A legutóbbi uniós csúcstalálkozó óta elő-elő jön a jogállamiság kérdésével kapcsolatban, hogy mégis lesz-e és milyen szigor az EU-ban azon tagállamokkal szemben, amelyek fittyet hánynak rá. E témakör kapcsán egyre élesebb kritikák fogalmazódnak meg az EU-val szemben és e kritikus hangok is egyre hangosabbak.

Az elmúlt pár évben többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az EU, illetve leginkább Brüsszel és Berlin mismásolása miatt tűnik úgy mintha az EU tétlenül nézné, amint autokratikus hibrid rezsimek lebontják a jogállami intézményeket és uniós pénzeken hizlalják oligarcháikat az állampolgárok kárára. Márpedig például az igazságügy függetlenségének a megfelelő védelme nélkül az egész EU építménye erodálódni kezd, sőt egyes vélemények szerint a tekintélyelvűség erősödése Európában nagyobb veszélyt jelent az EU-ra, mint a déli államok adósságszintje, miután ezek a rendszerek arra a jogrendre jelentenek fenyegetést, ami az egész EU-t összetartja.

Kapcsolódó

Bár ez a kérdés az utóbbi időben leginkább Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatban került a viták középpontjába - miután e két tagállam ellen folyik az úgynevezett 7. cikk szerinti eljárás, ami azt hivatott vizsgálni, hogy rendszerszinten sérülnek-e az uniós értékek - korántsem e két ország az egyedüli az EU-n belül, ahol gond van. Ha az uniós források felhasználását jogállamisági feltételekhez kötnék, Magyarországon és Lengyelországon kívül még jó eséllyel lenne félni valója Bulgáriának és Romániának is és jóllehet más tagállamnak is.

Kísérteties hasonlóságok

Legutóbb például Bulgária kapcsán fakadt ki a Politicónak adott interjújában Hriszto Ivanov a második Boriszov-kormány volt igazságügyminisztere, aki most a korrupcióellenes Yes elnevezésű párt vezetője, mondván:

Ha az EU nem tudja garantálni a jogállamiság minimális szintjét egy olyan gyenge tagállamban, mint Bulgária, akkor mire jó?

Szerinte az EU a fő problémát azzal okozza, hogy lazít az igazságügyi reformokkal kapcsolatos felügyeleten, miközben az uniós alapokhoz köthető korrupciót fűti. Ivanov szerint az Európai Bizottság - amely az uniós szerződés legfőbb őre (kellene, hogy legyen) - szándékosan szemet hunyt a bolgár történések felett, annak ellenére, hogy az uniós pénzek létfontosságúak a maffia számára. Az állam ilyen szintű foglyul ejtése csak a könnyű uniós forrásokkal volt lehetséges - véli a bolgár ügyvéd-politikus, aki szerint az oligarchák káderei egy párhuzamos Bulgáriát építettek ki, ahol az üzleti életen, az igazságszolgáltatáson, a médián, a rendőrségen és a biztonsági szerveken keresztül gyakorolják a hatalmat.

Ivanov szerint Brüsszel és Berlin azért huny szemet Bulgária maffiája felett, mert Bojko Boriszov miniszterelnök kulcsfontosságú szövetségese Angela Merkel német kancellár és az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen pártjának, a Keresztény Demokratáka Uniónak (CDU) az uniós színtéren és Boriszovban egy, a török kapcsolatokat megbízhatóan kézben tartó szövetségest látnak benne.

Túl olcsón adták a hitelességet

Csakhogy Ivanov szerint Boriszov támogatásával Németország és az Európai Bizottság túl olcsón adja Európa és Németország hitelességét és politikai tőkéjét, miután a politikus szerint ugyan ilyen szintű együttműködést tudtak volna elérni az ilyen elvtelenség és a bolgár közvélemény demoralizálása nélkül is. A politikus szerint a bolgárok elvárása Brüsszellel szemben nem az EU-források voltak, hanem az, hogy segítsenek megmenteni az ország "elfoglalt" igazságügyi rendszerét azzal, hogy megkövetelik a korrupció elleni valódi fellépést az uniós forrásokért cserébe.

Ivanov szerint az, hogy Bulgária nem felel meg a jogállamisági feltételeknek, nem belügy, az uniós források körüli korrupciós aggodalmak miatt. Bulgária kiszámíthatatlanságának jelentős hatása lehet a közös piacra, különösen, ha ez olyan problémákkal társul, mint az embercsempészet, szervezett bűnözés vagy terrorizmus. Bulgária korrupciója minden európai állampolgár pénzügyi és nemzetbiztonsági ügye is.

