Keddi ülésén a Bank of Japan meglépte, amit régóta vártak tőle: az alapkamatot -0,1 százalékról 0 és 0,1 százalék közé emelte. Ez rendkívül kis emelés, de arra elég, hogy a racionálisan nem értelmezhető negatív jegybanki kamat megszűnjék. Ezt láthatóan elégedetten vették tudomásul a piacok, a japán részvények jó formában vannak, ugyanakkor a jen ettől még nem kezdett erősödni, hisz értékelhető hozamot nem kínál, szemben a dollárral vagy az euróval.

Fedezetlen pénz, egyedi hatásokkal

A japán jegybank ugyanakkor fenntart még egy különös eszközt: folytatja az állampapírok vásárlását, pedig a hatalmas japán államadósság több, mint felét felvásárolta már. Ezzel elképesztő mennyiségű fedezetlen pénz került a piacra: infláció mégsem lett belőle, leginkább azért, mert a lakossági jövedelmek alig nőttek, a rengeteg jen talán a bankokban hever, és arra vár, hogy hitelt nyújthasson. A túlzott jenmennyiség viszont, ami hozamot nem biztosít, a japán fizetőeszköz leértékelődéséhez vezetett a dollárral szemben.

Kapcsolódó

A japán jegybank eddig szinte mindent vett: nem csak állampapírokat, hanem ETF-eket, REIT-eket, azaz tőzsdén forgalmazott befektetési alapokat, ingatlanalapokat, de még vállalati kötvényeket is, mindezt fedezetlen pénzkibocsátás gyanánt. Ez a világon máshol komoly inflációt okozott volna (ennél jóval kevesebb elég volt az elmúlt évek nagy inflációjához), de Japánban ezek a pénzek már irányban kerestek utat: nem kizárható, hogy az amerikai tőzsdéken zajló árfolyamemelkedést, vagy épp a bitcoin szárnyalását fűtötték. Most ezek vásárlása is véget ér.

Megmozdult a gazdaság

A jegybank az állampapírok hozamkorlátját is megszünteti: korábban fél százalék, majd 1 százalék lett az a szint, ami fölé a jegybank nem engedte a hozamot: olyankor vásárlásokkal avatkozott be. Mindettől azt várta, hogy a túl alacsony infláció és az ezt kísérő gazdasági pangás véget ér, aminek most vannak jelei: csúcsra emelkedett a japán tőzsdeindex, a Nikkei, és a bérnövekedés és meglódult.

A hatás leginkább a jen gyengülésén keresztül állt elő, meglendítve az exportot, megdrágítva az importot, ami meghozta átmenetileg a 2 százalék fölötti inflációt, ami az élelmiszereknél magasabb volt, így megnőttek a bérkövetelések. Hogy ebből kialakulhat-e tartós növekedés, vagy a japán gazdaság hosszabb távon is csak stagnálni tud, mivel Ázsia színe-java most már versenytársat jelent lényegesen olcsóbb béreivel, az nagy kérdés, amire a jegybank is próbál forgatókönyveket felvázolni.

Extrém eszköz: az USA nem is élt vele

A negatív kamatokhoz valószínűleg nem térnének vissza, mivel az egy extrém, a folyamatokat torzító eszköz. Minek helyeznék el a bankok a pénzt negatív kamatra, ha csak nem kötelező nekik? Inkább maguknál tartják, és persze a cél pont ez volt, hogy ne a jegybanknál helyezzék el, hanem hitelezzenek, de ha nincs igény a hitelekre a cégeknél megfelelő beruházási lehetőség hiányában, akkor ez nem sokat segít.

Az USA sosem alkalmazta a negatív kamatot, sőt, még a 0-tól is ódzkodott, így a 0 és 0,25 közötti sávban volt a legalacsonyabb alapkamat, egyúttal az amerikai államkötvények hozama sem lépett negatív tartományba. Jelentős pénztöbbletet teremtettek ugyan a jegybank állampapírvásárlási programjával, de látszik, hogy a gazdaságot nem is viselte meg annyira az infláció, mint máshol, recessziónak nyoma sincs.

Európában még az állampapírhozam is negatív volt

Az Európai Központi Bank hosszú ideig -0,5 százalékon tartotta a bankok felé alkalmazott betéti kamatot, így a tényleges alapkamatot, emellett olyan erőtelje volt a kötvényvásárlási programja, hogy volt, amikor 8-9 ország állampapírhozamai is negatívak voltak. Ez végképp extrém eset: az államok nem hogy ingyen vehettek fel hitelt, de még pénzt is kaptak érte, miközben a jegybankon kívül nyilván senki nem vett állampapírt: ki venne úgy, hogy még ő fizessen, ahelyett, hogy kamatot kapna?

A kakukktojás

Egyetlen ország volt, ahol a negatív kamat szükségszerűvé vált: Svájc, melynek valutája iránt irracionális méretű kereslet keletkezett: a jegybank több száz milliárd eurót kellett, hogy megvegyen. A negatív kamat és állampapírhozam alkalmas lett arra, hogy a svájci frank intézményi vásárlóit eltántorítsa, hisz ők csak negatív kamat mellett tudták bankban vagy állampapírban tartani a pénzt. Milliárdos nagyságrendben pedig nem kértek ki készpénzt, hisz ennek ilyen tételben ugyancsak jelentős költsége lehet, és az őrzés sem kis probléma. Svájc esetében így ez racionális eljárás volt, melyet a megfelelő időben meg is szüntettek.