyilvános rendezvényen sorolta érveit az ellen, hogy az a jegybankok belefolyjanak a klímaváltozás elleni küzdelembe. Ezt oly módon tehetnék meg, hogy monetáris enyhítési politikájuk részeként előnyben részesítik a zöldnek tekinthető vállalatok kötvényeinek vásárlását, illetve kerülik a légkört szennyező cégek értékpapírjait. Első érve szerint ez sértené a piaci semlegesség európai uniós alapelvét, nevezetesen azt, hogy az ECB monetáris politikája nem részesítheti előnyben egyik vagy másik gazdasági ágazatot.

Valamit tenni akar

Mario Draghi, az ECB eddig elnöke tartózkodott a borítékolhatóan éles vitát provokáló ügytől, ám Lagarde nagyobb érdeklődést mutat a klímaváltozás veszélye iránt. Ezt tette már az IMF igazgatójaként is, vélhetően azért, mert úgy gondolja, hogy a globális felmelegedés az emberi civilizáció létét fenyegető veszély, aminek elhárítása felülírja a monetáris politika semlegességének követelményét.

Az Európai Parlament előtti meghallgatásán szeptemberben megígérte, hogy a klímaváltozás elleni fellépést küldetésének, és így az ECB kritikusan fontos feladatának fogja tekinteni. Hozzátette ehhez, hogy az európai jegybank megteheti, hogy a zöld értékpapírok felé tereli kötvényvásárlásait, már amennyiben el tud fogadni és fogadtatni ezzel kapcsolatban egy általánosan elismert, a fenntartható finanszírozást biztosító szabályrendszert.

Más jegybankárok, például Mark Carney, a Bank of England elnöke igyekszik ebbe az irányba terelni intézményüket, ám nem hangsúlyozzák nyíltan, hogy bankjuk monetáris politikáját a globális felmelegedés megelőzésének szolgálatába állítanák.

További érvek

Weidmann további érve a "klímatudatos" monetáris politika ellen, hogy amikor majd vissza akarják vonni a monetáris enyhítést, azaz el akarják adni a megvásárolt kötvényeket, akkor ellentmondásba kerülhet a pénzügyi és a környezetvédelmi racionalitás. Az eladás ugyanis forrást vonhat ki az érintett zöld vállalatok tőkéjéből - amikor visszavásárolják az értékapírjaikat -, ami kiválthatja a környezetvédelmi aktivisták haragját. Azt követelhetik, hogy pénzügyi logika ide, pénzügyi logika oda, tessék folytatni a zöld kötvények vásárlását!

A német központi bank elnöke emellett attól tart, hogy az ECB - és más jegybankok is, ha hasonló monetáris politikát követnek - túlvállalják magukat azzal, ha nyakukba veszik a klímaváltozás megakadályozásának ügyét. Azt kockáztatják, hogy emellett vállalt elkötelezettségük miatt elvesztik a függetlenségüket.

Végül talán legsúlyosabb érve az, hogy a jegybankok nem általános demokratikus választásokon megválasztott testületek, így nincs jogosultságuk szakpolitikai döntéseket hozni bármilyen ágazat támogatása vagy háttérbe szorítására. A magánkézben lévő kereskedelmi bankok ugyanakkor megtehetik, hogy kockázatkezelési döntéseik meghozatalakor figyelembe vesznek egyéb szempontokat, például zöld megfontolások alapján nagyobb rizikót vállalnak.