Getty Images

A Politico emlékeztet, hogy Ivanov 2015-ben mondott le igazságügyminiszteri posztjáról, miután az igazságügy megreformálására tett erőfeszítései meghiúsultak. Ivanov elmondása szerint nem kapott segítséget az Európai Bizottság e területéért felelős alelnökétől, Frans Timmermanstól. Továbbá Ivanov idézett egy meglehetősen cinikus berlini megjegyzést is, miszerint "egy milliárddal több vagy kevesebb, kit érdekel? Addig, amíg megvásárolod Boriszov szívességeit és stabilan tartod (a rendszert) ... kit érdekel némi 'borravaló'?"

Vállalni kellene a felelősséget

Az ügyvéd-politikus szerint Brüsszelnek és Berlinnek vállalnia kell a felelősséget azért, hogy hozzájárul a bolgár igazságügyi rendszer és más kulcsfontosságú intézménynek az oligarcha maffia karmaiba juttatásáért.

Ivanov meglehetősen éles kritikáihoz nagyon hasonlóak szoktak elhangzani egyebek mellett Magyarországgal és Lengyelországgal kapcsolatban is, így nem véletlen, hogy a jogállamiság kérdése a legutóbbi uniós csúcson is nagy vitákat kavart. Az más kérdés, hogy a végső megállapodásban megjelent szöveg szintén sok vitát váltott ki, az ugyanis olyan "mesterire" sikeredett, hogy az is belefért, hogy Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök győzelmi jelentésként azt kommunikálja, hogy sikerült elhárítaniuk, hogy jogállamisági kritériumokhoz kössék az uniós pénzek felhasználását, és az is, hogy szinte minden nyugat-európai tagállam vezetője ennek az ellenkezőjét tálalja saját állampolgárainak, nevezetesen, hogy szigorú feltételeket szabtak az uniós források felhasználására.

A külső szemlélőknek pedig megmaradt az az érzése, hogy az EU a nagy kardcsörgetés ellenére ismét visszakozott. Ebben azonban nincs semmi meglepő - írta a Foreign Policyn és a Népszavában is megjelent cikkében R. Daniel Kelemen, aki a politikatudományok és jogtudományok professzoraként tanít a Rutgers Egyetemen -, hiszen óriási volt a nyomás a döntéshozókon, hogy az EU a kezdeti hibák ellenére egy hatásos választ tudjon felmutatni a koronavírus okozta válságra.

Eladta az EU a lelkét

Kelemen azonban arra is rámutat, hogy hiba lenne a pandémia mentőcsomagjára fogni, hogy az egy új, az EU "autokrata kiskedvenceivel" (pet autocrats) megkötött fauszti paktum lenne, hiszen az unió már rég eladta a "demokratikus lelkét" nekik. Az EU ugyanis az elmúlt években azzal a hamis érveléssel mentegetőzött arra vonatkozóan, hogy miért nem reagált a demokratikus normák lebontására, hogy nincs megfelelő eszköze, mert a 7-es cikk szerinti eljárás egy "atombombával" ér fel és különben is egyhangú szavazattal lehet csak elfogadtatni az összes tagállam vezetőjének beleegyezésével, márpedig Magyarország és Lengyelország egymás védelme érdekében úgyis vétózni fog.

Erre válaszul pedig újabb eszközök és mechanizmusok javaslatával álltak elő. Ezt Laurent Pech professzor az EU jogállamisági "eszközteremtési ciklusának" nevezte el - jegyzi meg Kelemen, aki azt is hozzáteszi, olyan ez, mint amikor a rossz szakmunkás mindig a szerszámokat hibáztatja.

Csakhogy ezek a kifogások nem állják meg a helyüket: Kelemen - Kim Lane Scheppele az amerikai Princeton egyetem professzorával, a magyar alkotmányos rendszer szakértőjével egyetértve - úgy véli, az EU-nak számos eszköze lenne arra, hogy a jogállamiságra hivatkozva felfüggessze az EU-források folyósítását - egyebek mellett például a kötelezettségszegési eljárások is alkalmasak lennének erre. Ezekkel a lehetőségekkel azonban politikai okokból egyszerűen nem él. A Tanács például az elmúlt időszakban rendre nem volt hajlandó a 7-es cikk szerinti eljárás első fázisáról sem szavazni, ami négyötödös támogatottságok kívánna meg a tagállamoktól és csak annyit állapítana meg, hogy van komoly kockázata az uniós értékek megsértésének.

