Szeptember elején több mint egy év után először esett 75 dollár alá a Brent ára, annak hatására, hogy egyrészt Kína gazdasági nehézségei miatt jóval kevesebb olajat importál a vártnál, másrészt az OPEC+ meg akarja kezdeni tavalyi önkéntes kitermelés-csökkentésének leépítését. A szervezet célja az volt, hogy 75 dollár fölött tartsa az árat, ez egy évig sikerült is.
Elnökválasztási időszak rakétatámadással
Miután féltek, hogy ilyen körülmények között a kitermelés növelése az ár további meredek esését okozhatná, két lépésben decemberre halasztották a kitermelés-csökkentés leépítésének első lépését. Ez annyiból is logikusnak tűnt, hogy addig lezajlik az amerikai elnökválasztás, mivel nem kizárható, hogy a kampány során megpróbálnak az olajár csökkenése irányában hatni, például fokozott exporttal, esetleg előrehozott eladásokkal.
Az árat végül időközben megemelte az immár második iráni rakétatámadás Izrael ellen, melyre az egész világ, így az olajpiac is komoly Izraeli megtorlást várt. Erre eddig nem került sor, jól lehet nem került le a napirendről, az olajár azonban újra csökkenni kezdett, és ismét a döntő 75 dolláros szint alá került. A háborús félelmek tehát nem tudják tartósan magasan tartani az árat, aminek egyrészt oka az általános túlkereslet, ugyanakkor az oilprice.com szerint más ok is van: az esetleges háborús események sokkal kisebb kockázatot jelenthetnek a piacra, mint 50 éve, az első olajválság idején.
Eltérések az olajválságtól
1973-ban Izraelt két közvetlen szomszédja, Egyiptom és Jordánia is megtámadta, és a közel-keleti olajkitermelők többsége ezt támogatta is. Izrael azonban nyugati segítséggel visszaverte a támadást és megnyerte a háborút, ezért a térség olajkitermelői, mindenekelőtt Szaúd-Arábia olajembargót hirdettek az Izraelt támogató nyugati országok ellen. Ennek hatására olajhiány keletkezett, az ár hordónként 3 dollárról 11 dollárra szaladt fel az embargó 1974-es feloldásáig.
A mostani helyzet egész más: egyrészt a Közel-Kelet szerepe jóval kisebb az olajexportban, mint akkor, az USA a legnagyobb kitermelő, Izrael ellenfelei pedig egy jóval szűkebb kört alkotnak, mint akkor. Lényegében kizárólag Irán és az általa létrehozott, más országokban működő terrorszervezetek állnak a túlsó oldalon: a Hamász, a Hezbollah és a jemeni húszi milíciák.
Kimaradnának a konfliktusból
A térségben mindenki más igyekszik kimaradni a konfliktusból, az olajkitermelők pedig szeretnék zavartalanul fenntartani exportjukat. Az egyetlen, aki embargót hirdethetne, az Irán, amely maga áll nyugati szankciók alatt atomprogramja miatt, így exportja eleve nem túl nagy. Az ország gazdasági helyzete ráadásul igen gyenge, leginkább épp az alacsony olajexport miatt, így számára végképp kedvezőtlen lenne ennek további csökkentése.
Iráni érdekek
Felmerülhet még, hogy esetleg a háború kiszélesedik annyiban, hogy a húszi lázadók Szaúd-Arábia olajlétesítményei ellen indítanának támadásokat, ahogy erre már egyszer 2019-ben is sor került. A szaúdi kitermelés időleges visszaesése már jelenthetne problémákat, bár a teljes szaúdi kapacitás jóval nagyobb, mint amit jelenleg a felszínre hoznak, hisz épp ez az ország vállalata a legnagyobb részt a kitermelés-csökkentésben.
A húszi támadások ellen szólhat, hogy Irán számára kedvezőtlen lenne a szaúdiakkal is konfliktusba keveredni, hisz épp elég neki Izrael, háta mögött az USA-val. Az utóbbi években történtek is kísérletek iráni részről a szaúdi viszony javítására. Az olaj kínálatának jelentős csökkenésére így nem számít a piac, persze előre nem látható következmények is adódhatnak.
A háborús pszichózis múlik, a kínálat marad
Az utóbbi napok áresésében szerepet játszhat az is, hogy az izraeli válaszcsapás késik: elképzelhető, hogy Izrael egyáltalán nem akar ezzel kapkodni, különösen, amíg a Hezbollah elleni hadjáratot folytatja. Ez önmagában megnyugtató lehet a piac számára, és ilyenkor az erősebb fundamentális hatás, nevezetesen az OPEC+, ezen belül is Szaúd-Arábia kitermelésének várható megemelése jobban hat a piacra.