A várakozások szerint a megújuló energiaforrások oldják meg a világ fenntartható energiaellátását, de mi történne, ha éppen ezek az erőforrások vernék szét a már működő rendszert? - hívta fel a figyelmet provokatívan a várható kihívásokra Daniel Scholden, a Genti Műszaki Egyetem adjunkusa a SUSCO 2017 konferencián tartott előadásában.

A kérdésfelvetés jogosságát az okozza, hogy a jövőt szinte biztosan ezek az erőforrások jelentik, mivel kevéssé környezetkárosítók és egyre olcsóbbak, de ezzel együtt számos kihívás elé állítják az energiapiacot. Például azáltal, hogy közösségivé teszik az áramtermelést: korábban centralizáltan működtek az erőművek, most viszont akár minden háztartás feszültséget tölthet a közös rendszerbe.

Ez szüli Scholden szerint a következő problémát, vagyis azt, hogy energiabőség alakul ki, de csak akkor, ha a megújulóknak megfelelnek a körülmények (eleget fúj a szél, süt a nap például). Így nő a kitettség és az energiaárak volatilitása is nő, mert a termelés kiszámíthatatlanná válik. Nehezebben tervezhetővé teszik például az üzemek termelőkapacitását is.

Emellett felállhat egy "amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon" helyzet is, mivel a tisztaenergia termeléséhez szükséges nyersanyagok - például a napelemek gyártásához szükséges földfémek - ritkák. Az ezekkel rendelkező országok nehezíthetik a hozzáférést. Míg a fosszilis energiaforrások esetében könnyebb új beszerzési partnereket találni.

Ez viszont átalakítja a jelenleg megszokott rendszert is, ahol a szén, az olaj, vagy a gáz szállítását kellett biztosítani. Mostantól viszont a késztermék, vagyis az áram utaztatása a feladat, viszont ez nehézkesebb kontinensnyi távolságokon keresztül, mint egy tankhajót célbajuttatni. A jelenlegi hálózatokon nagy az energiaveszteség, köszönhetően - többek között - a vezetékek ellenállásának.

Geopolitikai instabilitást okozhat az átállás: a megújulók kiaknázásához drágább technológia szükséges. Vagyis hiába lenne olcsóbb a fejlett országokban az áram, ha ahhoz nehezebben férnek hozzá az elmaradottabb területek, államok. Scolden az Antall József Tudásközpont által szervezett eseményen tartott előadásában kitért arra is, hogy ezekkel a problémákkal különböző fázisokban kell majd szembesülnie a világnak, akár 50 éves távlatokról is beszélhetünk.

Ezeken a hidakon akkor megyünk át, amikor majd odaérünk

Viszont rossz hír az emberiségnek, hogy a klímaváltozás hatásai már most érezhetők, ha pedig nem csökken a világ károsanyag-kibocsátása, a szélsőséges időjárási problémák sokkal nagyobb veszélyt jelentenének az emberiségre. Más irány - hiába a fent felsorolt problémák - nem igazán látszik.

A megújuló energiaforrások kiaknázása pedig egy technológiai verseny is, melyben Európa nem maradhat le. Ha ez mégis bekövetkezne, az veszélyeztetné a gazdasági növekedést, a termelékenységet, végső soron az európai életszínvonalat. A foszilis energiahordozók visszaszorítása és a megújuló források használata viszont amellett, hogy hatékony eszközök a klímaváltozás elleni harcban, a fejlődés motorjai is - mondta el előadásában Jürgen Kropp, a Potsdami Klímahatás Kutatóintézet alelnöke.

Azonban az energiaforrások felhasználása mellett Kropp más lehetőségeket is vázolt, hogyan csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása. Komoly eredményeket lehetne elérni az agráriumban, mert a világ mezőgazdasága termeli a légkörbe kerülő szén-dioxid 20 százalékát. Ebben pedig komoly szerepe van az élelmiszerpazarlásnak. Jelenleg évi fél gigatonna szén-dioxid kerül emiatt a légkörbe, de ha nem változna semmi, a növekvő populáció miatt ez 2050-re elérheti az 1,9 és a 2,5 gigatonnát is.

Fokozatosan szembesülünk a kihívásokkal

Az pedig már Zsigri Mónika, az Európai Bizottság, Energiaügyi Főigazgatóságának szakpolitikai munkatársának előadásából derült ki, - hogyha minden az Európai Unió tervei szerint valósul meg -, akkor fokozatosan érkezhetnek a kihívások, és arra már kész válaszok is lehetnek. A jelenlegi tervek szerint az EU-ban felhasznált energia 50 százaléka lesz csak fenntarthatókból, a teljes szénmentességre a 2050-es évekig kell várni.

A rendelkezésre álló idő alatt pedig a világ gazdaságát is modernizálni lehet, új struktúrák és piacok alakulhatnak ki. A klímaváltozás elleni harcra költik el az unió költségvetésének 20 százalékát, de a támogatások mértéke 2020-ra 35 százalékra emelkedhet. A források pedig segíthetik az átalakulást.

Viszont emellett - szemben a pesszimista forgatókönyvvel - geopolitikai stabilitást várnak a megújulóktól: a lokálisan megtermelt energia csökkentheti a külső szereplőktől, többek között Oroszországtól való függést. Jelenleg leginkább a gázimport szükségessége határolja le a mozgásteret, de ez több okból is megszűnőben van.

Ezek egyike, hogy a gáz lakossági felhasználása az elmúlt években visszaesett, a folyamat pedig nem áll le a várakozások szerint. Míg 2040-ig lassan megy majd ez végbe, utána viszont - a megújulók térnyerésével - felgyorsulhat. A jóslat azért nem tűnik alaptalannak, mert jelenleg az áramtermelésben csökken a földgáz szerepe, helyét épp a zöld megoldások veszik át. Később pedig már a háztartásoknál is zsugorodhat iránta a kereslet.

Zsigri elmondta, hogy ennek bekövetkezéséig fontos a beszerzési csatornák bővítése. Az Európai Unió növelné a cseppfolyósított gáz felhasználását, valamint új gázvezetékeket építenek az eddigi keletivel szemben déli irányokba.