Emögött Kelemen is hasonló okot lát, mint a fentebb idézett bolgár politikus, Ivanov: Ursula von der Leyent, Angela Merkel német kancellárt és a CDU-t, amely ugyanannak az európai pártcsaládnak a tagja, mint a Fidesz, azaz az Európai Néppártnak (EPP). Továbbá a Rutgers professzora is úgy véli, hogy az uniós források kulcsfontosságú szerepet játszanak e rezsimek fenntartásában, az új uniós helyreállítási csomag pedig tovább folyósítja ezeket a pénzeket.

Arra is többen felhívták már a figyelmet, hogy a 7-es cikkely szerinti szankció azért nem működőképes, mert az uniós kormány- és államfők döntéshozatala a konszenzusos döntéseken, azaz egymás támogatásán alapul és felismerték, hogy a Magyarországgal vagy Lengyelországgal szemben alkalmazandó eszköz később ellenük is bevethető lenne, így ez is magyarázatot ad arra, hogy miért is halogatják az uniós vezetők a döntést ebben az ügyben.

Utóbbira látja megoldásnak az Európai Bizottság - amely a nyilatkozataiban legalábbis továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a 2021-27-es uniós költségvetésben az uniós támogatások arányos csökkentésével vagy felfüggesztésével járjon, ha egy tagállam megsérti a jogállamiságot -, hogy az Európai Unió Tanácsában a miniszterek fordított minősített többséggel szavaznak. Ez arra utalna, hogy a 27 tagállamból legalább 15-nek - akik egyúttal az EU összlakosságának legalább 65 százalékát képviselik - kellene határozottan elleneznie, hogy a Bizottság javaslata alapján szankciókat vezessenek be a jogállamiságot megsértő tagállam ellen. Ha nincs meg az a 15 kormány, aki kiáll a Bizottság értékelésével szemben a jogállamiságot megsértő állam mellett, akkor automatikusan bevezetik az országgal szemben javasolt büntető intézkedéseket.

Ez azért lenne jobb az elképzelések szerint, mert a fordított szavazás segítségével könnyebb csendben elintézni, hogy a büntetésre tett javaslat átmenjen, mint a hagyományos minősített többség esetében határozottan megszavazni a büntetést, és így nagyobb esélye is lenne annak, hogy tényleges szankciók születnének. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez csak a 7-es cikk szerinti eljárást kiegészítő eszköz lenne.

Még nincs vége

A fentiekkel szemben azonban még nem lefutott a játszma, hiszen - mint már korábban említettük - a legutóbbi csúcson született megállapodás szövege nem utal semmire, vagyis még bármi lehet belőle, erős szabályozás és további mismásolás is. Azt Orbán Viktor EU-csúcsról szóló beszámoló levelében is megírta az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak, hogy a részletkérdések tisztázására az Európai Tanács későbbi ülésein térnek vissza.

Illetve ebben a bizonyos levélben azt is megerősítette Orbán, hogy a német kormány az EU soros elnökségének hátralévő szakaszában a 7. cikkely szerinti eljárások lezárására fog törekedni. (A német elnökség programja szerint a jogállamisági kérdések az októberi és decemberi csúcson kerülhetnek napirendre - a szerk.)

És persze ott van az Európai Parlament is, amely több képviselője is azt ígérte, hogy megerősítik a jogállamisághoz kapcsolat kondicionalitást a csúcson elért megállapodásban.

Ugyanakkor azt is naivitás lenne figyelmen kívül hagyni, hogy bármilyen szigorú eszközt is hoz létre az EU, az csak akkor fog bármit is érni, ha az uniós döntéshozók azokat a demokrácia és a jogállamiság védelmében tényleg használni is fogják. Azt már többször megmutatták az EU tagállamainak vezetői, hogy képesek akár fájdalmas döntéseket is meghozni, ha az EU-t komoly veszély fenyegeti. Kérdés, hogy a jogállami intézmények aláásását (köztük az igazságszolgáltatás meggyengítését) elég nagy veszélynek fogják-e valaha is érezni ahhoz, hogy vállalják a konfliktust az ezeket az értékeket megsértő tagállamokkal szemben.