Megszületett az első fázis, mindenképp komoly fejlemény, hogy Donald Trump, as Egyesült Államok elnöke, és Liu He, a Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese bizonyos kérdésekben békét kötöttek a kereskedelmi háborúban.

Jól mutatja a megállapodás hatását, hogy az aláírásra megugrottak a tőzsdei árfolyamok, majd visszacsökkentek, ahogy a piaci szereplők kiértékelték, hogy mi is történt.

Kapcsolódó

Az egyezség szerint Kína nagyjából 200 milliárd dollárral több amerikai árút és szolgáltatást vesz két év leforgása alatt.

Ebbe beletartozik 54 milliárd dollárnyi energetikai árú, 78 milliárd ipari termék, 38 milliárd szolgáltatásokban, és 40 milliárd mezőgazdasági termékekben.

Ezek közül különösen fontos a szolgáltatóipar, ezen belül is a pénzpiac, amiben a jövőben sokkal könnyebben tudnak döntő részesedéshez jutni az amerikai befektetők, amit eddig hagyományosan korlátozott a kínai vezetés. Szintén kiemelt tétel a jelentős emelkedés a mezőgazdasági áruk terén, Trump elmondása szerint az igényeknek megfelelően emelkedhet is az összeg.

Ez már olyan rövid távú növekedés, aminél már az lett az aggodalom, hogy az amerikai termelőknek nincs elég kapacitása. "Vegyenek nagyobb traktorokat" - mondta erre bátorítólag Trump.

Félig üres a pohár

Amennyire jó hír a látványos békülési szándék, az iparági szereplők keveslik az eredményeket. Ezen a téren leginkább az fájó, hogy hiába feleződnek az USA által kivetett védővámok egyes területeken, a rendszer nem szűnik meg, továbbra is komoly többletterhelést okoznak a kínai beszállítókból élő amerikai cégeknek.

A fanyalgás alapja leginkább az, hogy a mostani első fázissal mindkét fél politikai sikert ért el, amit kitehet az ablakba, viszont alapot ad arra is, hogy elhalasszák a kényes kérdések rendezését.

Így nem figyelt a két nép másra

Trump az aláírási ceremóniát szándékosan akkorra tette, amikor épp az eltávolítását célzó bizalmatlansági indítványt (impeachment) léptették újabb szakaszába politikai ellenfelei, miközben az eddigi viaskodást követően Kínának is jól jön az egyezmény, miután számos fronton támadják Hszi Csin-ping elnöklését.

A hangoztatott szándék szerint, amiről Trump is beszélt, lesz még egy, és utolsó szakasza a kétoldalú tárgylásoknak, ami mindkét félre nézve igazságos egyezményt hoz. Ez egyrészt nem valószínű, hogy megszülethet a novemberi amerikai választások előtt, másrészt bármikor dugába dőlhet az egész folyamat.

Kína több vállalást tett a mostani megállapodásban is, amelyek alapján tiszteletben tartják az amerikaiak szellemi termékeit, azonban ebben, mint a többi területen is, nincs rögzítve, hogy milyen eszközökkel szerezhető érvény a vállalásoknak.

Az eddigieket látva arra kevés az esélye, hogy a kölcsönös vámolás megszűnhessen. Emiatt mindenképp terheli az árazást a kétoldalú kereskedelemben a viszály, ami egyelőre beépülni látszik a kereskedelmi folyamatokba.

A piacnyitási ígéretek pedig azért nem hozták meg a lelkesedést, mivel Kína - Liu He szerint 400 milliósra nőtt - középosztálya miatt amúgy is folyamatban volt, így Peking ezzel csak hozzácsapott valamit a szerződéshez, amit amúgy magától is megtett volna.