Sokáig a magyar jegybanki kamatok voltak a legmagasabbak Európában, különösen tavaly ősztől, amikor a forint árfolyamának stabilizálása érdekében a Magyar Nemzeti Bank nem szokványos monetáris politikai eszközöket alkalmazott. A 13 százalékos alapkamat mellett ekkor 18 százalék volt a tényleges jegybanki kamat, melyen a bankok lényegében korlátlanul helyezhettek el a jegybanknál pénzt, a legmagasabb kamat pedig, ahol egy napos hitelt tudtak felvenni, 24 százalék volt.

Követik a példát

Mindez elég volt a forint megerősítéséhez, és a rendkívül magas infláció letöréséhez, így azóta már helyreállt a hagyományos monetáris politikai eszköztár, az alapkamat a legfőbb eszköz. Immár annak mértéke is dinamikusan csökken, februárban egyszámjegyű tartományba ér az MNB előrejelzése szerint, majd év végére feltehetően eléri a visegrádi országok jellemző szintjét.

Az elmúlt 10 év

A török jegybank most jóval túllépett a korábbi legmagasabb magyar kamatszinten: 35-ről 40 százalékra emelte az alapkamatot.

Ez teljesen indokolt is, mivel az ország, szemben egész Európával, ahol csak egy rövid, de heves inflációs válság volt, immár bő 10 éve szenved pénznemének folyamatos értékvesztésétől.

A török líra vásárlóértéke és árfolyama egyaránt folyamatos csökkent az évtized alatt, miután az ország nagy külső hiánnyal, magas költségvetési hiánnyal küzdött és ezt pénznyomtatással fedezte.

Sok éven át azzal kísérleteztek, hogy a fedezetlen pénzkibocsátás mellé még alacsonyan is tartják a jegybanki kamatokat, hátha ez beindít egy olyan gazdasági növekedést, ami megoldja a többi problémát. Ez azonban hasonló esetben még sosem működött, hisz magas infláció és zuhanó valutaárfolyam mellett nincs üzleti bizalom, nincsenek új beruházások, a vállalkozások nem fejlesztenek. Ezt csak akkor tudják megtenni, ha stabilizálódik a makrogazdasági környezet.

Új jegybankelnök, független monetáris politika

Az idei elnökválasztást követően változás történt: új jegybankelnök érkezett, akinek komoly tapasztalata van az üzleti szférában is, az intézmény pedig szabad kezet kapott az elnöktől, hogy belátása szerint, függetlenül működjön. Meg is kezdték az erős kamatemelési ciklust az egyszámjegyű tartományból. A 40 százalékos szint abban a tekintetben nem tekinthető magasnak, hogy az infláció 60 százalék fölötti, a líra pedig 10 év alatt a 10-edére esett: akkor 3 lírát adtak egy euróért, most 31-et. 

A feladat nem kicsi: egy 10 éve értéktelenedő valuta iránti bizalmat nem könnyű megteremteni, ugyanakkor, ha a jegybank mérsékli a pénzkibocsátást,  a kamat pedig jól láthatóan meghaladja a leértékelődés mértékét, akkor megjelenik a líra iránti befektetői kereslet. Ez stabilizálja az árfolyamot, így egy idő után, ha az infláció csökkenése is megfelelő, újra csökkenthető lesz a kamat, feltéve, hogy a költségvetés és a külső fizetési mérleg hiánya is elfogadható szintre csökken, utóbbi esetleg pluszba fordul, mint nálunk. Addig azonban még nem kizárható, hogy további kamatemelésre kerül sor, még nem feltétlenül látjuk a tetőt.