Minden bizonnyal sajátos "stressztesztet" kell kiállnia az Egyesült Államok volt pénzügyminiszterének, Timothy Geithnernek (képünkön), miután kiszivárgott száz oldal emlékiratainak nyers fogalmazványából - véli a MarketWatch arra utalva, hogy a könyv címe: Stresszteszt: reakciók a pénzügyi válságra. A szövegből ugyanis kiderül, hogy lesújtó véleménye van az európai vezetőkről. A miniszterkedése előtt az amerikai jegybank, a Fed egyik vezetői posztját is betöltő pénzügyi szakember kemény megjegyzései biztosan nem maradnak válasz nélkül.

Az "f" betűvel kezdődő rövid trágár angol szót jó párszor tartalmazó fejtegetések gyűlölködő, végtelenül rövidlátó csapatnak festik le az unió vezetőit, akik képtelenek voltak következetes politikát kialakítani a pénzügyi összeomlás, illetve az azt követő európai adósságválság kezelésre.

Annak ellenére bénáztak, hogy az adósságválság az Európai Unió széthullásával fenyegetett - foglalja össze a Financial Times (FT) kezébe került dokumentumok tartalmát a MarketWatch. Ezen az sem változtat, hogy a pénzügyér számos európai vezetőről külön-külön jó véleménnyel van.

Ennyire nem lehetnek bénák

Geithner európai partnerei egyszerre voltak határozatlanok és felelőtlenek. Túl sokat totojáztak az adósságválságra adott válaszok kidolgozásával és mindenáron meg akarták leckéztetni a krízist kirobbantó Görögországot. Azzal sem törődtek, hogy ezzel az EU egészének ártanak. Az FT idézi a pénzügyér szavait. Ezek szerint az európaiak meg akarták taposni az "elvetemedett" görögöket, akik "hazudtak nekik" (tíz éven át meghamisították költségvetési számaikat).

A volt pénzügyminiszter azt mondta kollégáinak: ok, megtehetitek, hogy a nyakukra léptek, de ezzel egyidejűleg világossá kell tennetek, hogy nem engeditek átterjedni a válságot az eurózóna többi országára. Githner úgy látta, kollégái olyan dühösek, hogy bármi áron szabadulnának Görögországtól.

Az európai vezetők válságkezelési teljesítményét ugyanakkor csak utólag látja lesújtónak. Mint mondja: teljesen alábecsülte azt a lehetőséget, hogy az EU-s döntéshozók három éven át kudarcot kudarcra halmozva bukdácsolnak át a kritikus helyzeteken. Elképzelhetetlen volt a számára, hogy olyan rossz teljesítményt nyújtanak, mint amilyet végül is produkáltak.

Mószerolták Berlusconit

Meglehetősen színes történetként írja le a volt pénzügyminiszter Silvio Berlusconi olasz kormányfő lemondatását. Az EU vezetői a G20 csúcstalálkozóján 2011 novemberében informálisan megkeresték Barack Obama amerikai elnököt azzal a szándékkal, hogy bevonják Berlusconi megbuktatásába. Azt akarták, hogy az USA ne támogassa Olaszország IMF-programját, amíg a miniszterelnök nem távozik a posztjáról. Geithner azt mondta erre főnökének: nem vérezhetjük be a kezünket ezzel, majd egy rövid nemmel elküldték a próbálkozókat.

Ugyanakkor megérti a németeket, hogy elegük lett Berlusconiból. Ahogy sikerült kicsit megnyugtatniuk a piacokat, az olaszok csináltak valamit, amivel elrontották az egészet. Minden kezdeményezésükre egy tömör "f... you" volt a válasz a gyengébb dél-európai országok vezető köreitől. Nicolas Sarkozy akkori francia elnök próbált navigálni a felek között, miután a periféria válsága elsősorban a dél-európai érdekeltségekkel rendelkező francia bankokon keresztül kormoly károkat okozott országának.

Csúnyán elszámolták

Hajmeresztő történet, az úgynevezett deauville-i deklaráció is. Ebben Angela Merkel német kancellár és Sarkozy leszögezte, hogy a jövőben az eurózóna csak akkor menti meg bajba került tagállamait a csődtől, ha az illető ország hitelezőinek vállalják követeléseik egy részének leírását (haircut). Ez jókora pánikot indított el az európai állampapír-piacokon. Geithner szerint a két vezető nem számolt azzal, milyen nagy kárt okoznak.

Az elnökválasztások előtt álló Sarkozy szerinte azért ment bele a közös nyilatkozatba az ellenkezés helyett, mert el akarta kerülni a látszatát, hogy a németek diktálnak Franciaország vezetésének, hogy Berlin mondja meg, milyen költségvetési politikát kell folytatnia Párizsnak. A volt pénzügyér szavai szerint a  gutaütés kerülgette, amikor a deauville-i deklarációt meghallotta.

Durván reagáltam - emlékszik vissza. Azt mondtam: ha ezt komolyan gondolják, azzal csak felerősítik azokat a piaci spekulációkat, amelyek az eurózóna szétesésére játszanak. Senki sem fog egy centet sem hitelezni az európai kormányoknak, ha attól kell tartania, hogy egy hitelátütemezésben elveszti a pénze egy részét.

Tényleg improvizált

Geithner visszaemlékezései alapján úgy tűnik, igazak azok a pletykák, amelyek szerint Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke 2012 nyarán improvizálta az eurózóna válságát egy csapásra lecsillapító bővített mondatát. Draghi a londoni olimpia előtti egyik fórumon azt mondta: az ECB kész bármit megtenni az euró védelmében. Ebben a kijelentésben az is benne foglaltatott, hogy vásárolhatnak az eurótagállamok államkötvényeiből.

Miután az európai jegybank abban a helyzetben van, hogy ehhez tetszés szerinti mennyiségű pénzt teremthet, azaz elvileg bármennyi papírt begyűjthet, a befektetők megnyugodtak. Elkezdték vásárolni a spanyol és az olasz állampapírokat, elhárítva azt a veszélyt, hogy ezek az országok fizetésképtelenné válnak, amit nagyságuk miatt nem élt volna túl az eurózóna és a közös európai valuta.

Bele a közepébe

Draghi tehát anélkül sínre tette a dolgokat, hogy ez az európai országoknak egy fillérjükbe került volna. Ezért sok szakértő zseniálisnak tartja ezt a húzását. Geithner viszont elárulta, mit mondott neki bankelnök az ügy hátteréről. Draghi Londonba érkezve azt tapasztalta, hogy a pénzügyi befektetők meg vannak győződve arról, hogy a közös európai valutának vége. Ezt olyan riasztónak találta, hogy úgy döntött: elmondja a híressé vált mondatot.

Más szóval a "zseniális húzás" egy improvizáció volt, amit senkivel sem egyeztetett korábban. Nem egy terv részeként szólalt meg. Elsütötte ezt az szimpla kijelentést és beletalált vele a dolog közepébe.